"Szívós és makacs ember vagyok..." – beszélgetés dr. Ipkovich György polgármesterrel

– Akkor most jöhetne a miniszterség?
– Ahhoz itt kéne hagynom a városom, azt viszont nem szeretném.

– Kezdjük talán egy aktuális kérdéssel: mi a véleménye arról, ami most hazánkban és városunkban történik?
– Sajnálatosnak tartom, hogy erőszakos cselekményekbe fordult át egy olyan politikai megmozdulás, melynek célját egyéb, alkotmányos eszközökkel is el lehetne érni. Szombathelyen különösen aggodalomra ad okot, hogy ezeket a megmozdulásokat a megújult belvárosban tartják, félő, hogy tönkreteszik – a leginkább más városokból ideérkező demonstrálók – a Fő terünket. A megmozdulások szervezőinek a felelőssége, hogy demonstrációik rendben zajlódjanak le, és az ő felelősségük, hogy rend és tisztaság maradjon utánuk. Felszólítok hát mindenkit a rend és tisztaság megőrzésére, városunk biztonságának a megtartására.

Mennyire sikerült a négy évvel ezelőtti ígéreteket beváltani?

– Mennyire elégedett a mostani ciklussal, mennyire sikerült a négy évvel ezelőtti ígéreteket beváltani? Akkor ellenzékiként, most polgármesterként vágott bele a kampányba…
– Volt egy ennél nagyobb változás mindannyiunk életében. Az uniós csatlakozással gyökeresen megváltozott Szombathely helyzete. Ennek az új körülménynek kell megfelelnünk.

– Milyen változásokra gondol?
– Megváltozott a geopolitikai helyzetünk. Európa ezen részén olyan gazdasági útvonalak kezdtek kialakulni, amelyek kereszteznek bennünket. Nagy esély van arra, hogy Szombathely egy új gazdasági tengely részévé válhasson. Ez most más feladatokat ad a városvezetésnek, mintha egy elszigetelt, gazdaságilag légüres térben levő település jövőjét kéne megterveznünk.

– A programjának pontjai között a régió közlekedésének fejlesztése kiemelt szerepet élvez. Hogy áll az észak-déli autópálya ügye?
– Lekopogom, végre törvény is született róla. Javaslatomra pedig a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyugat-Dunántúlra vonatkozó részében első helyen szerepel a 86-os út négysávúsítása, tehát az elkövetkezendő években végre megépül.

– Lehet tudni biztosan, mikor?
– Az időt a gazdaság szabja meg. Az első négysávos szakaszt Vát és Szombathely között építik meg. A közbeszerzési eljárás hamarosan indul.
Egy a lényeg, minél gyorsabbak legyünk, ugyanis a szlovák iparfejlesztések szó szerint a fejünk felett zajlanak, és ha nem vagyunk elég gyorsak, könnyen kimaradhatunk a hajtóerejéből. A térségben letelepedő koreai cégek ugyanis az alkatrészszállítást a Szuezi-csatorna, az Adria és a régi Borostyánkő út vonalában végzik, és a közeljövőben ezen a szállítási tengelyen létesítenek összeszerelő üzemeket is.

Ha az infrastruktúrát időben kialakítjuk, akkor az üzemek itt épülnek ki, ha nem, akkor máshol. Versenyfutásban vagyunk az idővel…
Amire büszke vagyok: az észak-déli autópálya ügyének Szombathely volt a motorja, ezt az akaratot (Soprontól Nagykanizsáig) először mi fogalmaztuk meg.

A keleti országrész lobbiereje mindig is nagyobb lesz

– A szombathelyi politikusokat az elmúlt évtizedekben is gyakorta érte az a vád, hogy nem elég hatékony a lobbitevékenységük. Változott a helyzet?
– Mindenképpen azon dolgozunk, hogy sikeresebben érvényesítsük a térség érdekeit. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy a keleti országrész lobbiereje mindig is nagyobb lesz, mint a miénk, azon egyszerű oknál fogva, hogy több képviselőjük van a Parlamentben.

– A polgármesterség és az országgyűlési munka mellett Ön Brüsszelben, a régió bizottságban is tevékenykedik. Emiatt az ellenzék támadja is, szerintünk ugyanis ennyi feladatot nem lehet egyszerre, tisztességgel elvégezni.
– Akik emiatt támadtak, azoknak csak azt tudom üzenni, hogy hívják le az internetről a közgyűlések között készült munkabeszámolóimat: azokban napról napra szerepel, milyen munkát végeztem a városért, mivel is töltöm az időmet.

