A NOX 2003 és 2009 között élte fénykorát: 8 albumot adtak ki, több díjat bezsebeltek, és 2005-ben ők képviselték Magyarországot az Euróvíziós Dalfesztiválon a Forogj, világ! című dalukkal. Aztán Nagy Tamás kilépett, és évekig nem beszélt egymással az együttes két frontembere, mely emiatt sokáig, 13 évig nem is hallatott magáról a klasszikus felállásban. Egészen 2022. november 27-ig, amikor a budapesti Arénában telt házas gigakoncerttel éledtek újjá.
2023 tavaszán a Főnix legendája címmel országos turnéra indultak, ennek volt első állomása a péntek esti koncert az Agora Művelődési és Sportházban, amit megtöltöttek a rajongók. Szinte minden ülőhely foglalt volt, és a színpad előtti téren is sokan várakoztak a NOX visszatérésére, mely legutóbb 2021 december 28-án lépett fel Szombathelyen a Nosztalgia unplugged koncerttel (Nagy Tamás nélkül). Akkor ez volt a turné záró állomása,
idén pedig a nyitó alkalom Szombathelyé a vidéki városok sorában.
A beléptetés elhúzódása miatt a sokféle generációból álló közönség csak 19:12-kor tapsolhatott először. Ismét a város színpadán „a legenda színháza, a bűvölet varázsa, a tánc csodája, a szépség bája, a tűz ragyogása: a NOX.” A római mitológiában az éjszaka istennője Nox, erről Reviczky Gábor hangján hallhattunk ismertetőt a sötétbe borult teremben.
A hangszórókból szól az ének és a zene, a színpadon pedig a történet kísérő látványfestés megy. Aztán három táncos forog a színpadon botokkal, de alig látni belőlük valamit a reflektorfényektől. Megérkezik Péter Szabó Szilvia énekesnő, s máris fekete flitterbe bújtatott szépségét társíthatjuk az ismerős hanghoz.
Elég rockos, dögös a kezdés. Amikor a Shazam applikációhoz fordulok segítségért, hogy melyik ez a daluk, az is csak azt írja: this is tough. (Ez kemény.) Nagy taps a dal végén.
A második, Csak játssz című számnál már Nagy Tamás is az egyik mikrofonba üvöltött „Gyerünk!” felkiáltással sarkallja a közönséget bulizásra. Egyelőre kevés sikerrel. A közönség ismerkedik a hangosítással, én meg a Ragyogás című nótával.
Péter Szabó Szilvia bejelenti, hogy november óta újra működik a produkció. Azzal a lendülettel bele is vágnak a Nem lesz több tánc című dalba. Aztán mégis lesz, merthogy Nagy Tamás hat fiatal táncossal egy szál doromb muzsikájára tart néptáncbemutatót és tapsoltatja meg a közönséget.
A Forogj, világ! jellegzetes kezdő dallamait mérsékelt ováció és némi ringatózás fogadja az első sorokban. Kellemes csalódás, hogy nagyon kevesen mobiloznak. Meghökkentő viszont, hogy akad, aki - tőlem pár méterrel jobbra - távcsővel stíröli az előadást.
Péter Szabó Szilvia mesél a múltról: „13 éve valaminek vége szakadt, én száműzetésbe menekültem. Aztán egy isteni szikra elkezdte visszaadni az erőm, s úgy döntöttem, hazajövök (Ausztráliából – a szerk.), mert adni akarok újra, feladatom van még. Ha törik, ha szakad, de felépítem ezt újra a nulláról. Hogyha hiszünk az álmainkban, ha hiszünk önmagunkban, és tudjuk magunkat kellőképpen szeretni ahhoz, hogy megengedjük magunknak a boldogságot, akkor az megtörténik. És most itt vagytok.” Húúúúúááááóóóóóóó.
Csodák léteznek, bizonyíték rá a Hiszed-e még című dal. A zenekar két dobosa püföli rendesen az ütemadó tamtamot, de a gitárosok, a szintetizátoros és a hegedűs is kitesz magáért. A következő dal a November, mert ez a hónap adta vissza a rajongók reményét. November lángolj, november táncolj – egyfajta ars poeticát érzek e refrénben, tekintve, hogy a show-t a tánc mellett leginkább a tüzes látványeffektusok uralják.
Vissza is vesznek a tempóból, és egy lassabb dal jön az őszi magányról: Törött szárnyú madár. A reflektorokat meg fáklyák váltják fel. Melankolikus tűztáncoltatás az egy helyben álló, ülő vagy toporgó közönségnek. Hogy az ő részükről nem lesznek hirtelen és látványos táncmozdulatok, világos. Hiszen ez nem egy rock and roll buli. És nem a 20. század.
A következő, Szállhatsz a dallal című dal felvezetőjében három NOX-zászlóval és az énekesnő magasba emelésével, valamint a közönség megtapsoltatásával hájpolja tovább magát a produkció.
Áldjon az ég. Péter Szabó Szilvia megkéri a közönséget, legyen aktív részese a műsornak. Végre szóvá teszi, ami valószínűleg már az elejétől feltűnt nekik is. Elő a mobilokkal, világítsunk! És láss csodát, a balról jobbra lóbált telefonfények tényleg valamiféle halvány részvételi hajlandóságot generálnak.
Egy óra elteltével túlhangosított nádsíp reszeteli a fülem, a szemeim már kiégtek. Dúdolnám a szívem legszebb dalát. Az enyhítő lenne a dobhártyámnak. De helyette sikongatás éri. Aztán Nagy Tamás ismét megtapsoltatja a közönséget, ezúttal már dal nélkül. A lelkesedés úgy-ahogy kitart a Szomorú angyal című dalon át, amiben úgynevezett zenekari szólót is hallhatunk. Dob-gitár kombó, végre valami improvizatív zeneiség is megcsillan a takkra megtervezett produkcióban és egy darabig jól érzi magát a dobhártyám. Túl korán vége lesz.
Aztán egy új, két hét múlva megjelenő dal (Galambom) premierjére fújhatják a fanatikusabbak. Majd egy cimbalmos nóta jön: Akkor szép az erdő, mikor zöld. Ezzel egyet tudok érteni.
Sosem áll meg az örök forgás, sosem áll meg az örök tánc. A műsor második feléhez át is öltözik a tánckar. A legnagyobb előnye a NOX-nak, hogy családbarát, illetve sikerrel adják át az energiát. Dal az első lemezről: Új a csizmám. Gitárszóló, közben a többség a kezét lóbálja.
Péter Szabó Szilvia nőkre és férfiakra osztja a népet. Kézfeltartással, majd ordibálással lehet nyilatkozni az elrendelt nemi hovatartozásról. A leghangosabb üvöltözést ez váltja ki az egész koncert alatt.
Az Ébredj fel című dal stílszerűen érkezik másfél óra után. Jólesően kitűnve a repertoárból. A közönség is sikítással, füttyszóval díjazza.
Újabb dal az első albumról: Hej Dunáról. Közben bemutatják a táncosokat. Nagy taps. Szeretem című szám. Ováció, elköszönés, halovány visszázás. Hát persze, hogy visszajönnek, mert a Százszor ölelj még című slágerüket még nem hallottuk.
Lángok a vetítővásznon, ledfalakon. És még több lángeffektus. Pánsíp. Sejtelmesen belekezdenek a záró blokkba. Táncol az eleven tűz. Tapsol a nép. A zenekar bemutatása után, közel két óra múltán felhangzik a legkedveltebb daluk: százszor ölelve búcsúznak.
