„Háborús”. A kormányzati propagandagépezet ezzel a jelzővel illeti az alaposan felpörgött magyar inflációt, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a felelősséget minél jobban eltávolítsák maguktól.
Hogy mennyire sáros a választások előtt szerfelett bőkezűnek bizonyult Orbán-kabinet az áremelkedésért, és mennyi köszönhető a valóban romló nemzetközi körülményeknek, azt majd eldöntik egyszer a közgazdászok; most egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy a magyar számokat európai kontextusba helyezzük.
Merthogy a magyar kormány ilyen gesztusokkal sem kényeztet el minket túlságosan.
Az Eurostat kedden kiadott adatsora alapján az Európai Unióban az éves pénzromlás átlaga 9,6 százalék.
Ennél valamivel jobban teljesít az eurózóna (8,6 százalék.)
A magyar infláció 12,6 százalék, amivel a felső egyharmadba került bele az ország.
Lehetne elemezgetni, hogy a viszonylag magas számot úgy sikerült elérni, hogy közben a költségvetés elég rendesen kivérzett az üzemanyagok és a háztartási energia bőkezű támogatásával és az árszintjének mesterséges alacsonyan tartásával.
Kelet-európai összehasonlításban Magyarország egyébként nem áll olyan rosszul, merthogy a térség nyolc országában is magasabb volt az átlagos áremelkedés üteme, mint nálunk.
Az elmúlt évben legdurvábban a három balti államban (Észtország, Lettország, Litvánia) drágultak a termékek és a szolgáltatások, körülbelül 20 százalék körüli sebességgel.
A legalacsonyabb számokat Máltán (6,1) és Franciaországban (6,5) mérték, még a viszonylag jól teljesítő Németországban is 8,2 százalékos volt az infláció.
Ami aggodalomra adhat okot, az a gyorsulás. Magyarországon júniusban, azaz egyetlen hónap alatt 2,2 százalékkal emelkedtek az árak, amivel már dobogósok vagyunk Észtország (2,8) és Szlovénia (2,3) után.
Ehhez még hozzá kell számolni, hogy augusztus 1-től megugranak a háztartási energia árai, és az is kérdés, meddig lehet tartani a 480 forintos üzemanyag ársapkát.
