Miközben Szombathely gőzerővel készülődik a Karneválra, Kőszegen ismét zajlik a Tranzit fesztivál, a Fidesz-közeli nyárzáró politikai seregszemle. Századvéges a szervezés, hetiválaszos a médiaháttér, narancssárga a karszalag. Tavaly Gulyás Gergely és Schiffer András eszmecseréjére néztünk be 
Mi legyen a diktatúra ügynökeivel? 2012. August 25. 13:21 , most egy kicsit tanakodtunk, mit is válasszunk.
Biztosan míves és értékes gondolatok
Mert az Arénában – igen, így hívják – két sátor is áll, úgy, mint A és B helyszín, és mindkettőben egy időben zajlanak a viták. Igen, viták, mert teret adnak az ellenzéknek is, ezért is pozitív alapvetően az egész. És hát valljuk be, az a kissé kormánypárti kérdezésmód és fíling valószínűleg ugyanilyen lenne más kormány regnálása idején is. Max más előjellel.
Szóval, két helyszín. Az egyikben - ahol a sajtó is bőven jelen van - a keleti nyitásról megy a diskurzus, a két főszereplő: Szijjártó Péter államtitkár és Újhelyi István, az MSZP régi, állandó fiatalarca. Tömve a sátor, jó a hangulat, legalábbis közbetaps ás nevetések szakítják meg a valószínűleg míves és értékes gondolatok áradását.
A másik sátorban kevesebben vannak, de nem ezért választjuk. A téma a magyar kultúra exportképessége. Vagyis, mennyire ismert és kedvelt a magyar kultúra külföldön, egyáltalán, tudnak-e rólunk. Telitalálat a meghívottak névsora is: Ablonczy Balázs, a párizsi Balassi intézet igazgatója, Szőke Gábor Miklós szobrász és Gerendai Károly, a Sziget főszervezője. Elvileg jött volna Keszei Bori operaénekes is, de nem jött.
Könnyű elrontani az ország imidzsét
A moderátor (nem mutatkozott be, valószínűleg műveltségi hiányosságunk, hogy nem ismerjük) azzal kezdett, hogy változott-e a magyar kultúra megítélése az elmúlt három évben, amióta a kormány karakteres, sok vitát generáló módon politizál. Később aztán meg is jegyezte, hogy visszafogottak voltak a válaszok. Igen, azok voltak.
Ablonczy szerint van némi idegenkedés a magyaroktól, Franciaországban ez erőteljesebb is. Érdeklődés is van, de távolságtartás is, utóbbiban a tavalyi év volt a mélypont, igaz, azóta sem jöttek ki ebből. Ki is mondja: könnyű elrontani egy ország imidzsét, és nehéz azt visszaszerezni.
Gerendai is azt mondja, a programszervezés során sokat kellett magyarázkodniuk. A külföldiek azt hiszik, hogy a Sziget egy ellenzéki fesztivál, főleg a mostani szigetköztársaság szlogen miatt, de ez nem így van, ők nem politizálnak. A szlogennel egyszerűen el akarják adni a fesztivált.
Az örmények nem jöttek el
És a Sziget mindig is ugyanazon értékek köré szerveződött, úgymint szabadság, tolerancia, sokszínűség, másság elfogadása. Ezt az egészet nem külföldön, hanem itthon akarták félremagyarázni - mondja. Szőke Gábor rövidre zárja a dolgot, őt nem érte kritika.
Aztán a moderátor fentebb már jelzett, a visszafogottságról szóló megjegyzése után Gerendai folytatta. Nem gondolja, hogy a kormánypolitika megkönnyíti vagy csak nem nehezíti meg a munkájukat. Több mellényúlása is volt a hivatalos politikának, konkrét példa nélkül mondja, hogy olyan művészeket vittek külföldre, és olyanokkal akarták bemutatni a magyar kultúrát, akik erre nem alkalmasak, mert nem azon a szinten működnek.
Elmesélt egy esetet. Évek óta szerettek volna meghívni a Szigetre egy, ma már az Egyesült Államokban élő, örmény zenekart. Az idén ráadásul éppen Európában turnézott a csapat, de így sem vállalták a fellépést. Hivatalosan nem indokolták, de nyilvánvalóvá tették, hogy az azeri baltás elengedése miatt nem jönnek. Gerendai meg is jegyezte, hogy a szomszéd sátorban ül az ügy főszereplője.
