Velőrózsák – Kispál, a hamburgersrác

Nagy várakozásokkal készültünk Velőrózsákat nézni, és meghallgatni, Kispál András hogyan gitározik, amikor nem a Kispál és a Borzban játszik. Hát, csalódás lett úrrá rajtunk, ennél azért többre számítottunk.

Állítólag még a 90-es években kérdezték meg Kispáltól, miért szerepel külön a neve a zenekarban. Mármint, hogy Kispál és a Borz. Merthogy eredetileg csak a Borz volt tervben. Kispál azt mondta, azért, mert megfogadta, soha többé nem játszik állatról elnevezett zenekarban.

Réges régen, egy távoli galaxisban

Mert, hogy valamikor régesrégen, egy távoli galaxisban, volt egyszer egy Vadkans nevű csapat, ami nem volt igazán sikeres, és Kispálnak ebből lett elege, aztán utána összekokettált a Lovasival, és jól megvoltak több mint húsz évig. De aztán mégis úgy hozta a sors, hogy Kispál visszatért a Vadkans eredetéhez, és csinált egy új zenekart. Tény, hogy a Velőrózsák nem állatnév, kis irónia is van benne, de az is biztos, hogy egyelőre nem fenyegeti az a veszély, hogy sikítozó tinilányok kiabálják.

A Savaria moziban, tegnap este biztosan nem volt meg ez a veszély. Alig 40-50 ember téblábolt a koncerten, és nem tudtuk eldönteni, miért. Mert, hogy azt nem volt nehéz anno sem kitalálni, hogy a Kispál és a Borz frontembere nem a Lovasi, hanem a Kispál, de aztán mégsem jöttek a zenei csemegére vágyók.

Ennél többre hivatott…

Kissé keserűen, de arra kell gondolnunk, hogy ebben a sokak által szeretett underground világban sem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Divat lett, egyébként már jó régen, és eltűnt az is, hogy az alkotói értékeket díjazza a közönség. Mert, hogy legyen Kispál és a Borz, Kiscsillag, PUF, stb. koncert, ma már arra gerjed a közönség, hogy ott van előtte az isteni Lovasi, Lecsó, stb.

Így viszont nem sok esélye van a Velőrózsáknak. De nem csak ezért. Amit bemutattak tegnap este, finoman fogalmazva is, lehangoló volt. Pedig próbálkoztak líraival, rockosabbal, még egy bluest is elővezettek, legalábbis megpróbálták. Mert a blues nem csak az ütemről és a borongós bőgőről szól. Valahogyan olyan volt az egész, mint amikor az ember ráfanyalodik a hamburgerre. Ehető, laktató, de mégsem az igazi.

És ezt érzékelte a közönség is, mert hát, ide nem a sikítozósok jöttek, hanem azok, akiket tényleg érdekelt a dolog. Vagy inkább csak érdekelt volna. Mert itt nem azt kapták, amire számítottak. Ettől függetlenül drukkolok Kispál Andrásnak. Mert ennél többre hivatott. Azt hiszem.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra