Vezérhajó helyett több hatásos naszád jutott idénre
Bár 2009-ben is éppen csak a mozis esztendő végére jutott, de akkor nagyot robbant a minden idők legnagyobb bemutatás kori mozis hisztériáját és bevételét generáló Avatar. 2010-ben ilyesmihez nem volt szerencsénk. A mainstream/hollywoodi álom-futószalagok kisebb hype-okat és nagy dobásokat viszont idén is generáltak.
Moziba került az Alkonyat-széria harmadik epizódja és a tinikre és közvetlen hozzátartozóikra gyakorolt hatása lassan-lassan, de erodálódni látszik (nem megsértve a rajongókat). Színvonala egyértelműen magas és méltó a könyv szelleméhez, de mindenképpen elvett a Harry Potter 7 kasszasikeréből az üzleti és művészi okokból történt kettéfűrészelés (mai adat szerint a finálé első felét nálunk eddig 350 ezren nézték meg).
Hollywood még mindig utazik minőségben is
A filmekben nem kizárólag a szórakozást kereső mozinézőként kifejezetten örülök annak, hogy folytatódik a nagy amerikai stúdióknak az évtized első felében kezdődött vonzódása a minőségi, szerzőiséget sem megtagadó alkotásokhoz.
Bár még 2008-as készítésű, de idén ismerhettük meg a Bombák földjén-t, ami az iraki háborús/polgárháborús káoszról szóló eddigi legbecsületesebb darabként ráadásul a háborús zsáner történetébe is beírta magát. Aztán mainstream-darabok között több éves szünet után folytatja a virtualitás problémáinak feszegetését az Eredet (amit én személy szerint inkább tudat-mozinak és romantikus beütésű filmnek tekintek). Az ősz meghozta nekünk az Internet eddigi egyik legnagyobb dobását megcsinálók sztoriját, a Social network-ot - ami egyből fél tucatnál több Globe-jelölést termett, plusz kiderült, hogy Fincher még mindig tud rendezni...
A nyúlon és felnőtt-filmeken túl
Ha valakinek kételyei lennének a versenyhelyzet és a szabad (mozis) piac előnyeivel kapcsolatban annak bátran ajánlom, hogy tekintse végig az évtized egészestés animációs filmgyártását! A Disney-féle Pixar, a Dreamworks és a Sony mellé becsatlakozó, és egyre gyakrabban európai, japán nagyprodukciók sorra ontják a nem csak látványos, hanem élvezetes és közben okos történeteket. Idénre jutott ebből a Toy story 3, az Így neveld a sárkányodat!, a Gru és ellenfilmként a Megaagy, a sci-fis és moralizálós 9 és a cseh A padláson. Még itthon is termett puzzle-egészestés bemutató: az ovisok közt majd évekig tartó elnyűhetetlenséget ígérő Bogyó és Babóca.
A romkom-rajongók is kaptak muníciót becsülettel, de a klasszikus vonal kifáradni látszik. Egyre inkább az okos, ironizáló és közben mégis kritikus, Judd Apatow-féle szemlélet (és annak aprópénzre váltása) uralja a piacot. És hódít a dramedy, a komikus és drámai elemeket ötvöző mozi. Ennek csúcsprodukciója volt idén a mozikban az Egek ura.
Vissza az óhazába - és kicsit még tovább is
Jön fel (vagy el sem tűnt:) Skandinávia: az idei európai bemutatók közt sokáig emlékezetes marad a nyugdíjba vonuló mozdonyvezetőről sztorizó norvég-dán-francia embermese, az O’ Horten. Vagy Stieg Larsson remekműve, a Millenium című krimi-trilógia első részének svéd-dán-német adaptációja, A tetovált lány.
Alig egy hete futott le Szombathelyen a német üvegtigris-mozi, a Soul Kitchen. Beleszerethettünk a „Dawn-kóros is ember” igazságát romantikus drámába lefordító spanyol Élek és szeretek-be. És nagyon várjuk vissza Szombathelyre a mozis beázás miatt kényszerűen kihagyott Hét perc a mennyországban című izraeli-francia- magyar filmet. Szívfájdító és elkeserítő szépségű volt az Európában forgatott iráni témájú Nők férfiak nélkül.
„Haza, haza!”
Az ezredfordulón megugró fiatal magyar film lendülete mára egyértelműen a múltté. A mozgókép alapítvány katasztrófális működésének és a filmgyártás folyamatos zavarainak köszönhetően az utóbbi egy-két évben egyértelműen hanyatlik a színvonal. Ezt tetézi, hogy az új kormány más területeken is érezhető fantáziátlansága és merevsége kilátástalan jövőt ígér a hazai filmgyártásnak. Bár pénz nem sokkal lesz kevesebb, e sorok írásakor éppen csak a szakmát nem vonják be annak tervezésébe, hogy miként történik majd ennek az elosztása…
Hogy a tegnaptól kötelezően ukázba adott kiegyensúlyozottság meglegyen: ha kevesebbszer is, azért örülni is volt minek! Az egész magyar közönségfilm becsületét évekre visszamenően mentette meg egy színész és csapata az Üvegtigris 3-mal (mai adatok szerint két hét alatt túl a 113 ezer nézőn). Az igényes és közben a közönségről sem megfeledkező Köntörfalak-kal pedig Dyga Zsombor bizonyította be, hogy a jó film összehozása nem rendezői diploma kérdése.
Mindenhol jó, de legjobb itthon?
Talán túl sok „majdnem, de mégsem” alkotás került elénk idén. A filmszemle zsűrijével ellentétben magam ilyennek minősítem a Bibliotheque Pascal-t, druszám flaszter-akciós drámáját, a Kolorádó Kid-et, a rengeteg szombathelyi közreműködéssel elkészült Czukor Show-t, a roma tematikájú Vespá-t vagy a vállalati és menedzservilág csapatépítéseiről mesélő Team building-et.
Harmadik éve fordult elő, hogy magyar rendező bekerült a hivatalos versenyprogramba. Mundruczó Kornél ráadásul a Delta után már másodszor ( Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv). De ami az értelmiségieken túl is hozhat közönséget, az Kocsis Ágnes nemzetközi kritikusok díját is kiérdemlő Pál Adrienn-je (bemutatása állítólag továbbra sem atombiztos!). És hadd emlékezzek meg a határon túliakról: tavaly kapott elsőfilmként Európa-díjat Peter Strickland angol pénzből, de Erdélyben, szinte kizárólag magyar színészekkel forgatott, gyönyörűséges és pontos, thrilleres kortárs bosszúdrámája, a Varga Katalin balladája.
A jövő évi filmszemle sajnos elmarad, de talán készülnek még rólunk és közvetlen világunkról, kies e hazáról celluloid híradások. Meg persze várjuk a már elkészült, de elénk még nem került darabokat is! Moziélményekben gazdag 2011-es évet kívánok mindenkinek - a filmszínházakban, a képernyők és (tetszik vagy nem az erre hivatottaknak, köztük néha e sorok írójának:) a letöltő oldalak előtt!
