Jó estét kívánok! Kérem a jegyét! – motyogja a kékköpenyes, micisapkás elvtárs, és szemembe világít egy viharvert zseblámpával. Rudi, Te vagy?! Nahát, ő! Mindent a hitelességért... Mayer Rudolf, az Agora – Savaria Filmszínház igazgatója maga fogadta a tegnapi premier előtti vetítés közönségét. Illetékes elvtársnak öltözött, a mozirend és a jóerkölcs őrének, és intett minden érkezőt, meg ne merje fogni a mellette ülő kezét a sötétben, mert kénytelen lesz
intézkedéseket foganatosítani
! (Jujj...)Traubisoda, Dunakavics, Párizsi Kocka, tejkaramella - szocializmus...
Önöket, kedves hölgyeim és uraim, már nem inzultálja majd a házigazda-szaki – ez a jó hírem. Meg a rossz is... Mert így kimaradnak abból a retro-rocky-buliból, ami minket fogadott az első
megrázkódtatás
(értsd: hasfalat rázó nevetés) után. Fiúk dobáltak lányokat a moziaulában (lebontva közben az álmennyezet egy részét), vattacukros bácsi eregetett negédes felhőket a pálcikákra, autentikus Traubisodát kaptunk (mert Bambi már nincs), és hogy legyen mit ropogtatni a vetítés alatt, kis csomagocskát is – benne Dunakavics, Melba, Párizsi Kocka, tejkaramella...Szóval ez mind nem lesz, ilyesmivel csak a firkászt fizetik le, hogy aztán jó reklámot csináljon (itt most baráti kacsintás és nyelvöltögetés következne, mert természetesen vicceltem – az újságírók lekenyerezhetetlenek...), de azért ne keseredjenek ám el senki: körítés nélkül is teljesértékű az időutazás. Nem árt azonban néhány félmázsás súlyzót kötni a kezekre és lábakra, mert ha beindul a zenegép, többé nincs megállás – megülni meg még nehezebb a helyünkön. Kívül-belül elszabadul ugyanis a szocializmus - és a rock and roll-varázslat...
Minden felettébb gyanús...
Hajzselé, napszemüveg, rágó, hawaii ing – Miki ( Szabó Kimmel Tamás) a hétköznapi srác. Miért viszik el mégis fegyveresek alighogy magyar földre teszi a lábát, közvetlenül a repülőtérről édesanyjával és édesapjával együtt? Mert ezerkilencszázhatvanegynéhányat írunk. És a cselekmény helyszíne: Magyarország. Még nem valami Amerika... Nagyon nem. Ők hárman viszont onnan jönnek. Négy és fél év után. Arról a helyről, aminek itthon a nevét sem szabad kiejteni. Felettébb gyanús... Elkezdődik tehát a kihallgatás virágnyelven. Meg az orientálás. Mert jó, ha tudják, hogy a Honvéd simán helybenhagyná a Manchestert, na!
Chevrolet helyett Skoda 1000MB, jégszekrény helyett makacs Szaratov. A lakás még megvan, csak már nem üres. Jár vele Balogh, a
szimpatikus
,választékos modorú
társbérlő ( Cserna Antal). A munkahely szintén megvan – csak már nem adják vissza Fenyő Elemérnek ( Dunai Tamás). Foglalkoztatásáról azért a régi barátságra való tekintettel gondoskodnak: lehet kalauz egy buszon. Nem baj, hogy mérnök? Nem. Tetszett volna a fenekén maradni, nem disszidálni, kérem! Valamivel (és valamiért) ’56 után... Szóval régi-új élet kezdődik, régi-új barátokkal. Ez nem könnyű. Mikinek pláne nem. Ő már igazi, ámerikai lazacsávó. Megcsapta a rock and roll szele, belekapaszkodott a pálmafás ingébe - és azóta sem ereszti.Riadó, bammeg!
Mert látá, hogy ez (a zene) jó. És át akará adni a köznek, hogy másoknak is jó legyen. Felmegy tehát a színpadra, mesél Jerry Lee Louisról meg Johnny Cashről, leül a zongorához, s megmutatja, mi az, amit úgy hívnak, hogy rock’ n’ roll. Nagyjából ekkor válik lidércnyomássá a békés majális Bigali elvtárs ( Scherer Péter) számára.
