„Kicsit magánügy, kicsit közügy, amiben szeretném a segítségüket kérni” – mondja a telefonba a szombathelyi hölgy.
Ő egyike azoknak a vállalkozóknak és magánembereknek, akik a Széll Kálmán utca Wesselényi és Vörösmarty közötti szakaszán a fák köré kis virágoskerteket varázsoltak.
Ez az kis extra odafigyelés és munka jelentősen kellemesebbé teszi a szemnek a meglehetősen rossz állapotban lévő útszakaszt, emellett visszaadja a hitünket a spontán szerveződő közösségek erejében és a polgári öntudatban.
Ám történet – ahogy kiderül a telefonból - korántsem ennyire rózsaszín.
„Szeretjük, ápolgatjuk és dédelgetjük ezeket a kis virágokat, de az utcának ezen a felén valaki rendszeresen kitépi őket” – panaszolja a hölgy, aki nem tudja, kinek lehetnek útjában a növények és a tárolók, amelyeket szintén megrongálnak ismeretlenek.
„Olyan vagyok, mint a Kőműves Kelemen, aki nappal mindig helyrehozza az éjszakai dúlást, de ma reggel jött el a pillanat, hogy nem tartom magamban” – teszi hozzá olvasónk érezhető elkeseredéssel hangjában.
Nem lehet tudni, hogy mi történik a kitépett virágokkal, mint ahogy az is rejtély, hogy miért jó valakinek, ha ezen felül szétrugdossa a deszkákat és kihányja a földet is.
Lapunk munkatársa elment a helyszínre, és valóban megtalálta az éjszakai dúlás szomorú nyomait az utcának a Magyar Nemzeti Bank felőli oldalán.
A 18-as szám előtti virágtároló teljesen le volt amortizálva, a bankhoz közelebbi is meglehetősen viseltes állapotban volt.
A hölgy azt mondja, hogy azon gondolkodnak a lakókkal, hogy feladják a magánerős utcaszépítést, egyrészt mert elment tőle a kedvük, másrészt mert anyagilag is kezd terhessé válni. Egy-egy éjszakai pusztítás több ezer forintos kárt okoz.
A Széll Kálmán utcai színes és játékos virágágyások így a polgári öntudaton kívül sajnos másnak is a jelképei.
