Beledermedve az elmúlásba – Videó a húsz éve bezárt szentgotthárdi kaszagyárról

Két évtizede csend van az egykor dübörgő gyárban. Olvasónk melankolikus hangulatú felvétele.

A szentgotthárdi kaszagyár hosszú Csipkerózsika-álma ez év tavaszán ért véget, amikor az önkormányzatnak sikerült megegyeznie Valamikor farkaskalapácsok döngtek itt, húsz év pangás után történik valami a szentgotthárdi kaszagyárral 2021. May 10. 07:19 a tulajdonossal. Ennek értelmében a gyár területe az önkormányzat tulajdona lett, a város 1,8 milliárd forintot kapott a kormánytól, hogy megszerezze a gyárat és kezdjen vele valamit.

A gyárat 2001-ben állították le, azóta felszámolás alatt áll a tulajdonos cége. Több mint negyvenszer hirdették meg eladásra, sikertelenül, ennek vetett véget a tavaszi megállapodás. Most úgy tűnik, az elmúlt fél évben nagyszabású takarítás történt a területen, és lebontották azokat az épületeket is, amelyek nem képviselnek műemléki értéket.

A gyár nagy része a száz évvel ezelőtti technikát használta, ez adta a különlegességét és az értékét is az itt gyártott termékeknek.

Az épületcsoport jó része műemléki védettségű.

Olvasónk, Szily Csaba nemrég készített egy videót a gyár jelenlegi állapotáról:

A gyár hivatalos alapítása 1902-ben volt, és egy osztrák báró, Jozef Wieser nevéhez fűződik. Ez volt az a korszak, amikor a kis mezőváros rákerült az ország térképére, az iparosítási láz sorra fűzte fel a mai Hunyadi út mellé az üzemeket, a kaszagyárral szemben az óragyárat, a dohánygyárat, arrébb a selyemszövőgyárat.

De már a 18. században is dolgoztak a kaszagyár helyén iparosok, ma is áll az az épület, ami a ciszterci apátság istállója és kovácsműhelye volt. Az alapítás óta eltelt száz év alatt szinte semmit sem változott az itt használt technológia. Itt valóban kézi kovácsolással, mesteri alapossággal készültek a kéziszerszámok.

Csendélet világítótesttel
Garai Antal Atom

Persze, voltak modernebb eszközök, használtak hidraulikus és légkalapácsokat is, utóbbiak dübörgése sok száz méterre elhallatszott, talán ezért is volt, hogy a kovácsok nem dolgoztak éjszakai műszakban.

A gyár később kisgépeket is gyártott, tulajdonképpen a nyolcvanas évek végéig folyamatosan bővült. A gyárban volt forgácsolóüzem, kisgépüzem, energiaüzem, festőműhely, kompresszorház, sok minden, ami kellett.

A második világháború után államosították a gyárat, majd önállóságát is elveszítette, szervezetileg beolvasztották a Rába Magyar Vagon és Gépgyárba. Pontosabban annak egyik leányvállalatába, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárba, ott döntöttek a termékpalettáról, fejlesztésekről, mindenről.

A rendszerváltás aztán megásta a gyár sírját. A keleti piacok összeomlottak, sorra szűntek meg a téeszek, amik állandó megrendelőknek számítottak, a gyár udvarán évekig rozsdásodtak a megrendelt, de a megrendelő megszűnése miatt le nem szállított nagyméretű mezőgazdasági gépek.

Garai Antal Atom

A 90-es években aztán a gyár megint önállósodott, befektetőt kerestek. Néha meg is jelent egy-egy önjelölt csodatévő, de üzlet nem lett a dologból. 2001-ben aztán végleg leállt a termelés. A gépek jó részét leszerelték, elszállították, ami maradt, azt az egykori kisgépüzemben halmozták fel. Kivéve a legrégebbi üzemet, a farkaskalapácsok otthonát. Ez a rész 2005 óta műemléki védettséget élvez. Igazi értékek vannak itt, ami jó alap lehet egy ipari múzeumhoz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? A szerkesztőségünkkel szeretne közölni valamit? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: [email protected]

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Gazdaság