Kevés megalázóbb dolog történhet meg egy vak lánnyal, mint, hogy kiközösítik. Pedig a szombathelyi Horváth Nikolettával ez történt. Csak gyógyszert szeretett volna vásárolni, ám az egész egy furcsa, szerencsétlen történetben ért véget.
Nikinek egy különleges készítményre lett volna szüksége, amelyet az általa többször is látogatott patikában nem kapott meg. Hosszas kutakodás után kiderítette, hogy a Vasi Calendula nevű gyógyszertárban viszont még tartanak belőle. Elindult vakvezető kutyájával, hogy beszerezze.
Épp mentem be Lilivel, a kutyussal a második ajtón, amikor egy patikus kijött és mondta, hogy csengessünk az utcáról, ott van egy ablak, majd ott kiszolgálnak. Furcsálltuk a dolgot, de úgy tettünk, ahogy kérték. Ekkor még naivan nem gondoltam semmi rosszra, kérdeztem is, hogy átalakítás van, vagy miért kell itt az utcán egyensúlyoznom a táskámmal, a pénztárcámmal meg a megvett készítménnyel. Majd a kedves patikus hölgy azt mondta, hogy ez a főnök utasítása. Nem mehetek be.
A lány nem akart „hepciáskodni” az eladóval, aki nem tehetett az egészről, inkább a főnökkel szeretett volna beszélni, de ez nem jött össze. Niki több napon keresztül kereste a patika vezetőjét, hogy megtudja, mégis miért bántak vele ilyen megalázóan, ám a telefonhívásaira nem érkezett válasz.
Amennyire én tudom, ezzel törvényt sértettek a gyógyszertárban, ezért az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultam. Nekem ezzel nem az a célom, hogy őt lejárassam, sokkal inkább az, hogy más ne essen ebbe a hibába.
Természetesen megkerestük az említett patika tulajdonosát, Dr. Hajtóné Dr. Simon Katalint is, aki nagyon sajnálja az esetet.
Sajnos nem vettem észre a kutyán a vakvezető jelzést, nagyon bánom, hogy ez történt. Máskor jobban vigyázok az biztos, ezúton is bocsánatot kérek tőle. Ha bejön, akkor ezt személyesen is megteszem nagyon szívesen.
