Nemrég Budapestre kellett utaznom, hogy a Finn Nagykövetség vendégszeretetét élvezhessem. A főváros felé pedig adta magát az ötlet, hogy ha már Finnországban él a Joulupukki, vagyis az élő Mikulás, akkor valami karácsonyi vásárt is útba kellene ejteni.
A választásom ezúttal a Vörösmarty téri és a Szent István Bazilika előtti két vásárra esett. Az árak és a felhozatal is hasonló, de utóbbinál azért elég impozáns díszletet ad a hóeséssel megvilágított bazilika, ahogy az egész ünnepi forgatag fölé magasodik.
Miénk itt a tér
De, kezdjük az elején, mivel először a Vörösmarty térre vezetett az utam, villamossal és metróval, hogy adjunk a tömegközlekedés élvezetének is. A Vörösmartyn nem volt nagy tömeg, mindenhová oda lehetett férni. A sok kézműves árus között egy kovácsot is találtunk.
A ételek és italok árai annyira nem is voltak vészesek, lángost már 2300 forintért is lehetett kapni, kürtőskalácsot 2500 forintért, a tartalmasabb ételek pedig 3500 forinttól 6000 forintig terjedő skálán mozogtak. A nyárson forgó sült malac nyilván drágább lehet ennél, ha valaki egyben kéri ki az egészet.
Amikor fölé magasodik
A Szent István Bazilika előtt már kicsit nagyobb volumenben gondolkodtak, sokkal több stand, több árus, és szélesebb kínálat. Itt azért voltak bőven nem kézműves termékeket forgalmazók is, így akik kicsit giccsesebb vagy populárisabb dolgot keresnek, azok is megtalálhatják a számításukat.
A Bazilika melletti forralt borost ki kell emelnünk, mert valami fenomenálisan jó cuccot árul. Nem a klasszikus fahéjas vonalat képviseli, citrusos és friss a forralt bor nála, nem sziruposan édes. Citrom és narancs szinte biztosan volt benne, némi vaníliát is véltem felfedezni, de annyira egyben volt, hogy a további analízishez sokkal többet kellett volna innom.
Mondjuk a Finn Nagykövetségen valószínűleg nem tették volna szóvá, ha az ember spiccesen érkezik meg a rendezvényre, mivel a finnek alkoholfogyasztási szokásai a magyarokéval erősen egy szinten vannak. De jobb volt nem kockáztatni.
Ami mindkét vásárra igaz, hogy a kerámia és Tiffany-üveg tárgyak nagyon mentek, több stand is ezekkel volt tele. Ezen kívül a nemez is másodvirágzását éli, egyre többen foglalkoznak vele. A fafaragók viszont kezdenek háttérbe szorulni, helyüket a lézergravírozóval vágott falemezes történetek veszik át. A kézművességet így váltja fel lassan a tömegtermelésben előállítható vackok világa.
De honnan indult ez az egész?
A középkorban, a 14. század végén, a 15. század elején tartották az első karácsonyi vásárokat német nyelvterületen, melyek főként adventi vásárok voltak. Az egyik legrégebbi ezek közül a bécsi, amelyről az első írásos emlék 1298-ból származik.
Az első valóban karácsonyi vásárt 1434-ben rendezték Drezdában, így a Striezelmarkt a világ legrégebbi folyamatosan működő karácsonyi vására. Nevét a "Striezel" nevű hagyományos német kalácsról kapta, amely a mai stollen elődjének tekinthető.
A kezdeti célok
Eleinte ezek a vásárok csak a mindennapi szükségletek kielégítésére szolgáltak, élelmiszert, gyertyát és meleg ruhákat vehettek az emberek. Az ajándékozási szokások terjedésével aztán egyre inkább az ünnepi hangulat és az ünneplés került előtérbe.
A 17. és 18. században a vásárok kínálata tovább bővült; egyre több kézműves termék és karácsonyi dekoráció jelent meg. Ekkor már nemcsak praktikus tárgyakat, hanem például játékokat, mézeskalácsot és különleges édességeket is árultak, amelyek az ajándékozási kultúra részévé váltak. A vásárokat gyakran zenei előadások és egyéb programok kísérték, erősítve a közösségi élményt.
A terjedés
A 19. század végén és a 20. század elején kezdtek elterjedni szerte Európában a karácsonyi vásárok. Ennek fő oka a német migráció volt, amivel együtt járt a kultúra terjedése is. Így jutott el Észak-Amerikába és Ausztráliába is.
Ma már nincs adventi időszak karácsonyi vásárok nélkül, és az ajándékok, kürtőskalácsok, díszek és egyéb ünnepi kiegészítők mellett a gasztronómia is fontos szerephez jut, ahogy a kísérő programok és egyéb szórakozási lehetőségek, fényshow-k, óriáskerekek és jégpályák, kisvonatok és a gyerekjátékok is.
És milyen volt a két budapesti vásár?
A Szent István Bazilika előtti vásár sokkal hangulatosabb: a színek, a fények és az illatok harmonikus egységet alkotnak, és az egész helyszínt áthatja az ünnepi varázs. Ezzel szemben a Vörösmarty téri vásár kicsit olyan hatást kelt, mintha csak random ledobtak volna pár bódét, ami miatt hiányzott belőle az a koherens, meghitt atmoszféra, ami igazán magával ragadhatná a látogatót.
