Sziget 2006. – „Fucking amazing”

A Szigetre lépő átlagos emberfia nagyon pozitív első élményben részesül. Az – egyébként már a HÉV-en, és/vagy sorban állás közben elfogyasztott – első két söre által keltett ingerektől ugyanis az eddig megszokottnál jóval kulturáltabb környezetben szabadulhat meg. Az első napokban még jól szolgáló mobil WC-k használatához néhány napi amortizáció után a korábbi években bizony kellett némi vakmerőség – vagy éppen az átlagosnál erősebb idegzet.

Ezentúl orrcsipesz nélkül látogatható a WC
Ezt a problémát idén konténeres mellékhelyiségek helyezésével hidalták át a szervezők. Ezekből használat után a szem – és az orr! – által nem követhető helyre távozik a szervezet számára feleslegessé vált szubsztancia. Ezentúl orrcsipesz nélkül látogatható a WC. Hip-hip hurrá!

Nem ért Pestre a Coldcut és a Gomez
Terrorveszély miatt ideiglenesen lezárták Anglia főbb repülőtereit, ezért sajnos több fellépő sem ért oda a Sziget pénteki napjára. Pénteken számos rajongónak okozott csalódást, hogy elmaradt a Coldcut és a Gomez koncertje.
A rossz hír hallatára sokan a mindig népszerű karaoke színpad mellett döntöttek, ahol Csonka Pici, Baby Sisters vagy épp Motörhead dalokat hallgatva, valamint a kornyikálókat kritizálva múlatták az idejüket. Így aztán közülük – a cikk írójával együtt – jónéhányan le is maradtak a Scissors Sisters sokat ígérő nagyszínpados bulijáról, amelyet azért így is megtekintett vagy harmincezer rajongó.

Bill a király
Kellő mennyiségű danolászás – és sörbevitel – után Deák Bill Gyula éjfél környékén kezdődő fellépése már a pénteki kötelezők közé tartozott, a HammerWorld sátorban ennek megfelelően szép számban összegyűltek a blues-rajongók.
Ők aztán csalódhattak is rendesen, ám nem elsősorban az előadó, sokkal inkább a hangosítás miatt. Egy olyan énekcentrikus műfajban, mint a blues, ugyanis aligha elfogadható, hogy a hangzásban csupán a hangerő domináljon, a dalszövegek pedig elvesszenek a kilowattok között.

Bill persze kitett magárét, de el kell ismernünk: elmúltak már azok az idők, amikor a koncertjein még spontán tapsvihar tört ki. Tudja ezt jól az Öreg Körző, ennek megfelelően rendesen meg is tapsoltatta a közönséget, majd sokáig méltatta az együttes tagjait, akik ezt „a magyar blues királya” megtisztelő cím (talán túlságosan is) gyakori ismételgetésével honorálták. Lehet, hogy kissé túlzásba estek a fiúk, de tagadhatatlan, hogy sokaknak bizony még mindig „Bill a király” – ez a közönség reakcióiból egyértelműen kiderült.

A hangosítás halála
A HammerWorld sátornál általában még éjfél után is bele lehet futni egy-egy nagy név koncertjébe. Egy órakor így a gitárcentrikus metáljáról ismert Brainstorm volt soron, kár, hogy a korábban „csak” nagyon gyengének aposztrofált hangosítást ezúttal már élvezhetetlen minőségűre cserélték az illetékesek.
A gitár riffek még csak-csak szóltak, az ének viszont szinte nem is hallatszott. Ezért aztán az egyébként jó koncert sem volt túlságosan élvezetes.

A zenekar énekese azért ennek ellenére is tette a dolgát, két szám között például udvariasan megköszönte, hogy a tavalyi év után idén is felléphettek fesztiválon. Már csak azért is, mert ez bizony egy „kurvára lenyűgöző” (fucking amazing) rendezvény. És tényleg.