1973. január 27-én megszületett a párizsi Vietnám-egyezmény, amelyet a Vietnámi Demokratikus Köztársaság, a Dél-Vietnámi Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya (DIFK), a Vietnámi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok (USA) vezetői írtak alá. A békeszerződés értelmében azonnali tűzszünet lépett életbe Észak- és Dél-Vietnam egész területén, 60 napon belül (március 29-éig) az utolsó amerikai katonának is el kellett hagynia az országot, illetve fel kellett számolni az összes amerikai támaszpontot, valamint az összes külföldi katonának ki kellett vonulnia Laosz és Kambodzsa területéről.
A békeszerződés biztosította Dél-Vietnam önrendelkezésének jogát, de engedélyezte a délen tartózkodó északi csapatok maradását is. Az első amerikai hadifoglyokat az egyezmény értelmében február 11-én engedték szabadon. A háború során körülbelül 600 amerikai pilóta került fogságba. Ezzel véget ért a vietnámi háború.
Magyarok az ellenőrző bizottságban
Magyar, lengyel, kanadai (egy év után Irán vette út a szerepüket) és indonéz részvétellel létrehoztak egy négyoldalú Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságot (ICCS). A szerződés aláírásával egy időben már elindult a magyarok első csoportjának egy része több mint száz taggal Vietnámba, de közöttük csak hivatásos katonák és diplomaták voltak, civilek csak később kapcsolódtak be az ellenőrzésbe. Ez a csoport képezte később a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar törzsét.
A négy nemzet alkotta ICCS munkájában három év alatt három váltásban összesen 570 magyar vett részt. Sokan - köztük vasiak is - már elhaláloztak. A vietnámi háború azért is emlékezetes marad, mivel annak idején igen sok vietnámi diák tartózkodott Magyarországon, s tanult meg magyarul is.
Hadifogolyból lett nagykövet
A körmendi dr. Déri Miklós katonai ügyészként került be az ellenőrző és felügyelő bizottság magyar tagjai közé, s máig ápolja a kapcsolatot a délkelet-ázsiai országgal, mint a Magyar-Vietnámi Baráti Társaság elnökségi tagja. Vele emlékeztünk a negyven éve történtekre, miközben a hadkiegészítő parancsnokság szombathelyi székhelyén (köznyelven: Kieg) megszemléltük a magyar hadsereg békefenntartó tevékenységéről szóló kiállítást, amelynek anyaga a vietnámi háborúra is kiterjed.
- Már 1973. január 26-án elindult a ellenőrző és felügyelő bizottság első turnusával az első repügép Magyarországról. Moszkva érintésével érkeztünk Hanoiba, ahonnan amerikai vadászgépek kísértek bennünket a saigoni repülőtérig. A feladatunk a hadifogolycserék felügyelete, ellenőrzése, és a párizsi egyezmény megsértésének a kivizsgálása volt. Az amerikaiak alaposan felkészültek az érkezésünkre, az amerikai hadsereg magyar származású tagjaitól sok segítséget kaptunk, de a vietnámiak eleinte fenntartásokkal, óvatosan fogadtak bennünket, nehezen oldódott köztünk a hangulat, ami a helyzetükben érthető is volt. Az ellenőrző bizottság más nemzetbeli tagjaival általában jó munkakapcsolatban voltunk.
- Történt-e atrocitás, voltak-e veszélyhelyzetben?
- Előfordult, hogy lőttek a táborunkra, de szerencsére senki sem sebesült meg. Egy magyar tiszteket szállító helikopter ugyan lezuhant, de nem azért, mert lelőtték. Hat hónapig dolgoztam a hadifogolycserét ellenőrző bizottságban, a déliek visszaadták a foglyokat az ideiglenes forradalmi kormánynak, a DIFK-nek, az észak-vietnámiak pedig az Északon lelőtt pilótákat adták át az amerikaiaknak. Nem lehet elfelejteni, milyen mostoha körülmények között tartották a vietnámi hadifoglyokat, akik szinte el sem akarták hinni, hogy véget ért a háború és szabadok. Sokan az esőerdőben bujkáltak.
Déri Miklós arról is beszélt, hogy ma is kísérti az a kép, amikor Hanoiban a helyiek egy B52-esek által lebombázott gyermekkórház romjait próbálták eltávolítani. Emlékezetes az is, amikor a Hiltonnak nevezett amerikai hadifogolytáborból bocsátották el a foglyokat, s a hanoi repülőtéren le tudtak szállni azok a sugárhajtású, hatalmas amerikai katonai gépek, amelyek alkalmi kórházaknak voltak átalakítva, holott korábban az a hír járta, hogy a szovjet gépek közül csak a légcsavarosok szállhatnak le. Egy amerikai hadifogoly később az Amerikai Egyesült Államok első nagykövete lett a Vietnámi Szocialista Köztársaságban. Ott is jelen volt, amikor személyesen az amerikai külügyminiszter járt el egy vezető amerikai politikus fiának mielőbbi szabadon bocsátásáért.
Egyedül Magyarországról
- Úgy tudom, negyven év után is ápolja a vietnámiakkal a kapcsolatot?
- Szimpatikus, szeretni való emberek a vietnámiak, akik sokat szenvedtek történelmük során. Hatalmas fejlődésen ment át az ország a háború óta, és ezt nyomon is tudtam követni. Többször jártam turistacsoporttal Vietnámban az elmúlt évtizedekben. 2005-ben a Vietnámi Szocialista Köztársaság elnöke a Barátság Érdemrenddel tüntetett ki, 2010 szeptemberében pedig a köztársasági elnök meghívására hivatalos útként egyedül képviseltem Magyarországot a Vietnámi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 65. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Mint elnökségi tag rendszeresen kapok meghívót a Magyar-Vietnámi Baráti Társaság rendezvényeire, megemlékezéseire, s idén is részt veszek a 40. évforduló alkalmából a budapesti Honvéd Kulturális Központban megrendezett ünnepségen, amelyre azok kaptak meghívót, akik annak idején magyar tagjai voltak az ellenőrző és felügyelő bizottságnak.
A Kiegen látottak is felelevenítik a múltat, az országban egyedülálló állandó kiállítás egy részét a vietnámi háború és Magyarország akkori missziója tölti ki. Eredeti dokumentumok, fényképek, kitüntetések, sajtóanyagok, térképek elevenítik fel a remélhetőleg soha vissza nem térő időket.