Nem kellettek a magyar borok
Ablonczy hozzátette, a franciák önmaguk megszervezik a magyar kulturális programokat, nem kell a magyar kormány támogatása. Olyan programok kellenek nekik, ahol nem gond a nyelvi különbözőség. Így színház nem kell, néptánc és zene, főleg jazz viszont igen. Van negatív élménye is, szerveztek egy fesztivált a magyar boroknak, igazából nem is kell csodálkozni, hogy a franciáknak nem kellettek a magyar borok, még úgysem, hogy ingyen kínálták azokat.
Gerendai másik oldalról közelített. Igyekeznek a fesztiválon megmutatni nem közvetlenül kapcsolódó dolgokat is, a külföldieknek. Mert csak a zenekarok miatt nem jönnek a külföldiek, nem is nagyon érdemes a kinti plakátokon szerepeltetni őket. A magyarok meg nem a magyar zenekarok miatt jönnek, ma már van olyan, hogy a magyar színpad előtt több a külföldi.
Csak az egyediséggel lehet idecsalogatni a vendégeket. Szerencse, hogy Budapesten van a fesztivál, mert a város vonzó. A tapasztalatok szerint a szigetlátogató külföldiek átlagosan 7,9 napot töltenek nálunk, míg az átlagturisták 2,7 napot.
A fesztivál is tehetne valamit
És akkor jött a kérdés, hogy nem gondolja-e, hogy a Sziget fesztiválnak többet kellene tennie az országimázs építéséért. Hiszen a kormány csökkentette a fesztiválok adókulcsát, és ennek fejében a fesztivál is tehetne valamit. Gerendai azt mondta, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba.
A 27 százalékos áfát csökkentették 18 százalékra. Ami miatt évek óta futották már a köröket, hiszen az EU 28 országából 21-ben 10 százalék körül van ez. Vagyis, hatalmas hátrányt jelentett a környező országok fesztiváljaival szemben. Még úgy is, hogy a jegyárak alacsonyabbak, mint azoknál. Az európai fesztiválárak átlagának 57 százalékával dolgozik a Sziget. A 14 ezres napijegy valóban soknak tűnik, de máskor egyetlen külföldi zenekarért kifizet ennyit a koncertlátogató.
Itt meg egy nap alatt nem csak egy koncertet kap, hanem sok minden mást is. Az egy másik kérdés, hogy ezt a napi 14 ezret sokan nem tudják kifizetni, de ez nem a fesztiválszervezők hibája. Az áfacsökkentést a kormány sem kötötte feltételekhez, egyébként ez az idén 240 milliós pluszbevételt jelentett, amit vissza is forgattak, csak a Szigeten 300 milliót fordítottak fejlesztésekre.
Románnak lenni szívás
Hogyan állnak a szomszédos országok, ott mennyire sikeres a kultúra exportja? – kérdezte a moderátor. Ablonczy szerint a hangsúly nem a vetélkedésen, hanem az együttműködésen van. Párizsban több mint ötven kulturális intézet működik, a szervezés sikeresebb, ha – mondjuk – a szomszédos országokkal közösen dolgozunk.
A mi régiónk ugyanis úgy jelenik meg Nyugaton, hogy itt alacsony, bajuszos, sokat dohányzó, Daciák ajtajait csapkodó, náci eszmékkel szimpatizáló emberek élnek. Párizsban magyarnak lenni sem könnyű, de románnak lenni tiszta szívás – mondja. Ez persze felháborító, de az együttműködés során be kell bizonyítani, hogy itt is vannak tehetséges fiatalok, tanult és kreatív emberek.
A franciákat nem érdeklik a mi vitáink. Nekik ezek egzotikus problémák, a vesszen Trianonnal sem tudnak mit kezdeni. Senki sem gondol bele, hogy az ilyen kijelentések mennyit ártanak a mai Magyarországnak.
Aztán egy darabig még elbeszélgettek arról, hogyan is szerettessük meg kultúránkat a külfölddel. Egyet is értettek, hogy a színvonal, az együttműködés a lényeg, nem a versengés és a hangoskodás.
A sátorban elég nagy csend volt, a szomszéd rendezvény könnyen túlharsogta.
