A TV-maci és szülei - A televíziózás aranykora 2.

Vajon mi volt előbb, a Futrinka utca vagy a TV-maci? Ha nem tudja, ez is kiderül a televíziózás aranykorát bemutató mini-sorozatunkból!
 
 

A TV-maci és szülei - A televíziózás aranykora 2.

Vajon mi volt előbb, a Futrinka utca vagy a TV-maci? Ha nem tudja, ez is kiderül a televíziózás aranykorát bemutató mini-sorozatunkból!
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

A TV-maci és szülei - A televíziózás aranykora 2.

Vajon mi volt előbb, a Futrinka utca vagy a TV-maci? Ha nem tudja, ez is kiderül a televíziózás aranykorát bemutató mini-sorozatunkból!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ, amelyben a gyerekek nem kapcsolgathattak ide-oda tucatnyi „gyermekbarát” tv-csatorna között, amikor egyetlen adás volt csak fogható, az sem minden nap, és abban egyetlen Esti mesét láthattak csak naponta kicsik és nagyok. Tudom, hihetetlen, mégis igaz, mint ahogy az is tény, hogy akkoriban ez is elég volt a gyermekeknek.

Egy kis TV-maci történelem...

Az Esti mese hagyománya a Magyar Rádióban kezdődött, innen vette át a televízió, a félelmetes hangzású Gyermek és Ifjúsági Főosztály döntésére. Természetesen ideológiai alapot is adtak hozzá:

„… a gyerekműsoroknál az állandóan ismétlődő műsoridőkkel, kezdési időpontokkal segíthetjük a gyerekek otthoni napirendjének kialakítását, segíthetjük a szülőket, bizonyos időkben pedig kivonhatjuk a gyerekeket a nem kívánatos hatások alól. Állandó műsornapokat és műsoridőket kell kialakítani minden korosztály számára. Az állandó figurák és a sorozatműsorok rendszeresen ismétlődő időpontot követelnek. (…) Minden műsornapon a felnőtt műsor megkezdése előtt 3 óra, de inkább 1 óra gyermek- vagy ifjúsági műsort kellene adni, szünettel elválasztva a felnőtt műsortól.”

Komolyan hangzik, ugye? Azét ne féljetek, gyerekek, minden jó, ha a vége jó...

Az első évben havonta háromszor, kedd esténként láthattak mesét a tévében a gyerekek, és 1962 végéig kellett várni, hogy mindennapi (pontosabban minden adás-napi) esti meséiket megadják nekik. A tv mesekönyve volt a címe, és rádiósok szerkesztették. Ne képzeljünk el önálló sorozatokat – a történeteket a bemondók olvasták fel, és őket mutatta a kamera! 1963-ban a jóval fantáziadúsabb Szép álmokat gyerekek! lett a műsor címe, míg végül 1964 január 1-től sikerült kiagyalni az Esti mese címet, és az időpont is állandó lett: naponta 19 óra 20 perc!

Fokozatosan fejlődött a képi világ is, egyre több volt a rajz- és bábjelenet, az illusztrált történet. Talán el sem hiszik, de a tartalomról külön tudományos üléseken foglalkoztak! Végül az alábbiakban állapodtak meg:

„Az esti mesét a 3–8 éveseknek adjuk, ezen belül is elsősorban a kisebbeknek. Az a rendeltetése, hogy lefekvés előtt elbúcsúzzon a gyerekektől. Nyugodt álmot kell biztosítania, nem lehet tehát élénkítő hatású.”

Csak semmi izgalom, az nem illett volna az akkori idillikus körülményekhez… És mindennek jegyében 1963-ban megszületett a TV-maci, akinek „igazi” édesanyja Bálint Ágnes – a figurát és a forgatókönyvet egyaránt neki köszönhetjük! Akkoriban még hetente kétszer, hétfőn és pénteken adásszüneti nap volt.

De nem csak a TV-maci és babája, Valérka lettek hamar népszerűek a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt: elég olyan sorozatokat és neveket említeni, mint a Futrinka utca (1962-től) Cicamicával, Böbe babával és Morzsi kutyával, vagy Bálint Ágnes következő sorozata, a Mazsola (és Tádé, meg persze Manócska, a tökéletes szocialista szülő mintaképe).

Ó, azok a hetvenes évek...

Az első tv-maci „apukája” Köbert Tibor volt, színes változatát pedig Koch Aurélnak és Foky Ottónak köszönhetjük. A történet csaknem végtelen, akit részletesebben érdekel, utánanézhet a neten a többi maci-generációnak, valamint a Valérkát felváltó Paprikajancsinak, és annak, hogyan változott a TV-maci körül látható lakás és annak berendezése, meg hogy 2012 óta a TV-macinak már testvére, no meg számítógépe is van…

Az új társ, Paprikajancsi. Hogy legyen kivel eljátszani a mesét.

De ez már nem a mi témánk – én azzal búcsúzom mára, hogy tényleg szép időszak volt, az ideológiai őrültségektől függetlenül, és alighanem egyetért velem az idősebb korosztály abban, hogy mi, akkori gyerekek, mit sem sejtettünk arról, hogy „ideológiailag is megalapozták” meséinket. Tetszett, és tetszik ma is, nyilván nem véletlen az a retro-mánia, ami az egykori magyar rajz- és bábfilmekkel kapcsolatos.

Következő írásunkban egy kis kitérőt teszünk a „szomszédba”, amiből kiderül majd, hogy akár ötven év után is lehet népszerű valami anélkül, hogy változtattak volna rajta. Pozor, „jönnek a csehszlovákok”, ha nem is a fociban!

Végül néhány ritkaság...

Ám elolvashatja A televíziózás aranykora 1, avagy Ó, azok a csodálatos bemondónők! című cikkünket is!

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés