Eláruljuk, mennyire lett nyerő az idei Karneválszínház: a Nem fizetek!

Ilyen undorral nem ettek még színpadon spagettit, mint ebben a nápolyi komédiában. Négymilliót érő szelvény a tét, és az asztalra ragasztják Nagy Cilit. Látható Szombathelyen, a Megyeháza udvarán.
 
 

Eláruljuk, mennyire lett nyerő az idei Karneválszínház: a Nem fizetek!

Ilyen undorral nem ettek még színpadon spagettit, mint ebben a nápolyi komédiában. Négymilliót érő szelvény a tét, és az asztalra ragasztják Nagy Cilit. Látható Szombathelyen, a Megyeháza udvarán.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Eláruljuk, mennyire lett nyerő az idei Karneválszínház: a Nem fizetek!

Ilyen undorral nem ettek még színpadon spagettit, mint ebben a nápolyi komédiában. Négymilliót érő szelvény a tét, és az asztalra ragasztják Nagy Cilit. Látható Szombathelyen, a Megyeháza udvarán.

A főpróba előtti első házi próba, se felhőszakadás, se jég, egy nyári szombathelyi szerda, kellemesen lanyha este. Könnyed Karneválszínház, Savaria Karneválra hangoló előadás, hamar eltelt a 90 perc, szünet nélkül. A legvégén, kint az utcasarkon még egy utolsót csoportosultunk. Akadt, aki jobbat várt és ásítozott, mi megengedőbben mosolyogtunk. Ezt vártuk, egy fokkal talán szellemesebbet, zenésebbet, de Eduardo De Filippo egyfelvonásosra zsugorított komédiája, a Nem fizetek! pont ilyen szabadtéri estére lett kitalálva, és működik is.

Egyet sajnálunk, a darab után még jobban, mint tegnapelőtt, hogy Sodró Eliza elmegy a társulattól.

Ahogy a darab legelején, dekoltázsát és személyiségét kipakolta a színpadra, majd az életlen késsel a világ legtermészetesebb módján nekiállt krumplit pucolni - olyan hangulatot teremtett a színpadon, amire rá lehetett építeni az est további részét. Pedig ekkor még el sem kezdődött a darab… Főszerepet csinált ebből a kis szobalányból, minden porcikája él, nem lehet nem rá figyelni. Szép búcsújáték volt ez tőle.

Itt jegyezzük meg, dicséret jár Takács Lilla díszletéért és jelmezeiért, mintha egy olasz neorealista filmbe csöppentünk volna, Vittorio De Sica kiszínezett világába. Se nem külvárosi se nem nagypolgári enteriőr: egy piros falú, fehér bútorokkal berendezett szoba, vidám tapétás konyhával, és pici erkéllyel. Kötélen száradnak kint a ruhák, és ha kinyílik az erkélyajtó, szinte érezni a tenger sós illatát.

Ezerszer megfogadtuk magunknak, házi főpróbát nem nézünk, vagy ha nézünk, nem írunk róla

Azért fogadjuk meg, hogy aztán rendre megszegjük, mert épp úgy jön ki a lépés. De egy új bemutatónál minden előadás számít, estéről estére lazulnak bele a színészek is szerepeikbe. Ráadásul most a közönség a szokottnál is feszengősebb, nehézkesen veszi a poénokat.

De térjünk a tárgyra: ez a kispolgári vígjáték Nápolyban játszódik, valamikor a 30-as évek fasizálódó Olaszországában (ezt a vonalat nem játsszák ki, kár), ahol az otthonok központjában még nem a tv, hanem a rádió szól, nonstop. Ahol mindenki lottólázban ég, nyerni akar, életet módosítani, kiszakadni, gazdagnak lenni.

