Lehet, hogy vannak meredek dolgok az új tankönyvekben, de ilyen pofás rajzok is

Elfáradtunk a kiállításra, ami az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet "kívül-belül megújult tankönyveinek vizuális világát" volt hivatott bemutatni. Vitriolos pennával érkeztünk, meglepve távoztunk.

Egy hét. Ennyi ideje forgattam, rágtam, emésztettem, savaztam-lúgoztam magamban és hányogattam ide-oda a vizuális dekódolás sziklaszirtjei között az alább látottakat. Amióta ugyanis a 444 bemutatta , milyen szürreálisan eltoszott képes lenni egy újhullámos tankönyv, remegni kezdtem, hogy ugye ez csak a ritka kivétel, és legalább a gyerekeink szeme előtt nem olyan látványügyi dilettantizmus zajlik majd, mint amit a második Orbán-kormány már annyiszor bemutatott. Hiszen róluk minimum azóta lehet tudni, hogy nem nagyon álltak sorba a jóízlés osztogatásakor, amikor Fekete Györgyöt választották meg a magyar művészet antiliberális fejedelmévé, legutoljára pedig akkor lehetett szembesülni ezzel a súlyos eltévelyedéssel, amikor nyilvánosak lettek az úszóvébé plakátjai .

Úgyhogy elmentem az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet új állami tankönyveinek vizuális világát bemutató budapesti kiállításféleségre, és átnéztem az illusztrációkat - szigorúan azokat, kihagyva az egyenletből a szöveges tananyagot -, hogy megpróbáljak lélekben ismét csatostáskás kulcsos gyerekké vedleni, és elképzelni, milyen lehet ilyenekből nevelődni.

A hajladozó szőrtüszőtől Antall Józsefig

Miközben a hátam mögött kisiskolások gyakorolták épp a rézkarc ősi mesterségét (mert a tárlat egyébként a Deák 17 nevű galériában nyílt, ami a feltörekvő nemzedékek tehetséggondozásával foglalkozik), az első képek, amik elém tárultak, ezek voltak:

A természettudományokban, úgy tűnik, tartózkodtak az alkotók az elrugaszkodott stilizálástól, és tették ezt nagyon helyesen, hiszen ki akarna látni nagyaggyal táncoló hipotalamuszt. A gyerek vegye csak komolyan az anatómiát ugyanúgy, mint a bokor mögül kiugró tigrist! Egyik sem vicc.

A történelemkönyveknél viszont szerencsére már megszaladt a ceruza, el is vártam. Vibráló serdülőként kevés szürkébb dolgot tudnék elképzelni, mint egy unalmasan, realisztikus fotóról a képembe bambuló rendszerváltót, ezért kifejezetten üdítő volt ebben ak akvarellesen ködös formában látni a Kacsamesék főszereplőjét, Antall Józsefet:

Hasonló bennem dolgozó érzéseket tudok elmondani a hasonló stílusban megrajzolt NDK-s menekültekről (khm), ezerötös Lada és áramvonalas Wartburg ilyen ecsetkezelést talán sosem kapott még:

Képregényes kortörténet

Nem állítanám magabiztosan, hogy nem koptak meg az emlékeim az elmúlt huszonpár évben, de hogy az irodalomkönyveim nem a grafikáikról voltak híresek, arra bármennyi mérget bevennék. Lehet persze azzal érkezni, hogy de hát mégsem művészettörténelem ez, ha képet akarsz, nézd a költői képet, kisklambókám, csakhogy ebben az esetben elfelejtjük, hogy mekkorát perdült a világ a színes-szagos információk irányába. A vaskalapot bátran le lehet emelni, én biztosan nagyon örültem volna, ha a Szózat mellé ilyen rajzokat kapok, és nem hiszem, hogy ez bármennyire visszafogott volna az ötösök versenyszerű megszerzésében:

Biztosan lesz, aki fúj majd erre az ábrázolt jelenetre. De a helyzet az, hogy jobb nem is történhetne az új tankönyvekkel, mint az, ha reagál az aktuális korszellemre. Önfeledt szelfizés a magyar nyelvtan könyvében? Miért is ne?

