Obszcén Lovasi, teltházas Radiohead és csendes disco a Szigeten

Cross-pálya, szeméthalmok – bevettük a Zúzda színpadot
Őszinte érdeklődéstől hajtva lépek a Hajógyári szigetre vezető hídra, alig várva, hogy megtudjam, mit rejt számomra a mai nap első koncertjeként beütemezett, hiperkreatív nevű Gecizők este nyolc órai koncertje. A banda fellépésének helyt adó Zúzda színpad területe ideális terepet jelent egy punkkoncerthez: az egy félig elkészült épület, valamint egy motocross-pálya által határolt bulihelyszín érdekes hangulattal bír, a füvet vastagon borító szemét pedig nem, hogy zavaró lenne, hanem egyenesen illik a hely szelleméhez.

„Remek vokáltémák, virtuóz gitárjáték és a basszus is ott lesz a HammerWorld kedvéért” – kecsegtet a koncert előtt a banda „punkosdiból” minimum egy évtizede kiöregedett frontembere, majd persze a várakozásoknak megfelelően mindebből semmit sem tart be. Néhány szám után nem is bírunk a csábítással, és e magas művészeti élményt egy hűsítő sörre, valamint a közelben koncertező Replikára cseréljük.

A hülyegyerek meg az anyja
Némi hangulatteli barangolás után egyszer csak a WAN2 színpadnál találjuk magunkat, ahol a Hollywoodoo már nagyban zenél. Kopasz énekesüktől hamar meg is kapjuk az arcunkba az igazságot. Megtudjuk például, hogy az Amnesty International felmentő ítéleteit nem a társadalom széles rétegeinek felzúdulása hatására, hanem csupán azért hozzák, mert ahhoz is lusták, hogy elolvassák a sok papírt, amit rájuk zúdít a népakarat.
Tudatosul még bennünk, hogy „a hülyegyereknek ellopták a biciklijét, oszt’ mikor hazament, az anyja jól szétverte a pofáját”, aztán gyors döntést hozunk: inkább szép csendben továbbállunk.

A Radioheadben végre nem csalódunk
Kilenc óra után nem sokkal úgy érezzük, hogy jó lenne már valami komolyabb teljesítményt látni/hallani, így a nagyszínpad felé vesszük az irányt. Ezzel minden bizonnyal nem vagyunk egyedül, hiszen láthatóan sokezer fesztiváltársunk is hasonló döntést hoz, így garantált az esti teltházas buli.
Aktuális kiszemeltünkben – a mai napon először – végre nem kell csalódnunk: jól szól a zene, kiváló a hangulat, sőt, még maga Müller Péter Sziámi is elvonul mellettünk teljes udvartartása hű követésével.

A Radiohead miatt sajnos lemaradunk a Fear Factory a HammerWorldben szintén kilenc környékén futó bulijáról, gondolva, hogy nagy bűnünket később majd tételesen levezekeljük a metál templomában.

Kiscsillag: végy némi Kispált meg sok csúnya szót
Egy óra környékén visszatérünk a WAN2 színpadra, ahol hazánk egyik legkellemesebb alternatív zenekara, a Kiscsillag ad koncertet. A nemrég alakult együttes ős-kispálosokból, no meg az elmaradhatatlan PUF-frontemberből, Lecsóból áll.
Az énekes természetesen Lovasi András, s ő hozza is a Kispálból megszokott színvonalat. Azonban nem csak a zene minősége, de a hangzása is nagyban hasonlít a Kispál és a Borz dalaiéra, annyi különbséggel, hogy Lovasi ezúttal tobzódik az obszcén kifejezésekben, ami – tán meglepő – egyáltalán nem tesz rosszat az összképnek.
A zene és a hangulat kiváló, a nép elégedett, a sör pedig hideg. Sőt, még abból a nejlontáskányi szendvicsből is van, amit a koncert előtt „Éhes vagy?” felkiáltással nyomott a kezembe egy ismeretlen jótevőm.

Ilyen is van: diszkó zajártalom nélkül
A Szigeten mindig sok érdekességgel találkozhat, aki nyitott szemmel jár – természetesen idén sincs ez másként. Az újdonságok közül is az egyik legérdekesebb a Silent Disco, ami egy holland lemezlovas fejéből pattant ki.

A találmány lényege, hogy a szórakozóhelyre való belépéskor egy rádióvevős fejhallgatót kapnak a bulizni vágyók, amely segítségével egyszerre többféle zene közül is választhatnak a készüléken található potméter segítségével. Ez egyrészt interaktív diszkózást tesz lehetővé, másrészt a hely teljesen csendes, lévén, hogy nincs szükség hangfalakra.
Az már csak ráadás, hogy szabályozható a hangerő, ráadásul tökéletes a hangzás, és a lányok is szépek. Csak csendben, kulturáltan. Ez is a Sziget.