Fazekas Svájcban győzni szokott

„Azt hitték, jön Fazekas a fenekébe rejtett zacskóval”

– Lassan négy hónapja tart a hercehurca. Kiderül-e valamikor, mi is történt valójában azon az athéni éjszakán?
– Még most sem tudok éjszakákon át aludni, nehezen bírom feldolgozni, ami ott történt. Megtalálták az egyetlen gyenge pontomat: nem tűröm, hogy megalázzanak!
Gyanítom, hogy miután az ellenőrök meggyőződtek a névtelen feljelentő levél tartalmának valótlanságáról, bepipultak, hiszen nekik mindenáron eredményt kell produkálni, hogy megszolgálják azt a rengeteg pénzt, amiből gazdálkodnak.

Azt hitték, jön Fazekas a fenekébe rejtett zacskóval, lebukik, őket meg vállukra veszik a doppingellenes harc vezéralakjai. Igen ám, csakhogy nem volt ott semmi zacskó, de hittek abban, hogy ők büntetlenül mindent megtehetnek. Ezért is aláztak meg.

Mi van a jegyzőkönyvben?

Az egyik ellenőr beleírta a jegyzőkönyvbe: megmutatta, miként kell pisilni, és hogy valóban elfogadtam a klinikára való átszállítást, és csak akkor változtattam meg döntésemet, amikor megtudtam, ugyanazok az ellenőrök jönnének velem.
Elismerték, nem voltam beszámítható állapotban, amikor otthagytam a vizsgálatot. Ezek mind szerepelnek a jegyzőkönyvben. Ellenben azt, hogy csalni akartam volna, hogy másnak a vizeletét próbáltam leadni, sehol nem találni. Ezt utólag szajkózzák!

– Ha a kezedet a szívedre teszed, mennyi esélyt látsz arra, hogy visszakapod az olimpiai aranyérmedet?
– Nem tudom. Reménykedem. Tiszta eszközökkel versenyeztem, hatalmasat dobtam. Életem legfontosabb versenyén, életem legjobb formájában versenyeztem. A többi azonban sajnos már nem csak rajtam múlik.
Az utóbbi években Svájcban sokat versenyeztem, rendre győztesen tértem haza. Jó előjel lehetne, hisz itt ítélkezik a nemzetközi bíróság, de sajna, semmit nem jelent. Itt egy kerek asztalnál, és nem a dobókörben dőlnek el a dolgok. Döntse el mindenki magában, hogy ez jót tesz-e a sportnak vagy sem.

A biciklista és az elveszett teszt esete

– Mi a véleményed Tyler Hamilton kerékpáros ügyéről? Hiába lett pozitív az „A” tesztje – amit ráadásul az olimpia idején nyilvánosságra sem hoztak –, a „B” teszt elveszett, így marad az arany az amerikai kerekesnél.
– Nem ismerem az ügy részleteit. Ha nem bizonyítható a csalás, akkor ne vegyenek el érmet. Ne a WADA döntsön a versenyek eredményéről.
A bicska mindenesetre kinyílik az ember zsebében, amikor a NOB elnöke azt nyilatkozza, hogy azért maradt Hamiltonnál az érem, mert nem bizonyítható a doppingolás. Kérdem én, Annus és az én esetemben bizonyítottak?
Rágalmaztak épp eleget, bizonyíték pedig nincs. Igaz, egy névtelen levél nem is lehet bizonyíték.

– Hogyan tovább? Mi lesz, ha megnyered a pert? És mi lesz, ha nem?
– Nem szeretnék a dolgok elébe menni, nem vagyok biztos semmiben. Bár nincs már messze február közepe, a per időpontja. (Annus Adrián ügyét február 8-9-én, Fazekasét február 10-11-én tárgyalják, a szerk.)
Mindenestre nehéz feldolgozni, hogy arról, amiért télen megfagytam, nyáron izzadtam, egy szállodai különteremben mondanak ítéletet. Ebben az esetben még az sem vigasztal, hogy a lelkiismeretem tiszta.

Vár még meglepetés a rágalmazókra?

– Amikor Athénból hazatértél, Szombathely hősként ünnepelt. Azóta sok minden történt. A kabarék állandó szereplőivé váltatok, sőt, egy abszurd színdarab epizódszerepét is rád írták. Tart még a szeretet?
– A rengeteg hülyeség, álhír miatt biztosan megcsappant a szimpatizánsok száma. Én ebből azonban semmit nem érzékelek. Otthon van körülbelül ötezer autogramkérő levél, ajándékokat küldenek, megállítanak az utcán és bíztatnak, hogy ne adjam fel! Nem is adom fel! Az nem lehet, hogy ez legyen a vége!
Rengeteget kaptam a sporttól, de úgy érzem, adtam is. Vissza akarom kapni, amit megnyertem! Nem tudom, hogy alszanak most a rágalmazó, hazugságoktól hemzsegő névtelen levél szerzői. Biztosan megveregetik saját vállukat, mikor reggel felkelnek. El kell ismerni, jó munkát végeztek, de ígérem, vár még rájuk meglepetés!

Nem lesz profi bokszoló

– Ha már a meglepetéseknél tartunk. Sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentetted, hogy kacérkodsz a profi boksz gondolatával. Pedig úgy tudom, annak ellenére második vagy a diszkoszvetők világranglistáján, hogy az olimpia óta sehol sem indultál.
– Valóban gondolkodtam a váltáson, de mára meggondoltam magam. Ha egyszer valamit még sportolni fogok, az a diszkoszvetés lesz.

– Vasárnap megkapjátok az olimpia aranyérem másolatát. Az érem a szurkolók adományaiból készült. A hírek szerint sokan mennek el Szombathelyre ünnepelni bennetek. Ez azonban, akárhogy is nézzük, mégiscsak más. Mennyire elégtétel neked mindez a jelenlegi helyzetben?
– Azért vittük az MMIK-ba a rendezvényt, hogy azok a szurkolók, akik el akarnak jönni az eseményre, ott lehessenek. Nekem egy dolog a fontos, hálás legyek, és a szemükbe tudjak nézni azoknak, akik bíznak bennem.

Tudom, hogy a női kézilabda Eb miatt elhalasztott átadásra még Budapestről és Debrecenből is jöttek volna. Ez lesz az utolsó alkalom a per előtt, amikor együtt lehetek azokkal, akikből erőt meríthettem az elmúlt négy hónap során.
Itt lesz az ügyvédünk, dr. Eva Maria Barki, aki nélkül már régen feladtuk volna. Soha életünkben nem tudjuk meghálálni neki azt, hogy ezt az ügyet ingyen elvállalta, és hogy olyan vehemenciával teszi mindezt, ahogyan még álmomban sem reméltem volna.
Egyszóval biztos, hogy meghitt, hangulatos kis ünnepség lesz.