Az Ökotárs Alapítvány zsűrijének döntése alapján 13 fa jutott tovább az Év Fája verseny nyilvános döntőjébe. A verseny minden előzetes várakozást felülmúló érdeklődést váltott ki: az egész országból összesen 125 fát neveztek magánszemélyek, civil szervezetek és önkormányzatok. A különböző generációk is képviseltették magukat: a nevezettek közt a legfiatalabb fa egy, a legidősebb 800 éves volt. A nyertes fa egy speciális ápolásra, gondozásra feljogosító utalványt kap, az összeget pedig a fa egészségét biztosító kezelésre, közvetlen környezetének rendbetételére, vagy ha ilyen intézkedésekre nincs szükség, ugyanazon településen őshonos csemeték ültetésére lehet fordítani.
Négy tölgyfa, két hársfa, egy vadgesztenyefa, egy meggyfa és egy eperfa, egy platán, egy akác, és két különlegesség: egy vasfa és egy mocsárciprus került a döntőbe - aminek pedig mi örülhetünk, az az, hogy Vas megyéből ketten is bekerültek a legjobbak közé: Peruška Mária Kőszeg és Horvátzsidány között található kegyhely tölgyfája, illetve az oszkói ősi tölgy.
A vasi döntősök
A Peruška Mária kegyhely tölgyfája – Kőszeg és Horvátzsidány között
A Peruška Mária kegyhely egy olyan határkőnél fekszik, ahol Kőszeg, Horvátzsidány, Kiszsidány és Peresznye község határai futnak össze. Valaha ez az erdő Berchtold Zsigmond peresznyei gróf tulajdona volt. A gróf minden év szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján, ebben az erdőben tartotta meg fogadóóráját. Itt alattvalói és alkalmazottai elmondhatták gondjaikat, panaszaikat, kéréseiket, és a gróf még ruhával is ellátta a gyermekeiket. Minderről egy 1812-ben kelt levél tanúskodik, mely a horvátzsidányi plébánia archívumában található.
A Peruška Mária napjainkban több mint zarándokhely; a gyalog- és biciklitúrák kedvelt állomása, kijelölt tűzrakó hellyel, padokkal, játszótérrel, ásott kúttal, árnyékszékekkel, különböző szövetségek és egyesületek is táborozási helyként használják. Ide szervezi nomád erdei táborát a fát jelölő horvátzsidányi Horvát Katolikus Ifjúság Vallási és Kulturális Egyesület is. A nyári tábornak idén 95 lakója volt. A gyerekek az egyhetes nyaralás alatt feltöltődnek hitben és szeretetben és megismerkedhetnek e táj természeti adottságaival. A tölgyfa és legendája számos helyi és környékbeli amatőr festőt, grafikust és fényképészt megihlet; számos alkotás, még versek is születnek róla. Ezen felül a zarándokhely családi ünnepek, események helyszínéül is szolgál, keresztelőket és esküvőket is tartanak itt.
Oszkói ősi tölgy
A Vasi Hegyhátat valamikor hatalmas, összefüggő erdőség borította, melynek Vasvár és Sárvár közötti szakaszát Farkas-erdő néven emlegetik a középkortól napjainkig. Az elnevezés bizonyára az erdőség egykori legveszedelmesebb lakóira utal. A dombvonulat északi, hűvösebb oldalát gyertyános-bükkösök borították, magát a fennsíkot tölgyesek.
A Farkas-erdő nagyobb mértékű kivágása a XVIII. században indult meg, s végül akkora területen vágták ki a fákat, hogy arra egy egész falu rátelepülhetett volna. Az egykori tölgyesből mintegy tanúként maradtak meg az oszkói szőlőhegy bejáratánál álló több száz éves, viszonylag egészséges kocsányos tölgy és csertölgy. A fák múltidéző emlékként, és a tájban meghatározó "jelenségként" is kiemelkedőek. Kiterjedt koronájukkal szinte védelmezik a mögöttük elterülő szőlőhegyet. Az öreg tölgyek árnyékában sok találkozó és összejövetel zajlott régen és ma is. A szőlősgazdák és a hegypásztorok valaha itt tartották meg az éves gyűléseiket, felállítva a hegyre vonatkozó szabályokat.
