Halál és Adók

A magyarok várható átlagéletkora mélyen az európai átlag alatt van, ki tudja mióta. Vezetünk a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, a gyomorbetegségekben, a rákbetegségek legkülönbözőbb fajtáiban, mint ahogy az öngyilkosságok gyakoriságában is, hogy a lakosság mentálhigiéniai állapotát ne is részletezzük.
Ugyanakkor a magyar átlagkereső – aki az uniós fizetések töredékéért dolgozik, - fizeti a legtöbb adót Európában. A páratlanul magas adók mellett az egészségügyi ellátás a harmadik világ szintjére süllyedt. A nevelésügy, kultúra, tudomány, benne a környezetvédelem groteszk módon alulfinanszírozott. A neves, nagymúltú kórházakban magára vessen az a beteg, aki nem hoz magával betörőriasztót, gyógyszert és WC papírt. A népszaporulat riasztó mértékben csökken, a betegek száma nő. Az adó- és járulékfizetők joggal kérdik: hová lett a pénzem?

Az országot mi sem jellemzi jobban, mint hogy a kétmilliós Budapest szennyvizének – értsd: ürülék és vegyszerek – 70 %-a tisztítatlanul folyik a Dunába, a magyar főváros kellős közepén. A valaha kék folyó teljes magyarországi szakasza olyan mértékben szennyezett, hogy a víznek még az érintése is hepatítis vagy/és szalmonella fertőzést okozhat, egyéb kórok mellett.
A folyó gyakorlatilag nyílt, bűzölgő szennyvízcsatornává vált, amelyen a politika időnként víziparádékat rendez. Zászlót lobogtató, színes füstcsíkot húzó ejtőernyősöket ugratnak a szennyvízbe, István király koronájának másolatát csónakáztatják rajta, közpénzen. Az Európai Unióhoz való csatlakozást ünnepelve sok millió liter tisztított ivóvizet (300 Ft/m3) pumpáltak az Erzsébet hídról a Dunába, éjszaka reflektorokkal megvilágítva, ugyancsak közpénzen. Ez a drága gagyi show legalább felhígította egy kicsit az ország szívében hömpölygő szennyes löttyöt, amelyből kórokozók milliárdjait fújja a bukolikus tájra a szél.

Vidéken nem különb a helyzet, mint a fővárosban. A felszíni vizek nagy része az egész országban szennyezett. Az ásott kutak többségének vize ihatatlan. A kórházakban elavult gépek, alapvető gyógyászati eszközök hiánya, túlterhelt, rosszul fizetett ápolószemélyzet fogadja a betegeket. A krónikus forráshiányban szenvedő önkormányzatok képtelenek megbirkózni a nyilvánvaló közegészségügyi válsággal.
A helyi viszonyokhoz képest csillagászati összegekből működtetett központi kormányzat csupán újabb és újabb megszorítócsomagokat tud produkálni. A kedvezményeket megemelt járulékokkal veszi el, és folyamatosan változtatva a játékszabályokat lehetetlenné teszi a tervezést – a családtervezést is – az országban.

A józan ész, az Európa legmagasabb adóit fizető állampolgárok alapvető érdekei azt kívánnák, hogy a politika önreklámozására és a gazdaságot lassító, a lakosság életét tovább nehezítő, értelmetlen bürokrácia fenntartására fordított milliárdokat inkább a 30 éve ígért szennyvíztisztítók megépítésére, az egészségügy támogatására fordítsák.
Azonban a józan ész, a polgárok létérdekeinek hiteles képviselői tradícionálisan nem kapnak hatalmat a mongol-bizánci-porosz hagyományokat zsigerből követő magyar politikában. Helyettük ilyen-olyan, nagyvonalúan fizetett színtársulatok penderülnek sorsunk színpadára, egy soha véget nem érő, egyre unalmasabb színielőadásban, amit kötelező néznünk és finanszíroznunk, amíg élünk.

Nyár van végre. Aki tud, elutazik valahová kipihenni az év őrületét. Mások jobb, emberhez méltóbb életet keresve indulnak el. Elegük van a helybenjárásból. Az alacsony fizetésekből, a magas adókból, a méltatlan munkakörülményekből, az eszement bürokráciából, a betegségek és rövid, nehéz élet perspektívájából. Csomagolnak az orvosok, mérnökök, építészek, számítástechnikusok, friss diplomások - fiatal, energikus, józan gondolkodású, vállalkozó szellemű, nyelveket beszélő emberek. Indulnak Nyugatra, mint generációk előttük. Aknamezőkkel és szögesdróttal sem lehetne őket megállítani, azt itt már megpróbálták, nem is olyan régen.