– Tényleg, nem túl sok ennyi tisztség?
– Az elmúlt időszak bebizonyította azt, hogy nem lehet eredményes az a város, amelyiknek a vezetője nincs ott a Parlamentben. Ha megnézzük, az országgyűlésben kik ülnek mellettem, egyértelműen látszik, például ott van Nyíregyháza, Pécs, Győr, Szeged és Zalaegerszeg polgármestere. Aki nem látja be, hogy ez kell, az nem érti, hogy működik ez a rendszer.

Mi lett az egyetem ígéretével?

– Az észak-déli autópálya megépítésével sem valószínű, hogy Szombathely valódi ipari központtá válhat. Ön szerint tehát mik azok az irányok, amelyek felé a városnak érdemes kacsintgatni?
– Állítom, ipari központ leszünk, csak nem nehézipari, mint például Győr. Az elektronikában, a high-techben, az informatikában már most is topon vagyunk, csak ezt még nem fogalmaztuk meg magunknak.

– A térségben viszont továbbra sincs megfelelő felsőfokú mérnöki és informatikai oktatás. Pedig hányszor elmondták már: a Berzsenyi főiskolán erősíteni kellene műszaki képzést…
– Mi csak annyit tehettünk: átalakítottuk a szakmunkásképzésünket. A főiskola viszont autonóm szervezet, az ott zajló folyamatokba nincs beleszólásunk. Most már azon vagyunk, hogy a szakemberhiányt ösztöndíjrendszerrel oldjuk meg. Ha a főiskola nem tud ilyen szakembereket képezni, megkeressük azokat az intézményeket, amelyek tudnak, és megpróbáljuk az ottani végzősöket városunkba csábítani.

– Ez a helyzet mégiscsak furcsa. Más városban sem tud a városvezetés hatással lenni a felsőoktatási intézményeire, vagy csak nekünk nem megy ez?
– Hatással csak úgy tudnánk lenni rá, ha óriási összegeket fizetnénk egy-egy képzés beindítására.

– Akkor bizonyára nem véletlen, hogy évtizedek óta először kimaradt a kampányígéretek sorából az egyetemmé válás ügye...
– Egyrészt a Bolognai-folyamattal megváltozott az „egyetem” értelme. Másrészt nem becsületes olyat ígérni, amire nincs ráhatásunk, ezt be kellett látnunk.
Egyébként nekünk két főiskolánk is van, sőt az egyik már egyetem. Az egészségügyi. Nemrégiben a burgenlandi tartományfőnök egy olyan együttműködési lehetőséget is megpendített, amely szerint a burgenlandi házi gondozáshoz szükséges szakembereket Szombathelyen lehetne képezni…

Bizakodó lett a város

– Mire a legbüszkébb az elmúlt négy évből?
– Szerintem az elmúlt négy év legnagyobb eredménye: bizakodó lett a város. A közvélemény-kutatások mind azt mutatják, hogy már többen optimisták, mint pesszimisták a város jövőjét illetően.

– Mondhatnánk erre: ennyit ért a Fő tér felújítása?
– Is. Azok a dolgok, amik az elmúlt időszakban megvalósultak, alkalmasak voltak arra, hogy a szombathelyi városlakó öntudatát megerősítsék

– Például?
– Nem darabszámról van szó. Inkább arról, hogy kicsit jobban ránk figyelt a világ, hogy rendezvényeink sikeressé váltak, hogy a beruházásaink hozták a nekik szánt szerepet.
A sportcsarnok sem egy önmagában álló, szfinxszerű létesítmény lett. Új lehetőségeket ad a városnak: a sportturizmust. Az országban összesen három ilyen nagy csarnok van – rajtunk kívül Debrecenben és Budapesten –, van hozzá bemelegítő csarnokunk és sportpályánk. A junior birkózó Eb-n például a résztvevők 5000 szálláshelyet foglaltak el. Egy olyan városban, ahol a vendégéjszakák száma összesen 260 ezer, ez nem kevés.

– Önmagában egy új sportcsarnok elég ahhoz, hogy egy város a sportturizmusban is lássa jövőjét?
– Ezért is a fedett uszodát a termálon túl például olyan medencével bővíteném, ahol olyan speciális versenyeket is lehet tartani, mint a műugrás. Edzőtáborokat lehetne szervezni, olyan bajnokságokat rendezni, amelyeket hazánkban máshol nem is lehet. Az országban összesen kilenc olyan uszoda van, amelyben található 50 méteres versenymedence, az egyik a miénk. Ilyen még Grazban sincs.

– Pedig a sportcsarnok miatt sokan aggodalmaskodtak: minek egyáltalán, nem olyan lett a kivitelezése, és túl sokba is került.
– Ezt most mondják, de ha megnézzük a közgyűléseket, nyolc-tíz év óta szinte egyhangú döntések születtek arról, hogy kell nekünk. A terveket az előző városvezetéstől örököltük meg, súlyos százmilliókért nem akartunk újakat csináltatni. Arról sem igazán mi tehetünk, hogy a közbeszerzési eljárás során ilyen kivitelezőket lehet találni.

– A Fő tér terve is készen állt, azt is csak le kellett porolni.
– Ez tévedés, egy darabka kis terv volt a fiókban, a szökőkúté. Az előző városvezetés annyit tett, hogy a szobrokért kifizetett 20 milliót. A tér kivitelezési és engedélyezési terveit egytől egyig mi nyújtottuk be. Ne feledjük, még márciusban Molnár Miklós azon aggodalmaskodott, hogy van-e jogerős építési engedélyünk…
Azt se felejtsük el, hogy a Fő tér felújításába eddig egyetlen közgyűlés sem mert belevágni, ez ugyanis igen összetett feladat. Csupán egy évbe telt a közműcsere – ettől félt mindenki a legjobban. A régészeti feltárások miatt senki sem adta írásba, hogy ezt mi be tudjuk a választásokig fejezni.

És akkor még vannak olyan apróságok, mint a Fő téren megtelepedett vállalkozó bódéinak elszállítása, amitől sokan rettegtek, mint a tűztől.

Négy év alatt megháromszorozódott a város adóssága

– Az ellenzék szerint mindezért súlyos árat kellett fizetnünk: négy év alatt megháromszorozódott a város adóssága.
– Való igaz, nem kis hitelállománnyal rendelkezünk, viszont pontosan tudjuk törleszteni. Ne feledjük, hogy 2 milliárd körüli hitelállománnyal, és néhány kifizetetlen számlával indultunk neki a négy évnek. Most 5,1 milliárd a város konkrét adóssága.
2,5 milliárdot viszont kedvezményes útfelújításra vettünk fel, amely hitelt akkor is igényelni kell, ha tele van egy város zsebe pénzzel, ugyanis nevetségesen alacsony a kamata, ráadásul a felvett hitelösszeg tíz százalékát visszatéríti az EU.

Nézzük meg azonban, ebből a pénzből mit hoztunk ide. Durván 5 milliárdos önerőből 14 milliárd forint értékű beruházást. Ebben benne van a Ferences-kert, a Művészeti Szakközépiskola felújítása, a termálfürdő és a sportcsarnok egymilliárdja. De mindamellett takarékoskodnunk kell.

– Évek, ciklusok óta tologatják a képviselők a közintézmények racionalizálását.
– Való igaz, az elkövetkező időszakban ezt meg kell tennünk. Fokozatosan, mert óvakodnék a radikális megoldásoktól, és nem azért, mert olyan félős vagyok, hanem mert nem tartom szerencsésnek.

– Úgy nem fog fájni? Lehet másképp?
– Például úgy, hogy a létszámot folyamatosan a feladatokhoz igazítjuk. Másrészt jó előre meg kell tervezni az intézmények összevonását, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldást.

Elég sok kritikát kaptunk a börtönberuházással kapcsolatban is. Börtönt építeni nem elegáns dolog, viszont háromszáz közalkalmazotti munkahelyet akkor teremt a városban, amikor mindenhol le fognak építeni, és itt nem csupán börtönőrre, hanem pszichológusokra és pedagógusokra is szükség lesz. Nem is beszélve a köré épülő beszállító iparról.

Másrészt fontosnak tartom az agglomerációban való gondolkodást. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy a városnak az elmúlt 16 év alatt tízezerrel csökkent a lélekszáma, és így 80 ezerre fogyatkozott a lakosság. Ellenben a várost övező településeké folyamatosan nő.

– Kiköltöznek, mert ott olcsóbbak a telkek...
– Szinte egyedülálló módon olyan agglomerációnk van, hogy Táplánszentkereszttől Lukácsházáig úgy tudunk közlekedni, hogy nem megyünk ki lakott területről. Az általános iskolásaink több mint tíz százaléka nem szombathelyi gyerek: kimegy a szülő az alvófaluba, de a város infrastruktúráját használja.

Ezért is hangsúlyozom, szorosabb együttműködést kell kialakítanunk a környező falvakkal. Központi kérdés tehát a közlekedés és az oktatás. Az általam meghirdetett programpontok is ezt a problémakört célozzák meg, egyfajta befektetésnek gondolnám őket, amik idővel megtérülnek…

– Hogy az óvodába és az általános iskola első osztályába járó több mint kétezer szombathelyi gyerek ingyen tanulhatja az angol nyelvet? Hiszen most is kötelező, nem?
– A lényeg az, hogy a gyermek az óvodától a középiskoláig olyan intenzitású képzésben részesüljön, hogy szinte anyanyelvi szinten végezze el a középiskolát. Ez a város büszke a kultúrájára. A nyelvismeret pedig már a kultúra része.

– Valamint ott a bébikötvény.
– Az állam által adott támogatást mi kiegészítenénk százezerre.
Ezzel is azt szeretnénk elérni, hogy ne fogyjon a lakosságunk.

