Egyszóval elszakadt az a papucs – bocsássa meg nekem a világ, ez a Volt első napjáról a legmegrázóbb élményem, mert egy hetes sem Volt (mármint a papucs), de így jár az, aki az utóbbi években a monstre zenei megmozdulásokat hanyagolta, helyesebben szülések okán igazoltan több éven át hiányzott. Így nem mérte fel, a trendek változását (merthogy rajtam kívül itt mindenki tornacipőt visel) néha a praktikum szüli.
A rövidnadrág sem haszontalan, a Toy toyban pláne
A másik általános viselet, a rövidnadrág meg azért célszerű, mert a combtőig érő falatnyi nadrágok szára az estére már szaftosra ázott klozetben véletlenül sem lóg bele semmibe.
Az átlagos Voltozó, ha már a trendeknél tartunk – ez az első nap mérlege – tehát a falatnyi rövidnadrágos, feszülő pólós (vagy bikinifelsős hosszú hajú) csaj, a lógógatyás huszonéves gyűrtpólós haver, aki már nem műsorfüzet alapján tájékozódik, hanem okostelefonnal követi a színpadok megmozdulásait. A Voltozó mindent rögzít. Ha alacsony, kijelzőjét a magasba emelve figyeli okosa képernyőjét, hátha úgy élvezhetőbb, 2D-ben.
Flottul megy minden…
Mint a karikacsapás, flottul megy minden, beléptetés és átvizsgálás pár perc. A kártyafeltöltős fizetős rendszerrel sincs gond, szinte minden fontosabb csomóponton van egy töltőállomás, helyesebben bankkonténer. Perceken belül mindenütt kiszolgálnak, a legforgalmasabb színpad-közeli söntésekben is, még éjszaka sincs tülekedés.
Barátságos hely ez a minisziget, délután szellősen bejárható, egy óra ténfergés után GPS nélkül, a legsötétebb porfelhőben is elboldogulsz. Sehol sincs tumultus, ha elfáradsz, a plázsok egyikében még ülőalkalmatosságot is találsz.
Szeretni való az egymásba szűrődő zenei katyvasz. Hard rock riffek keverednek a dj-partik effektjeivel, a spontán mixet aztán valami funky teszi teljessé.
Metróhuzatban, miközben fejünk felett kamikaze fiatalok lógnak
Bocskor Bíborka sosem lesz világsztár, ha ilyen fellépő ruhát hord –jegyzi meg epésen valaki az MR2 színpadánál. Való igaz, a Magashegyi Underground dívája szürreális élmény, ahogy technósan vonaglik a nagymama rikító sárga blúzában (hozzá a tulipiros szoknya). Lehet persze, direkt gáz. Viszont a zenéjük ígéretes.
Közben a kempinghez közeli színpadon a régmúlt nagyágyúi a harmincas-negyvenes közönségnek rutinnal nyomják az őszinte kőkeményet. Deák Billre, Pál Utcai Fiúkra még mindig tömegek kíváncsiak, ahogy a szombathelyi Lordra is.
Bajaim a Petőfi színpad hangosításával
Az Odetten szívesen csápoltunk, ahogy a Heaven Street Sevenen is, de élőben a Petőfi trendi zenekarai nem szóltak igazán átütően, élvezhetőbbek a számaik a Youtube-on. Nem kapom meg azt a színpadi varázst, amiért negyed óránál tovább élőben hallgatnám őket. Az esti finn agyhalál-metál zenekart (Children of Bodom) meghallva meg kellett állapítanom, a magyar együtteseket arról ismerni meg, hogy csapnivaló a hangosításuk.
Inkább mászkálunk, élveztük a nyüzsgést, kamikaze fiatalokat lestünk, akik a közeli daruról jumpingoltak lefelé. Vagy csak fűben elterülve vízipipáltak, vagy vödörből hosszú szívószállal vedelték a sört.
Gasztro-fesztivál másutt – véradással
Vért adni jó biznisz. A busz légkondicionált, a fehér köpenyesek kedvesek, ezen felül étkezési utalvány (500 Ft), két ingyen üdítő, plusz egy kicsi dobozos sör, zsíros deszka jár annak, aki fél órát a véradásra szán.
