No, tudja-e valaki, hova lépünk be május elsején? hangzott el a kérdés csütörtök este Hankó igazságügyi államtitkár szájából, aki az online játékok által megbabonázott, egész nap cseten dorbézoló gyermeksereg szemében a nagy, öltönyös csokiosztó képében jelenhetett meg. A jó válasz ugyanis egy extramogyoróval telibetuszkolt csokoládészeletet ért, nomeg egy telefontartó néven elhíresült, nyakbalógászati mellfekvencet, az IHM és az SZDSZ szlogenjével. A döbbenetes felelet, amilyen döcögve érkezett az egyik megszeppent nethuszártól, olyan gyorsan váltotta ki a megérdemelt kacajt: vévévé európaunió pont hú! Születésemkor biológiailag belémhelyezett érzékelőim szerint ez a generáció bizony tudhat valamit...
Egyéb iránt könnyed, beszélgetős délutánra készültek a szervezők, ám a
sátrat birtokba vevők életkorából kifolyólag (még a főiskolán kihelyezett
plakátok sem tántoríthatták el a diáknapokon mindenféle gyanús nedvekkel
mámorosodó hallgatókat) maradt a tesztkitöltögetés és a kérdezz-felelek játék,
ahol az amúgy békaperspektívában strázsáló nehézségi szint éppen eléggé
leszívta e türelemjátékba invesztált utolsó energiaegységeket is, mindkét fél
részéről.
Valljuk be töredelmesen: még az olasz fővárost megnevezése is irdatlan agymunkát
sózott a jelenlévőkre, az EU-csatlakozást érintő kérdések pedig többnyire olybá
tűntek számukra, mint amikor egy zéta-reticuliról érkező idegen létforma egy
orrszarvúnak próbálná elmagyarázni az antigravitációs közlekedési technológia
alapelvét.
Az aktivitás felélesztése azonban olajozottan működött, mire lement a nap, talán
már mindegyik gyerkőc tudta, hogy a kék alapon tizenkét aranycsillag nem az
ezeregyéjszaka égi tüneményeit jelképezi.
Távol álljon tőlem bármiféle megmondóemberesdi, de talán az alapfokú oktatási
intézményekben illene kellő hangsúlyt helyezni az EU-csatlakozásunkkal kapcsolatban
felmerülő kérdőjelekre, és akkor nem futnánk bele a tájékozatlanság amúgy
játszi módon leépíthető kőfalaiba, még ha ifjoncokról is van szó.
Szó mi szó, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, illetve a szombathelyi
Elender Computer jóvoltából végül is tíz napon keresztül mindenki csiszolgathatta a
maga kis gyémántját koponyájának margóin belül, nyerhetett pólókat és
csokoládékat, egérpadot és nyomtatót, de ami talán még nagyobb értékkel bír:
belefeledkezhetett az Internet végtelen lehetőségeibe.
Hogy beérik-e a gyümölcs, azt majd a digitális írástudás fejlődése mutatja meg.
De ez már egy másik történet...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