Mert Nápoly, tudni kell róla, évszázadok óta ilyen hely, már a 16 század óta szenvedélyesen lottózik arrafelé mindenki. A szerencsejáték legalább olyan fontos a helyiek számára, mint a vallás. A katolicizmus és a számmisztikában való hit kéz a kézben járnak egymással. A nápolyi álmoskönyv is csupa számmal van tele. Ennek a varázskönyvnek külön neve van: La Smorfia - ami a hivatalos olasz nyelvben inkább grimaszt, ajakbiggyesztést jelent. A lottózás egy életforma, egy lelkiállapot.

Adva van ebben a világban egy makacs, nem túl okos, nevezhetjük korlátoltnak, magát viszont főnöknek tartó lottózó-tulajdonos, Ferdinando Quagliuolo (Mertz Tibor). Aki meglátja élete nagy lehetőségét, és lenyúlja segédje, Mario nyertes lottószelvényét. Mondván, a segéd, a mázlista azokat a lehetetlennek tűnő számokat játszotta meg, amiket az ő apja, a néhai lottózó-tulajdonos súgott neki álmában. Biztos az öreg eltévesztette a házszámot, az abszurd logika legalábbis ezt súgja neki.

Ahol a babonák, félelmek, és az álmok logikája kezd dolgozni, ott aztán a realitás kártyavárként dől. Egy olyan világba csöppenünk, ahol a hihetetlenül ízléstelen teniszcipőben lépkedő iszákos pap lesz a legjózanabb figura.

Az abszurd fokozása az ördögűzős jelentben csúcsosodik ki, aminek a feleség szerepében Nagy Cili az elszenvedője. Egyszerűen oda szigszalagozzák a konyhaasztalra.

Hiányérzet azért marad bennünk

Valamit még rá lehetett volna pakolni ennek az olasz vircsaftnak a tetejére, talán túl sok a szóvicces üresjáratú poén, mellé még több zenés betétet, plusz csavarokat is elviseltünk volna.

Mertz jól működteti ezt a csökönyös lottómániás apát – egy idő után utáljuk is rendesen. Látjuk benne az őrületet, az emberit, a vicceset és az elkeserítően korlátolt, zsarnok apafigurát. Szólótánca is külön poén.

De Sodró Elizán és Mertz Tiboron kívül is osztogatunk jó pontokat, jól áll Jordán Tamásnak a csuha és a teniszcipő, Kálmánchelyi Zolinak pedig ez az elfuserált csupaszemüveges ügyvéd. De ez a kis olasz commedia dell’arte önmagában kicsit bárgyú történet, és ha nincs egy Sodró Eliza és mellette néhány jó színész, lehet, szerencsésebb elmenni inkább a közeli lottózóba. Legyen szerencsénk!

Szereplők:
Ferdinando Quagliuolo/Mertz Tibor
Concetta, a felesége/Nagy Cili
Stella, a lányuk/Gonda Kata
Aglietiello, mindenes Quagliuolóéknál/Jámbor Nándor
Margherita, szobalány/Sodró Eliza
Mario Bertolini/Balogh János
Erminia, a nagynénje/Németh Judit
Vittorio Frungillo/Horváth Ákos
Luigi Frungillo/Endrődy Krisztián
Carmela/Alberti Zsófi
Don Raffaele Console, pap/Jordán Tamás
Lorenzo Strumillo, ügyvéd/Kálmánchelyi Zoltán

Díszlet - és jelmeztervező: Takács Lilla
Kellékes: Móri Csaba
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Réthly Attila

Bemutató: 2016. augusztus 19. 18 óra (esőnap: augusztus 20. 15 óra)

Az előadások időpontjai:
Augusztus 20. 18 óra (esőnap: augusztus 21. 15 óra)
Augusztus 21. 18 óra (esőnap: augusztus 23. 15 óra)
Augusztus 23. 18 óra (esőnap: augusztus 24. 15 óra)
Augusztus 24. 18 óra (esőnap: augusztus 25. 15 óra)
Augusztus 25. 18 óra (esőnap: augusztus 26. 11 óra)
Augusztus 26. 16.30 óra (esőnap: augusztus 27. 11 óra)
Augusztus 27. 16.30 óra (esőnap: augusztus 28. 11 óra)

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés