Még mindig népszerű a Nemzet Csótánya
Arra számítva, hogy hajnalig látogatjuk a végéhez közeledő Sziget koncertjeit, hétfőn
sem kezdünk korán, így egy kevéssel este nyolc előtt éppen csak elcsípjük a
Beatrice utolsó néhány számát a HammerWorld színpadon.
A fehér ingben feszítő Nagy Feró fürdik a népszerűségben, élvezettel énekelteti
a sátrat színültig megtöltő fesztiválozókat. Hallunk egy kis ős-Bikinit, majd a
Pancsoló kislány-t Feróval közösen énekeljük el. A koncertnek aztán lassan vége
szakad, mert a program az általános elégedettség ellenére sem csúszhat.
A színpadi átszerelések idejére a szomjasak megrohanják az italos pultokat, de hát kell is a folyadékpótlás a HétköznaPI CSAlódások fellépése kapcsán prognosztizálható hosszas pogózásokhoz.
Punk rock n roll
Bizony, a HammerWorldben ezen a napon a punk az úr, ennek megfelelően rengeteg színes
taréjt, szegecselt nyakörvet, csavarokkal házilag tuningolt bőrdzsekit, valamint számos
használhatatlanságig kopott bakancsot látunk. No és persze azok nem éppen absztinens
életmódot élő gazdáit, akik hírükhöz mérten már-már túlságosan is nyugodtan,
hogy azt ne mondjam, kultúráltan iszogatnak.
Aztán belecsap az elsőszámú magyar punkbanda, és pillanatok alatt ismét tele a sátor. Ekkor eszmélünk rá, hogy a már többször szidott gyenge színvonalú hangosítás ezúttal pozitívumnak hat. Annak bizony, hiszen a punkzenének kimondottan jót tesz a kissé torz, karcos, mély hangzás.
Köpj le egy rendőrt a kedvemért
A punkok és nem-punkok ugyanis magunkfajta átlagos szigetelőből is akad, bőven
anarchista és rendőrellenes dalokra rázzák a testüket és az öklüket.
Időközben a csapat kopasz énekese, Megyeri Búzás Jackson Ferenc beszól mérsékelten dübörgő országunk miniszterelnökének, annak a szemétnek, majd Balha Willy Vilmosra, az együttes közelmúltban meghalt basszusgitárosára emlékezve meghallgatjuk a Ostoba című számot. A skinheadek mentális horizontjának korlátait firtató szám azon kevés elhangzó nóták egyike, amelyek mondandójával tulajdonképpen fenntartás nélkül egyetértünk.
Többnyire hatott a Placebo
A punkoskodás közben tartunk egy kis pihenőt, mivel fél tízre a nagyszínpad elé szólít
minket a többség által talán leginkább a Kegyetlen játékok című filmből
ismert zenekar koncertje. A Placebo meghívása telitalálat volt a szervezők részéről,
kezdésre rendesen meg is telik a nagyszínpad előtti rész.
A nézőtér elsötétül, az első akkordok felcsendülnek, nekünk pedig a mindenki számára ismerős Every, Me, Every You-ra várva hirtelen olyan érzésünk támad, hogy a zenekar minden száma ugyanazzal, az erőteljes melankolikus szenvedéssel van átitatva. Persze lehet, hogy nincs igazunk, és ezt csupán a punk koncerten magunkévá tett negatív hullámok mondatják velünk.
A közönség mindenesetre hamar a Placebo zenéjéből áradó hangulat befolyása alá kerül: tudathasadásos módon lelkes is, meg nem is. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy előttem álló, németül beszélő pár azért végig eszeveszetten ugrál. És az is, hogy koránt sincsenek egyedül.
25 years of anarchy and chaos
A Placebo alig több mint egyórás koncertje után eszünkbe jut, hogy ma punkosdit játszunk,
és vissza is lopózunk a metál sátorba meghirdetett Exploited koncertre.
A magukat punk rock együttesnek definiáló zenekar a Sid Vicious Was Innocent-tel kezd, a világba kiáltva a Sex Pistols kábítószer túladagolásban meghalt néhai gitárosának ártatlanságát. (Valójában a mai napig találgatják, hogy ki ölte meg a fiatalon elhalálozott zenész furcsa körülmények között meggyilkolt barátnőjét. Talán az exploitedosok tudnak valamit?)
Ezután az Alternative-ot hallgatnánk meg, ha értenénk bármit is a dal szövegéből a keményen pogózó első harminc sort persze láthatóan ilyen csekélységek nem nagyon zavarják. Kevéssel később aztán a nem túl bonyolult zenéből mi is elcsípünk egy-két értékelhető gitár-momentumot.
Van pénzed?
A színpadra bámulva alig veszem észre, hogy egy, a zenéért nem túlságosan lelkesedő
punk még a koncert közben is megpróbál lehúzni némi pénzmaggal. Nemleges válaszomra
hamar odébbáll, én pedig furcsán nézek a sokezer forintos jeggyel a kezén kéregető
emberünk irányába.
Mikor aztán az Exploited méretes piros taréjjal rendelkező énekese kinyilvánítja
a véleményét a rajongóiról (Youre fucking bastards), akkor igazi, kib_KUKAC_szott
fattyú-hoz méltó döntést hozok: elhagyom a fedélzetet, hogy némi ennivaló után
nézzek.
A sátorból kiérve kissé meglepődve tapasztalom, hogy sok punk azon kívül, gasztronómiai
élvezetek közben hallgatja a stílus kultikus zenekarát. (Tiszta Amerika! kiáltanám,
ha nem félnék, hogy valaki egy méretes tarkónrúgással honorálja e roppant
megtisztelő globalista párhuzamot.)
Kőkemények vagyunk: Neoton Famíliával zárunk
Szép lassan a Táncdalfesztivál sátorhoz tévedünk, ahol Csepregi Éva és Végvári Ádám
Neoton Família dalokat énekel.
A rétegzene után kissé furcsának ható dallamok nem késztetnek minket maradásra, bár
vannak olyan érzéseink, hogy ez a korábban hallottak nélkül is így lenne.
Ehelyett eszünk egy meglepően friss csöves kukoricát kétszázért, majd egy sört rendelve azon vívódunk, hogy mivel tegyük teljessé a napot. Érzünk némi vonzódást, hogy a HammerWorld sátorba visszatérve a Macskanadrág-gal fejezzük be a punk-szemináriumot, vagy másik lehetőségként a Colorstar kínálja magát a WAN2 színpadon.
Végül az óránkra pillantva kompromisszumos megoldást hozunk (inkább
egyiket sem), és az alvás mellett döntünk, hiszen keddre is kell a frissesség és
az energia.
Bizony, a zárónap sem lesz egyszerű: az Animán kívül Iggy Pop, valamint a Prodigy is
megtiszteli szeretett fesztiválunk nagyszínpadát.