Rendőri intézkedést foganatosíttatok azonnali hatállyal!
– sikítja a bamba egyenruhás szemébe. Semmi.Riadó, bammeg!
– fordítja magyarról magyarra. Ja! Sietve vonulni kezdenek a rend őrei. Csakhogy az őrjöngve táncoló tömeg visszafogja őket, míg meg nem érkezik a vízágyú, Csepel-platón.Erősen valószínű, hogy valahol majd megint összejön az ifjúság, és az is szinte borítékolható, hogy ismét
rosszul reagál
majd ennek az amcsi kakadunak a stílusára és a zenéjére, aki az istennek sem hajlandó verébbé lenni, hiába mondja neki a papája, hogy itt így illik! Mit csináljanak vele? Likvidálni nem lehet, a teljes tiltás sem megoldás, hiszen a tömegben felgyülemlett feszültség még nagyobbat robban. A főelvtársak bölcsek: ha muszáj, nyissuk meg a csapot - de akkor és amennyire mi akarjuk! Legyen Ki-Mit-Tud – ellenőrzött keretek között!
Szerelem, balhé - kasszasiker
Ezt a Miklós gyereket meg, aki ilyenBudi Holikkal
mételyezi az ifjúság tudatát, ezt abudihuligánt
meg hagyjuk zenélni – négy jóravaló, NDK-s, jégcsap-modorú hölgyemény mögött, harmonikán. Egy dal a Berlini fal avatásáról éppen megfelelő lesz. Ha meg nem akarja? Hat év letöltendő fegyházbüntetés államellenes izgatásért!Világos a képes beszédem?
– kérdezi negédesen mosolyogva Bigali. Aztán nehogy félreérthető legyen, érdeklődik még:Egyébként, mondd csak, Mikikém, a kedves édesapád hogy van?!
Elkezdődnek a próbák. Ejnye... De hiszen ez nem is német zene! Nem hát, hanem amerikai.
Hogy?!
Akarom mondani: latin - aaaamerikai.Hm?!
Kubai!Ja vagy úgy! Akkor minden rendben van, akkor lehet.
Szegény-szegény Bigali elvtárs, ha tudná, mi vár még rá. Pláne Mikire. Mert ez csak a történet egyik vonala, természetesen. Hozzájön még a sikerfilmek többi összetevője: a szerelem, a balhé...Jó film - sztárok nélkül
Tasnádi István forgatókönyve több szálon fut. (Meg kell hagyni, ügyesen csomózgatta egymáshoz őket!) A Made in Hungária egyszerre korrajz, love story, (ál)dokumentumfilm Fenyő Miklósról és (olykor már túlságosan is) börleszkbe hajló vígjáték. A veszteségleltárja: egy kiégett hangversenyzongora, egy totálkárosra tört Velorex, sorstársa, egy Skoda, megszámlálhatatlan kisüveg Bambi és néhány illúzió – de megérte!
Azon felül, hogy témáját és kvalitását tekintve egyaránt lehetne (talán lesz?!) nemzetközi siker ez a film, bizonyíték arra: aktuális sztárok nélkül is lehet csinálni jelentős mozit. Nagyon kevés ismerős arccal találkozunk benne. A negatív főhőst, a balhés riválist játszó Fenyő Iván az egyik, ő szinte minden magyar produkcióban szerepelt az elmúlt években. Aki látta (az egyébként felejthető) Pánikot, az Kovács Lehelre is rögtön ráismer – aki meg nem, az valószínűleg ugyanazon fog gondolkodni, amin én a Pánik közben, tudniillik hogy mennyire hasonlít ez a srác korunk Jávor Páljára, Csányi Sándorra.
