Október 23-ra - Lehet ismét összefogás hazánkban?

Lesz itt még forradalom? Vagy nem? És melyik lehetőségtől féljünk jobban? Csöndes elmélkedés az ünnepen...

2014 március idusán arról borongtam ugyanitt Ünneptelenül 2014. March 14. 22:38 , hogy Magyarországon nincsen már közösségi ünnep, ami mindannyiunké lehetne. Amit együtt ünnepelhetnénk. Most itt van második igazi „büszkeségünk”, október 23-a. Felesleges részletezni, hogy mit várunk az ünnepléstől. De hol rontottuk el, miben kereshető a mai állapot gyökere? Magyarországon az embereknek igazi közösség-élményben legutoljára éppen 1956-ban lehetett része, és ez a generáció lassan eltűnik a jelen történelméből. A forradalmat leverték, így az egész utólag kissé keserű mellékízt kapott, de azért sokáig lehetett erőt meríteni - legalább a „mi lett volna, ha...” és a „pedig milyen szépen kezdődött...” gondolataiból. Egyáltalán: az akkor élőknek és átélőknek az a pár nap alighanem sokáig erőt adott a túlélésre.

Másfelől persze azt sem lehet elhallgatni, hogy a bevonulás utáni konszolidáció feltűnően jól sikerült, és hogy ez nem csupán az elnyomók „érdeme” volt. Hamvas Béla írja Patmos c. kötetében, hogy alighanem szerencsénk volt az oroszokkal - így nem volt idő arra, hogy egy esetleges győzelem esetén kiderüljön, mit is kezdtek volna a magyarok a szabadságukkal...

„…Ami Magyarországon történik, annak semmi köze a bolsevizmushoz, ahogy a huszas években semmi köze nem volt sem a keresztény nemzetiességhez, később a fasizmushoz. /…/ Nem lehet itt semmit a fehérekre, vagy a vörösökre hárítani. Ha a forradalom győzött volna, akkor se lett volna más, sőt. Akkor jöttek volna a magyarok.“

Kényes, és sokak számára talán túlzó megállapítás, aligha lesz kedvenc idézete ez a részlet bármely rezsimnek is, amely egy kicsit is szem előtt tartja a népnek való hízelkedés elvét és gyakorlatát. De nézzünk egy kissé a dolgok mögé: Hamvas szavait az elkeseredés és a csalódottság szülte, és ez bizony cseppet sem volt alaptalan. Elég, ha az 1957-es május elsejére gondolunk, vagy arra, hogy a magyar értelmiség színe-java elhagyta az országot, a maradék pedig, tisztelet a kivételnek, alkut kötött a rezsimmel - némelyek folyamatos besúgással, mások csak egy-egy nyilatkozat aláírásával, esetleg nyílt megbánó-levelekkel. De higgyék el, lényegi különbség e módszerek között nincsen, egy a lényeg: valamit elárultak ezek az emberek, valamit, ami valójában fontosabb annál, amit cserébe kaptak... Hogy is fogalmaz Hamvas?

„…Egy év múlva már úgy éltek, mintha mi sem történt volna. /…/ Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami 1956-ot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóizűen ettek és ittak, ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz.“

Na, így valahogy. Ne áltassuk magunkat: valószínűleg mi sem viselkedtünk volna hősként. Sajnos, kevés már az erkölcsi tartással rendelkező ember kis hazánkban, talán kevesebb, mint bármikor.

Azután itt volt még 1989 és a tulajdonképpen rövid életű kommunizmus búcsúja térségünkben - nekünk, magyaroknak az egészből a Nagy Imre temetés jutott, mint közösségi élmény. Mindazok számára, akik az előző években nem mertek az utcára menni, valószínűleg különleges élmény volt, mégsem lett következménye, már ami a társadalom összetartását vagy közösséggé formálódását illeti.

Magyarországon - Lengyelországgal és Csehországgal ellentétben - a történelem során szinte semmiféle összetartás vagy szolidaritás nem alakult ki, sem az egyes emberek, sem pedig rétegek, ha úgy tetszik, „osztályok” között. Ez pedig olyan végzetes következményekkel jár, amelyeket csak mostanában, a rendszerváltás óta érzünk egyre jobban, amikor nincs kire fogni hibáinkat és fogyatékosságainkat. Lengyelországban a katolicizmus és a Szolidaritás-szakszervezet, a munkások összetartása, Csehországban a polgárság, a szociális érzékenység, a „bársonyos forradalom” élménye - olyan közösségformáló pillanatok voltak ezek, amelyeknek Magyarországon nyomuk sem volt, 1956 október 23-át leszámítva. Ez pedig oly rég volt, mint a magyar foci utolsó aranykora. Szinte hihetetlennek hangzik, de van Európában egy ország, amely legújabb-kori történelme során nem tudott magára találni, lakói a teljes lakosságra kiterjedő közösségi érzés legkisebb szikrája nélkül élik önző és a másikra irigykedő életüket.

Ne higgye senki, hogy a többi helyen minden rendben van: de másutt akadnak legalább pillanatok, amikor az emberek büszkék önmagukra és egymásra is, amikor boldogok attól, hogy az adott nemzet tagjai, hogy, politikai hovatartozástól függetlenül, együtt vannak az utcán, a stadionban vagy akár a kocsmákban. Rendben, a foci nem megy, hiába a sok stadion. A hokihoz meg biztos kevés a jég. Akkor marad a politika?

Mi már a sokadik kormányt nyögjük az elmúlt 25 évben, és remélhetőleg lassan mindenki számára egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy egyik sem jobb az elődjénél, hogy mindegyik csak harácsol és hazudik és zabál és jót röhög a pofánkba. Ki csöndesebben, suttyomban, ki leplezetlen pimaszsággal. De így van ez csaknem mindenütt, ám máshol az emberek ezt tudják, és nem dőlnek be a politikusoknak és élik a saját, civil életüket. A politika a megosztás művészete, nem véletlen, hogy Magyarországon ilyen fontos szerepet tölthet be a mindennapokban és az ünnepeinken is.

Nem tehetek róla, és elnézést kérek minden Olvasótól, aki ünneprontónak tart és akinek más a véleménye: én félek, hogy Magyarországon bármi történik, nem lesz már több forradalom – ennél jobban csak attól félek, hogy lesz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény

Tovább az oldalra