Minden évben meghirdetjük karneváli fotópályázatunkat, amelyre idén is sokan neveztek. Többkörös válogatók után született meg az eredmény a már tizenötödik fotópályázaton, természetesen most is külön kategóriában szavazott a közönség és szakmai zsűri. A nyertes és még több kiválasztott képből csütörtökön délután nyílt kiállítás a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti kiállítótermében, díjkiosztóval egybekötve.
Először Nagy Éva könyvtárigazgató köszöntötte a nevezőket és a kiállításlátogatókat, majd Roznár Gyöngyi, lapunk főszerkesztője büszkélkedett fotópályázatunk történetével. Már 15 éve rendezzük meg és várjuk a karnevál fotóit. Grünwald Stefánia a Savaria Turizmus Nonprofit Kft. ügyvezetője is örül annak, hogy pályázatunknak köszönhetően évről-évre a téli hangulatba is visszacsempésszük ilyen módon kicsit a karneváli hangulatot.
A díjazottak
A zsűri értékelése alapján:
1. Sermesic Zoltán kollekciójáért, elsősorban "Szúrós tekintet" c. képéért
2. Szakonyi Eszter, A láng című képéért
3. Kovács Éva, három képből álló kollekciójáért
Dallos László fotóművész beszédét (és egyben indoklását) cikkünk végén olvashatják.
A közönségszavazás helyezettjei:
1. Varga András
2. Bíró Helga: Támadás
3. Mihácsi Veronika: Merengés című munkája
A közönségszavazás eredményeit itt ismertettük 
Itt a vége, most megnézheti karneváli fotópályázatunk nyerteseit! 2016. November 23. 12:09 .
Szúrós tekintet
Fotópályázatunkon a zsűri értékelése alapján első helyezést ért el Sermesic Zoltán, Szúrós tekintet című képével. Zoltán magát amatőr fotósnak vallja, mi azért hozzá tesszük, hogy kategóriájában nem számít kezdőnek. A 46 éves banai gépészmérnök sokat fotózik szabadidejében és ez látszik is képein, meglátásán.
Nem minden évben, de gyakran eljön Szombathelyre a Savaria Karneválra. Vélhetően jövőre is itt lesz, ugyanis a nyereményekkel többek közt egy fotós belépő is jár, amivel a karneválon sok-sok helyre bejuthat majd. Természetesen nagyon meglepte a végeredmény, nem számított az első helyre.
Dallos László beszéde
Már-már sztereotípiává válik megnyitóinkon, hogy a két szélsőséges évszak adta párhuzamot ráhúzzuk a Nyugat.hu karneváli fotópályázatára. Úgy szoktuk emlegetni, hogy ha rekkenő, meleg nyár, akkor Karnevál, ha pedig morc, hideg tél, akkor a kiállítás. Mintegy nosztalgiának, vigasznak. Én most enyhe erőszakkal közéjük szuszakolok még egy évszakot, az őszt: a beérés, a betakarítás idejét. Bizonyára nem is a véletlen műve lehet, hogy ekkorra írják ki a pályázatot. Innentől indul egy új fejezet, eldől, mi kerül ki a szerzőktől, mi kerül a közönség elé, és végül a falakra vagy a díjazott munkák közé.
Ha a tudatosságot az alkotás, az alkotó munka meghatározó részének tekintjük, - miért is ne tekintenénk annak? - akkor ez az a folyamat, amelyik esetünkben épp egybeesik a beéréssel, az ősszel, a pályázattal. Ilyenkor kell elővenni a nyári képeket - jó esetben több száz is készült a Karneválon és átválogatni őket, megkeresni a legizgalmasabbakat. A leülepedett élményektől elidegeníteni egy kicsit, "kívülről” megszemlélni, melyek azok, amelyek maradandónak tűnnek, és alkalmasnak arra, hogy ugyanazokat vagy a hasonló érzéseket, gondolatokat másokban is elindítsák.
Amit a nyári kavalkádban, a felfokozott vizuális élmény-tobzódásban átéltünk, az mostanra érett meg arra, hogy lehiggadva, tudatosan átgondoljuk, melyek azok a képeink, amelyek kiállták ennek a pár eltelt hónapnak a próbáját.
Ez az idő elég lehet a "barátkozásra", önkifejezésünkre, választásunk bátorságára, az önkritikánkra. Ugyanolyan felelősségetek van, mint a zsűriknek, a közönség-szavazatoknak. De a legilletékesebbek ti magatok, a szerzők vagytok! Ti vagytok az első és legfontosabb zsűri! Itt kezdődik és zárul be a kör. Mert az ösztönösség és a tudatosság egyaránt ugyanannak az alkotó folyamatnak az elválaszthatatlan része. Az hiszem ilyen egyszerű a recept! Ha úgy tetszik, - mondom szerénytelenül - ez volt az ezévi lecke!
Lassan hozzászokunk már ehhez a teremhez is, otthon érezzük magunkat benne, jó látni a képeket, mert van hozzájuk fény, szép, egyenletes felület és lehetőség a nagy méretre. Valamitől minden megnemesedik. És jó látni az ismerős, megszokott arcokat is! Itt az ideje, hogy még nagyobbat lélegezzünk! De, ha kérhetném, ne maradjanak el - számomra érthetetlen módon - korábbi pályázóink és főleg nyerteseink, helyezettjeink! Kedvem lenne szólítani őket, ha tehetném, még számon is kérném rajtuk a távolmaradást. Azt gondolnám, hogy aki egyszer már belekóstolt ebbe a lehetőségbe, az már sem a forgatagtól, sem az aktív részvételtől nem tud szabadulni. Mert a karnevál szem- és reflexpróbának is kiváló!
A felvonulókból is hiányoztak ismerős és visszatérő arcok, vagy csak nem figyeltek fel rájuk az "ideiglenesen kiküldött tudósítóink". Hiányzik az a kisfiú is, aki talán még ma is a karnevál legfiatalabb résztvevője lehet. Pár éve még az apukája ölében, de tavaly már önállóan, magabiztosan ülte meg a lovát. Akiket viszont szívesen láttunk, azok ebben az évben is hoztak valami újat, érdekeset, figyelemre méltót. Ezt bizonyítja, hogy megtöltötték a falakat, hogy lesznek érdeklődők, hogy sokan jelölték őket már a közönségszavazáson is. Volt aki portréiért, zsánerképeiért kapott díjat, volt, aki jellegzetes pillanatfotóiért, volt aki egyetlen képben hozta el a karnevál látványvilágától "legtávolabbról”, annak mégis a meghatározó szimbólumát. Ez az a kép, amelyik akár tudatosan, akár véletlenül, de szemtelenül kilóg a sorból, a karnevál képi világából. Viszont a mi várakozásunkból nem.
Ennél nagyobb megjelenést, nyilvánosságot már csak akkor kaphatnának, ha elővehetnénk azt a két évvel ezelőtt felvetett elképzelést, hogy a pályázatok anyagából egy komoly, igényes album jelenhessen meg. Valami nevezetes alkalomra vártunk, valami aktualitásra talán? Mintha kissé megkésve ócsudnánk! Jelentem, ez a kiállítás épp a tizenötödik a sorban!
Őszintén és jóleső érzéssel gratulálunk a díjazottaknak, kívánunk további sikereket, sok örömet a fotózásban, És ugyanezt kívánjuk mindnyájatoknak! Jövőre veletek ugyanitt!
