A VOLT Fesztivál idei zenei felhozatala nem hozott annyira lázba, mint az elmúlt években, így van ezzel több barátom is, ismerősök. Persze ez nem gyengülést jelent, csupán a mi ízlésünkkel, a mi koncertvágyainkkal nem teljesen fut egybe a 2012-es VOLT Fesztivál programja. Hogy az első nap milyen volt? Hangulatos, szerencsére esőmentes, a VOLTos hangulatáról kapcsolódó anyagainkban, dubstep orgia alatt olvashat.
Az Odett and the go girlz! koncert utolsó, meghajlást követő tapsára érkeztünk az első napon, szerdán. Tekintve, hogy a zenekar épp levonult, így mi is átvonultunk, méghozzá a nagyszínpadhoz, ahol a Supernem kezdett délután.
Metróhuzat, metálvilla és versek jazz alapon
Supernem után egy szuper igen, a fülembe üvöltött kérdésre Átmegyünk Magashegyire?! Ez pedig jó döntés volt, Bocskor Bíborka szokásához híven pörgött-forgott a színpadon, mi pedig kitakarítottuk a szívünket, s szinte éreztük a metró huzatját, amit vélhetően csak az énekesnő hajának suhanása okozott.
Mivel nem klónoztuk magunkat a fesztivál előtt és amőbaként sem sikeredett szaporodni Sopron felé az autóban, így egyes koncertekre csak be-bepillantottunk, a Blind Myself koncerten kellő mennyiségű hörgés járta be a közönség sorait, Frenk andalogva énekelgetett gitárjátéka közben, a Harcsak Veronika Jazz Quartet épp egy verset jazzelt nagy átéléssel.
Gyónás helyett éneklés és remegő orrcimpák
Eközben a nagyszínpadon a Magna Cum Laude énekeltette a közönséget, elég sok ember gyűlt össze, de nem is lepődtünk meg az egyszerű hétköznapi szituációkat sikeresen dalba öntő zenekar sikerén. Szeretjük a pálinkát, nem szeretünk dolgozni, és néha mást ölelgetünk kedvesünk helyett. Aki akar, persze egy ilyen koncerten tarthat magának önigazoló éneklést, gyónás helyett.
[gallery="8611" picture="204295" title=" Vidd innen azt a kamerát!"]A Petőfi Rádió színpadához közelítve a The Parlotones-t hallgattuk de csak pár másodpercig, ugyanis akkor basszus szólt a hangfalakból, orrcimpánk annyira beleremegett, hogy az folyamatos viszketésbe kezdett, így gyorsan hátrébb is álltunk, s átslattyogtunk a Lostrophets koncertjére.
Színvonalas HS7 és Bill kopasz kutyája
A Heaven Street Seven (HS7) koncertjéről csak nagyon szubjektíven nyilatkozunk, ugyanis e sorok írója egyik kedvenc magyar zenekaráról van szó. Hogy milyen volt a koncert? Az utóbbi évek Szombathelyen tartott koncertjeinek kissé gyengülő, fáradt előadásmódja már aggodalomra adott okot, de tavaly ez az aggodalom a VOLT Fesztiválon elszállt, és idén már nem jött elő újra. Hangulatfokozás, humoros előadás jellemezte a bulit, a csak kötelességtudatból való zenélésnek nyomát sem láttuk.
[gallery="8611" picture="204306" title=" Heaven Street Seven"]A Blikk színpadnál Deák Bill kopasz kutyáját épphogy csak megsimogattuk, mint ahogy a Lord koncertjére is csak pár perc erejéig vándoroltunk át. Amíg a sok-sok tini ugrált a Snow Patrol koncerten, addig a középkorúak a Pál Utcai Fiúkkal báloztak a fesztivál másik végén, a hosszabb hajú, feketébbek (mármint ruházatilag) pedig a Petőfi színpadnál rázták hajukat a Children of Bodomra.
A dubstep és a dubstep meg a dubstep
A koncertek közt cikázva több "party helyszín" van kijelölve, ezek egy része house, egy része drum and bass, s dubstep zenéket rendelt a lemezlovasoktól. Annyi dubstepet hallottunk napközben, hogy az esti Skrillex műsorát valahol már vártuk is, kíváncsian, hogy miképp csinálják ebben a műfajban ezt az előadók.
Persze nem gondoltuk, hogy egy szál gitárral a kézben áll majd a pult mögött az amerikai előadó. Viszont arra sem gondoltunk, hogy egy űrhajószerű pultot rakat össze a színpadon, s abban játszva tolja arcunkba a szikrát, tempót, basszust, füstöt és stroboszkópot. Nem volt rossz, de őszintén bevallva, nem is vártuk meg a végét.
Szintiboy vs. 30Y, El mundo Fantastico
Eközben a rádiós színpadon Beck Zoli ecsetelte a szomszédos "szintiboy" és az ő élőzenéjük közti különbségeket, aztán kibogóztunk pár dalt és átsétáltunk a Belga utolsó két odamondására, majd az Ocho Macho koncertjére, ami hajnali kettő előtt kicsivel rajtolt, de hamar odavonzotta a közönséget és össznépi "hömbölödésbe" csapott.
[gallery="8612" picture="204323" title=" Az Ocho Macho koncertjén"]Fél négykor indultunk haza, álmosan, ekkor már csak dubstepet hallottunk a lemezjátszókból, viszont az nagy tömeget vonzott, minket már nem, csak az ágy melegére vágytunk.
Elvileg az egyik sátorban DJ Jeszi is játszott hajnali kettőtől (amennyiben volt matricája és nem vette el magától a laptopját).