Amúgy az eszem-iszomra sincs panasz, az árak is fesztiválhoz mérten elfogadhatóak. Sajtos óriás hamburger 1000 forintot, a pizzaszelet 650-et, egy full extrás lángos 650-et kóstál. Sörben természetesen sopronit mérnek, 450 egy korsó, de találni borudvart is.
Parti arcok és célszerszámok
A legcikibb partiarcot Frenk koncertjén csíptem el, hátulról, rózsaszín nyuszifüles kislányt, aki két zsiráfnyakú-lufival felszerelkezve billegett. Amúgy láttam gázálarcost wc előtt sorban állni, lila hajú punkot bort kóstolni, továbbá halálfejes maszkost, mikulássapkást, stb. A legállatabb csápolóeszköz – ezt muszáj megemlíteni - egy Srillexnek öltöztetett felmosófej volt, fekete SZTK-keretes szemüveggel, fekete szigetelőszalagból applikált vendéghajjal.
Erőmetál egy autóroncson
Nem gondoltuk volna, amikor gyanútlanul, halálfejes maszkos fiatalok társágában, fekete pólós közé vegyülve, belekóstoltunk a death-black-thrash és power metal egyvelegébe, hogy a finn Children of Bodomnak ekkora hazai rajongótábora van. És hogy ennyire intenzívek…
A skandináv metálkultúra megkerülhetetlen csoportosulása, hazájának legsikeresebb alakulata, minden idők legenergikusabb metál bandája itt a Volton is hozta a formát (ráadásul a hangosítással sem volt gond). A nagyszínpadon korábban megkóstolt sterilen profi Lostprophets után üdítő volt már-már spontán finneket látni. Pedig láthatóan nagy gonddal felépített produkció volt ez is - az autóronccsal feldobott színpadkép, a jól irányzott köpések, miegymás. De elég erről ennyi, mielőtt felvágtuk volna az ereinket, mi is továbbálltunk. (Ha valaki további szörnyűségekre kíváncsi, olvassa el, miről is híres a Bodom tó...)
Közben a nagyszínpadon
Délután a Supernem, majd a Magna Cum Laude koncertjével indult a Telekom Nagyszínpad. Egy pillanatig nem volt megállás ezen a helyszínen sem, ahol szerdán a már említett feszes Lostprophets után Snow Patrol andalította el a lányokat.
Dubstep cirkusz
Amire éjfélig vártunk, az húsz perc toporgás és csúszás után végre betalált. Ne szépítsük, Skrillex minden produkciója egy hatásvadász cirkusz, a fanyalgók szerint nem is igazán dubstep (és?) – de működik.
A huszonhárom éves amerikai dj, generációjának elsőszámú elektronikus zenei sztárja, egy szál magában felrobbantotta bennünk mindazt, amit eddig a nagyszínpadi koncertekről gondoltunk. Amit más zenekarok sokemberes munkával, hangszerekkel, élőben színpadra varázsolnak, azt Skrillex egyedül, egy űrhajószerű díszletbe csomagolva, tombolva-táncolva, gigatechnikával felvértezve egyedül megoldotta. Mint egy rövidlátó geek, aki kijátszva a biztonságiak figyelmét, felszabadul a színpadra, és csinál egy olyan partit, amire ő is jót bulizna: háttérben futurisztikus képekkel, lézershowval és tüzekkel. Szabdal, zúz-vág, dubstep-, electro- és glitch-mintákból keveri ki hiperszuggesztív elektronikus zenéit.
Az autómosás Voltozás után
Utolsó kicsinyke tanulság: véletlenül se frissen mosott autóval gyere, mert ha nem vagy fellépő VIP arc, a bejárattól kilométerekre, egy porsivatag közepén kényszerülsz parkírozni. Így másnap azzal szembesülsz, mintha a Dakar rallyról estél volna haza, vagy csak szimplán elvitted az autódat egyet homokozni. De ennyit megér:)