Miközben A nagy füzet, az Isteni műszak és most már a Coming out is a magyar mozinézők kegyeit próbálja visszanyerni, a magyar film klasszikusait is újranézhetjük az 53 magyar film decemberi etapjában. Ezúttal egy (túlságosan is) aktuális téma került terítékre. Az év utolsó heteiben a történelem szorításában helytállni próbáló, vagy annak ördögi logikáját meglovagolni igyekvő emberek történetei sorjáznak a vásznon. Méghozzá a legnagyobb darabok - az ügyben legavatottabb, legelismertebb rendezők jóvoltából. Fábri Zoltán Hannibál tanár úr és Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című alkotásai már leperegtek. Ami még hátra van, az öt profetikus erejű hozzászólás a téma lényegéhez.
A történelmi film az élet tanítómestere
Mindjárt a sor elején a 2000-es ún. Új Budapesti Tizenkettő No. 1 filmje. Vagyis a magyar kritikusok, filmtörténészek és szakemberek véleménye szerint minden idők legjobb, legfontosabb magyar mozgókép opusza - Jancsó Miklós Szegénylegények-je. Az 1965-ben készült filmet (aminek Cannes-i mellőzése annak idején elég komoly érv lett a legjelentősebb európai fesztivál megújításához is) minden valószínűség szerint tanítani kellene mindenkinek, aki valamit is meg akar tudni a hatalom természetéről, a történelem fogaskerekeinek mozgásáról. A sztoriban benne minden, amit ember másik emberrel az uralom-hatalom, érdek és értékek, jog és az elképzelhető összes ideológia nevében képes megtenni. A vizuális forma pedig a magyar művészet erős és karakteres hozzájárulása a modern film egyetemes csúcskorszakához.
Rögtön ezután a Kádár-korszak legmélyének bénultságát is tökéletesen megfogalmazó nagyon nyugtalanító és felzaklató 48-as politikai és magánéleti dráma következik - Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című műve. A szabadságharc leverését követő évek lefojtott atmoszféráját megidéző film középpontjában egy börtönt is megjárt huszártiszt egyre reménytelenebb kísérletét látjuk a családja körébe és a békés polgári életbe megkísérelt visszailleszkedésre. Háttérben a hosszútávra berendezkedő új hatalom manipulációival, a makacs forradalmárok földalatti szervezkedésével, a szerelem menedékének délibábjával. Az utolsó három alkotást pedig nem a megszokott kedd-csütörtöki ritmusban, hanem a Karácsonyt megelőző héten hétfőtől naponta vetíti a belvárosi filmszínház.
Gábor Pál tökéletes retró hangulatot árasztó remekműve, az Angi Vera nyitja a sort. Egy Rákosi-érában felnőtté váló lány történetét látjuk. Vera jó ideig elhiszi, hogy a kopasz pártfőtitkár Magyarországa valóban minden elképzelhető világok legjobbika. Amikor azonban a szegény sorból káderré emelt lány magával hozott, romlatlan igazságérzete ütközik a politikai szólamok és brossúrák hamisságával, Angi Verának meg kell tapasztalnia, hogy a hatalom nem egyszerűen eltapos, hanem saját élvezetére közben szinte mindig meg is hurcol és megaláz.
Személyeskedés
A sort annak a rendezőnek két munkája zárja, aki a hatalommal való együttműködés miatt lassan, de biztosan meghajló gerincről az ortopéd szakorvosoknál is többet és pontosabban tud. El is mesélte töviről-hegyire, változó történelmi kulisszák közé rakott férfikarakterekkel egy trilógiában az 1980-as években. Szabó István ezen filmciklusának minden darabja Oscar-nominálást ért, a Mephisto pedig el is hozta Los Angelesből az aranyszobrocskát. A nácikkal lepaktáló színészzseni, majd a monarchiás, árulásos-bűnbakos Redl ezredes sztorijait most részben közállapotaink filmekkel rokon ördögi hasonlósága, Alföldi Róbert utolsó nemzetis rendezésének utórezgései - és a direktorral kapcsolatban bő fél évtizede napvilágra került és persze magyarosan elkent, homályban maradt ügynökvád is érdekessé teheti.
A szervezőkkel együtt ígérem: a húzós, drámai és a szembenézés kényelmetlenségével terhelt november és december után meghosszabbítjuk a Szilveszter önfeledt mulatozását - a január a magyar film szórakoztató darabjaival lesz tele a Savaria Moziban. Addig is ejtse szerét, aki szereti a minőségi és okos művészetet, hogy megkockáztatja a sorozat egészen meghökkentő árú belépőinek kifizetését és újranézi velünk a decemberi kínálatot!
Az AGORA Savaria Filmszínház magyar filmekből összeállított első sorozata (támogatók: Magyar Művészeti Akadémia és Art Mozi Egyesület)
december 10. 17.30 Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965) 87’
december 12. 17.30 Lugossy László: Szirmok, virágok, koszorúk (1984) 102’
december 16. 17.30 Gábor Pál: Angi Vera (1979) 92’
december 17. 17.30 Szabó István: Mephisto (1981) 139’
december 18. 17.30 Szabó István: Redl ezredes (1985) 144’
az előadások előtt rövid bevezetőket tart Vágvölgyi András médiapedagógus
belépődíj: 200 HUF
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