Az egymást követő, egyértelműen a képregényhagyományra támaszkodó képkockás megoldás itt jött velem szembe először, de nem utoljára. Szintén jó irány, hiszen a comic book ok világát a felhőtlen szórakozással kapcsoljuk össze, ha a diák ilyenbe szalad bele, kicsit úgy érezheti, hogy lerázta magáról a tanulás kötelező koloncát:

Ilyen a matematika, ha befecskendezik sci-fivel

Ez az a rész, ahol úgy éreztem, a leginkább kellett volna alám egy szék. Meg némi csend. És a teljes könyv, aminek ott helyben szívesen nekiültem volna.

Mivel azonban teljes könyv nem volt, hogy tudjam, mennyire buzog túl ez a vonulat és mennyire nem, hogy csak az egyes borítókon, a fejezetek elején, vagy esetleg még több helyen is megjelenik a matekkönyvekben ez a sztoriszál, egyelőre csak annyit tudok mondani: az egyik legszárazabb tantárgy keménykötését ilyen vizuállal oldani szuper ötlet. Oké, azt mondtam a cikk elején, hogy a szövegre nem figyelek, de itt már nem tudtam nem beleolvasni, és kontextusba helyeződni, hogy ez itt egy időutazós narratíva, és ebbe csomagolva adják tudtára a tanulónak, hogy nagyon is izgi a gömb lényege vagy a véletlenek természete.

Én is előbb hittem volna el pár szimpi figurának, hogy miért fontosak az életben a számok, mint a házsártos Marika néninek:

Lemászott az internetekről

Hogy mi? Hát a layout . Az, ahogyan a weben fogyasztjuk a tartalmat, közismerten nagy hatással van az egyéb típusú befogadásainkra is. Ez nem mindig pluszos előjelű: a linkről linkre ugrálás szokása ma már hajlamos megakasztani a hosszas, nyugodt olvasásélményt (egy amerikai akadémikus nemrég arról számolt be, hogy gyalázat, de egy éve nem vett könyvet a kezébe, és ezt az internetezési szokásainak tudja be), cserébe viszont megtanultuk a tagolás jelentőségét.

A harmadikas olvasókönyvben az átrághatatlanul hosszúnak tűnő szövegblokkok lecserélődtek a magazinos, hírportálosan felosztott formátumra, amire igazán nem haragudhatunk:

És igen, megjelenik a tablet a kézben. Amire megintcsak nem haragudhatunk, hiszen a tablet nem a sátán maga és a gyermekkor tönkreverője egy vékony téglalapba öntve, mint ahogyan azt sokan szeretik feltüntetni. Pláne, hogy ma már a táblagépek széles körűen és innovatívan bevethetők a tanulási folyamatban is:

A mákteán élő, bekábózott diákok azért kimaradhattak volna

Csak hogy mi is felemlegessünk egy furcsaságot, mert azért sikerrel találtunk: ez jelenet a harmadikos Anyanyelv és kommunikáció kísérleti tankönyvben kerül a gyermek elé. Mi akar ez lenni? Direkt utalás arra, hogy ha valaki hivatásos kommunikátornak, mondjuk újságírónak menne, annak szembe kell néznie azzal, hogy ebben a szakmában mind lecsúszott függők dolgoznak, a drogoktól félig lefittyedt szemhéjakkal? Sőt, ilyen állapotban az ember azt hiszi, hogy varázsolni tud az osztályteremben, és zsákban ülő koboldokat meg ablak mellett lebegő szobanövényeket haluzik?

Bad trip a gyalogátkelőhelyen

Ha az előző diákok ártatlan fátyolos-mákonyos tévképzetekben úsztak, akkor a következő képen megjelenők pedig a lehető legcsúnyább parában vannak: velejéig gonosz tányérsapkás zebrák terelgetik az elkerekedett szemű drogosokat - akik közül néhányan valami sötét dolgot moziztak be maguknak az égbolton.

Összesítve a kísérleti oktatóanyagok képi univerzumának egy erős négyest adunk, a cikk elején linkelt biccenések ellenére. Ha majd lesz két lépéssel több kapacitásunk Végzetesen Rohanó Világunkban, szánunk egy teljes hónapot a szövegekre is.

Addig is itt tekinthet bele mindenki saját szemével az újhullámos könyvekbe.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra