Zabálnivalóan szégyenlős szőke kislány tipeg végig az Iparművészeti Múzeum aulájában, amiből erre a csütörtök délutánra kifutó lett. Szemét lesüti, de közben azért mosolyog is egy kicsit, majd ahelyett, hogy a székeken ülő közönséggel határolt folyosó végén visszafordulna, ahogy kell, bandukol tovább. Valaki megfogja a kezét, és elnavigálja a helyes irányba. A buksijába húzott piros kapucni, csakúgy, mint rojtos végű, népies jellegbe hajló nadrágocskája fiatal tervező keze munkáját dicséri, aki többszáz kilométert tett meg azért, hogy közös műhelymunkába bonyolódjon magyarországi társaival.
Baráti, de még inkább családias délutánunk vagyunk, pedig, ahogy hamarosan kiderül, ez akár valami nagynak a kezdete is lehet.
Teremtődjön új stílus!
Az Újrahasznosított mesék kulturális program és az Erdélyi Magyarok Egyesülete egyesítette erőit, hogy néhány ügyes határon túli alkotót hozzon össze a hasonlóan ügyes itthoniakkal. Olyanokat kerestek, akik még messze vannak a befutástól, de megérdemelnék azt. A kilenc napos ifjúsági csereprogram keretében Budapesten fotósok, zenészek, de legfőképpen divattervezők találkoztak, akik műanyagok nélkül, hulladéknak szánt textilekből hoztak létre ruhácskákat. Egyenesen Tündérországból - ez volt a koncepció.
A programot önkéntesen felkaroló Szegedi Aliz Torella, népi iparművész és jelmeztervező szerint a cél az, hogy új stílus teremtődjön, amivel ha eléggé ügyesek, talán a világ élvonalába is betörhetnek, hiszen figyelmet felkelteni csak az újjal lehet.
Márpedig a mi folklorisztikánk kínál rengeteg mintát, ötletet, és ez új lehet odakint. A tulipánhoz, bazsarózsához vagy a matyóhímzéshez hasonló minták megjelennek az orosz, de még a mexikói divatban is, ha viszont csiszolgatjuk kicsit a sajátunkat, lehet egyedibb és egyértelműbb
- mondta el a Nyugat.hu-nak Aliz, aki saját munkái közül például a gyékényfűzőt és a vadselyem szoknyát emelte ki, utóbbiért erdélyi falvakban kopogtatott be az egyes házakhoz, a legtöbb helyen szívélyes fogadtatásban részesülve.Akarat kell és fantázia
Szerinte ma a divatvilág arról szól, hogy gyerekeket öltöztetnek felnőttes ruhákba, ők ennek fordítottjára törekednek, hogy a gyerekeket gyerekekké öltöztessék.
Szeretnénk, hogy kíváncsivá váljanak, felmerüljön bennük a ruhák láttán, hogy az adott szimbólum mit jelképez, és az anyuka elmesélhesse a hozzá kapcsolódó mesét. Itt minden ruha egy történet, az idei témánk a tündérország volt, azért is, mert a nemzetközi felfogásban Erdélyország a tündérek völgye. Megragadtunk hát ilyen motívumokat, és importáltuk azokat a divat világába.
A kifutón végiglépdelő gyerekek ruhái a hagyományokból táplálkoznak, mégis újat hoznak. Sikerült velük ráadásul a környezettudatosság oltárán is áldozni: az egymásra találó, feltörekvő tervezők olcsón alkottak különlegeset.
Nem muszáj pazarolni, a legdrágább anyagokat használni. Elég, ha elgondoljuk, mit akarunk kihozni. Nem az anyag, hanem a munka minőségén múlik minden
- zárta sorait Aliz, hozzátéve: akkor lenne a legboldogabb, ha nem csak ez az új stílus születne meg, amiről maga is álmodott, hanem ha az itt találkozott művészek odáig is eljutnak, hogy közösen egy saját szalont indítsanak. Állítólag jó úton haladnak.