Ha még mindig nem vagy benne biztos, akkor túl sok piát öntöttél magadba, ugyanúgy, mint ez előbb említett alakok, a színpadok előtt tomboló, ugráló, üvöltöző tömeg, vagy épp a karaokeszínpadnál éneklő hevesen ugrándozó majomszerű lény, zöld, Brazil feliratú pólóban, amint az One című szám hangjait próbálja, sikertelenül a helyére énekelni. Ő is azt próbálja bebizonyítani, hogy bizony belé sokkal több bátorság szorult, mint amennyi önkritika és tehetség. Sikerült neki. Mint mindenkinek, hiszen erre való a karaoke.
És ha már nem tudsz hová menekülni a hamis hangok elől, akkor biztos jót tesz majd egy kis igazi zene, például Rasmus. A finn zenekar koncertjén hatalmas tömeg zúgja kisebb-nagyobb sikerrel az In The Shadows, vagy épp a First Day Of My Life című szám szövegét. Ha valaki egyiket sem tudja, akkor sincs gond, úgyis van benne elég Ouuu Ouuu és Yeahh Yeahh, amit 0,01%-os énektudással, másnapos rekedtséggel, és hajnalikettes kómával is remekül lehet énekelni. Másrész meg úgyse hallatszik akkora hangzavarban. Tehát összegezve, az nem szégyen, ha nem tudjuk a szöveget. De az már annál inkább, ha nem jövünk az alkalomhoz illő, talpig fekete szerelésben, bakancsban, lyukacsos, fekete harisnyában és minimum egy szegecses karkötőben, feketére lakkozott körmökkel, amely nem csak a nőnemű egyedeknél elvárás, hiszen még a Rasmus énekesének, Laurinak is fekete körmei vannak. Igaz, kissé hiányosan van festve, ugyanis a vége már kopik lefelé, de mellékes, hiszen a rajongók ígyis-úgyis imádják.
Az egyetlen baj ezzel a ruházattal, hogy nem lehet benne Bungee Jumping-olni, és ha nem lehet, az bizony nagy baj. Mindenki szerint kihagyhatatlan, és felemelő érzés (szerintem a felemelőt a darura értették ). Bár csupa jót hallottam a leugrással kapcsolatban, és mi tagadás tényleg jó, de senki még én sem akart még egyszer ugrani. De legalább senki sem hányta el magát, pedig szerény személyem még előtte 5 perccel a tejbárban falta a sztrapacskát, ami sziget többi területén 600 forintért vásárolható gyrost mennyiségben felül-, pénzben pedig alulmúlta.
Ettől függetlenül a poros, megviselt sátrak előtt gyakran látni az említett gyrost majszoló, kissé álmos embereket, amint némelyikük azon fáradozik, hogy a dobozos sör flakonját kék színű madzaggal erősítse a sátor előtti fához, ezzel növelve az amúgy sem kevés alkalmi fadísz és a sátor lakóinak épelméjűségében kételkedők számát. Ezt a fajta a tevékenységet a sziget lakói nem csak sörösdobozokkal, hanem kreatív módon, Djuice-os kékszínű szórólapokkal is meg tudják csinálni, ezzel az amúgy elég alacsony esztétikai szintet is növelve, mivel lássuk be, a kék madzag sokkal jobban illik a kék szórólaphoz, mint holmi zöld sörösdobozhoz. Kár, hogy az ilyen festői szépségűre kreált látványt elrontották a sátrakra ragasztott Fittness&Fruits és DataNet reklámmatricák, amik minimum 50x70cm-es kiszerelésben, maximum 1 db/sátor arányban, minden sátorozóhelyen megtalálható.
Az élmény felejthetetlen, legalábbis a következő szigetfesztiválig biztos.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