Bereményi Géza és Szabados Mihály is benne
Ha végignézzük a stáblistát, még két név biztos ismerős lesz: Hegedűs D. Géza (Miltényi et.) és a már emlegetett Scherer Péter. Felkapott szinkronszínészek, ritkábban látszanak, mint hallatszanak. Most komoly szerepet kaptak: ők az elvtársak, a helyi kisistenek. Scherernek ráadásul amolyan
bajorimi-szerep
jutott: butuska, peches, minden lében kanál figurát kellett megszerettetnie velünk. (Sikerül.) Ha rangsorolni kellenne a színészi teljesítményeket, dobogós. Még tán az ezüstre is pályázhat.A szombathelyi nézőknek még egy név ismerős: a mi színházunk (de jó ezt leírni...) társulati tagja, Szabados Mihály is ott szigorkodik egy jelenetben, rendőrruhában. Az irodalmároknak pedig Bereményi Gézára kötelező rácsodálkozniuk. Cseh Tamás másik fele játssza a főmuftit, a legilletékesebb elvtársat, aki a legnagyobb autóval jár, és akinek be kell bizonyítani, hogy itt, kérem szépen, minden a legnagyobb rendben zajlik, épül a szocialista haza. (Az író-dalszövegíró valószínűleg a rendező révén került a képbe – Fonyó Gergely röpke előéletében ugyanis szerepel egy Cseh Tamás-film.)
Csillagok felfutóban
A többiek gyakorlatilag ismeretlenek. Fenyő Miklós fiatalkori énje Szabó Kimmel Tamás. Egyetlen filmszerep van a háta mögött – Koltai Róbert nem túl nagysikerű Megy a gőzöse. Nemsokára hosszú lesz a lista, ez egészen egyértelmű. Legalább annyira, mint hogy nem protekcióval került be a Nemzeti Színház társulatába. A szerelmét, Verát alakító Kiss Tünde csillaga szintén csak felfutóban van még: az Operett Színház stúdiósa jelenleg. Az ő nevét is érdemes megjegyezni.
Akad, aki mögött nemhogy film-, de színházi szerep sem igen van, ennek ellenére az egyik legkarakteresebb szereplőként maradt meg az emlékezetemben. A megénekelt Marinát játszó Valentin Titánia alig jött ki a főiskoláról, máris ebben a filmben találta magát. És mi látánk, hogy ez jó (döntés vala). De a névsorolvasást ezennel berekesztem. Ideje lesz áttérni Fenyő Miklósra, akit a film utolsó néhány percében, a stáblista mellett a vallomásnak is beillő főcímdalt énekelve – Fenyő Miklós személyesít meg.
Fenyő és a foci
Nemrég nálunk járt: a Városi Bál sztárvendége volt. Délután érkezett meg Szombathelyre. Vagy tévé nem volt az öltözőben, vagy a csatorna nem jött be, ki tudja, lényeg hogy órákat üldögélt a sportházzal szomszédos cukrászdában – futballmeccset nézett. (Szenvedélye a foci, az Aranycsapatról musicalt is írt.) Aztán a jampiszív visszadobogott a fellépés helyszínére, és este kilenckor megjelent a tükrös zakó a színpadon. Azzal kezdte, hogy kvázi lesznobozott minden bálba járót, azután viszont két perc alatt zsúfolási megtöltötte a táncteret. Ehhez valószínűleg nem elég a zene. Kell a személyiség.
Csókkirály, Hotel Menthol, Csavard fel a szőnyeget, Casino Twist, Ciao Marina... - igazi
érezdjólmagad-zene
az ősjampié. A filmben nincs talán összefüggő tíz perc, amikor ne szólna valami a háttérben (még gyakrabban az előtérben, csoportos táncképekkel illusztrálva), nem kell csodálkozni tehát, ha csupa-csupa mosolygós ember jön majd ki a moziból minden eladás után. Amerikai zene, amerikai életérzés.Hozd ide nekik Amerikát, mintha normálisan élnénk...
– mondja neki a rivális a sitten egy priccsen. Önmagában ezért a jelenetért megérte megcsinálni a filmet.Mert ez egy ilyen film...
A Made in Hungáriát - melynek ihletője az azonos című, már a kétszázötvenedik előadáshoz közelítő musical - az országos premierrel egyidőben, február 5-én, csütörtökön kezdi vetíteni az Agora – Savaria Filmszínház, és március közepéig tartják műsoron. Időutazás, lávenpíszenrákenroll – magyar módra. Made in Hungary. Ja. Akinek nincs jampiszíve, vagy csak nem hozta magával, ne essen kétségbe: ezalatt a száz perc alatt garantáltan nő neki! Mert ez egy ilyen film.