– Miért olyan nagy baj ez, mármint hogy fogy…
– Két okból is, egyrészt nem mi kapjuk a lakosság után járó fejpénzt, ám a feladatokat mi vagyunk kötelesek ellátni. Igaz, a vidéki gyerekek után is megkapjuk az oktatási fejpénzt, csak azt a különbözetet nem, amit mi minden szombathelyi gyerek tanulásához hozzáteszünk, mert az állami kvótából nem jönne ki az oktatás. Ráadásul, ha az iparűzési adót megszüntetik, akkor számolnunk kell azzal, hogy a forráselosztás a SZJA alapján alakul majd. Akkor pedig megindul a harc.

Amikor az Iseumban a Varázsfuvolával kezdődik a Karnevál…

– Az irodája falán az Iseum rekonstrukciójának terve látható. Mikor láthatjuk ezt készen?
– Ez a kedvenc tervem, Mezős Tamás készítette. Szeretnénk, ha az idén már meglennének az első engedélyek is.
A Savaria Karnevál helyszínét minden évben szeretnénk kicsit kitolni. Jövőre az Aréna 8. és udvara lesz az új helyszín, két év múlva pedig az új Iseumot szeretnénk hasonló attrakciónak. Képzeljük le, amikor ott a Varázsfuvola nyithatná a karnevál rendezvénysorozatát…

– Az ipari park a Jabil letelepedésével szinte betelt, egyre sürgősebb lenne új helyet nyitni.
– A börtönberuházás kapcsán fogalmazódott meg először a terv, hogy a Honvédelmi Minisztériummal közösen a környéken található több száz hektáros területen ipari parkot kellene létesíteni. Ezzel, úgy tűnik, a reptér ügye is megoldódna. Ugyanis kiderült, repteret pusztán vállalkozási alapon nem lehet működtetni, az EU sem támogat ilyen irányú fejlesztést, viszont munkahelyteremtő logisztikai innovációs parkok létrehozását szívesen finanszírozza, úgyhogy mi most ilyet fogunk építeni. És ezt így közösen: intermoduláris logisztikai központnak fogjuk hívni.

– Választási programjának hangsúlyos eleme a belváros további rekonstrukciója. Ez mit takar?
– Most végre lenne időnk először feltárni, kutatni, s a talált dolgokhoz igazítani a terveket. Így lehetőség nyílna városunk régészeti értékeinek a jelenleginél jóval igényesebb, látványosabb bemutatására. Az ötlet gyakorlati megvalósíthatóságát várhatóan a VAOSZ mögött található területen, és a Kőszegi utcában próbálnánk ki. Üzletek, árkádok, műemlékrészletek együtt várnák a sétálókat.
Ezzel együtt a mozi felé is szeretnénk nyitni. Lépésről lépésre haladnánk, főként pályázati pénzekből.

– A megújult Fő téren miért nincs olyan szabályozás, amely megtiltaná az ízléstelen, reklámfeliratokkal ékesített napernyők és egyéb utcai bútordarabok kitételét?
– Én nem jogszabályokban, hanem egy engedélyező bizottság felállításában gondolkodom. Megvizsgálnák, és ők adnának engedélyt a kerti bútorok és napernyők kitelepítéséhez. Úgy működne, mint egy tervtanács…

– Ön idealista?
– Olykor. Bár én azt mondom inkább, rendkívül szívós és makacs ember vagyok. Ha nem az lennék, nem indulnék újra. Ami nem megy innen, megy majd onnan. Az eszközöket érdemes újragondolni, de a célt el kell érni.

– Mitől ennyire bizakodó? Hiszen a Gyurcsány-csomag miatt az MSZP szavazóbázisa az utóbbi időben jócskán megcsappant.
– Én az embereket nézem, nem az ellenzékemet és a statisztikákat. Azt látom, amióta elkészült a Fő tér, a szombathelyiek szeretnek bejönni a belvárosba. Valaki azt mondta nekem, úgy érzi magát itt esténként, mintha üdülne valahol.
Optimista vagyok, ha a szombathelyiek valami miatt jobban érzik magukat, már érdemes volt tenni. Az apró dolgoknak is lehet örülni, alig várom már a Weöres Sándor macskás szobrának avatását az MMIK előtt.

Vonatkozó cikkünk:
"Tisztulnia kell a közgyűlésnek" - interjú dr. Gyimesi Józseffel, az Együtt Szombathelyért Egyesület polgármesterjelöltjével
Mára a plakátragasztókból lettek a politikai stratégák - az MDF jelöltje, dr. Szabó Gábor
Molnár Miklóssal készült interjúnk helyett - Egy letiltott beszélgetés margójára
Reális és teljesíthető ígéretek - bemutatkozik Gombás Endre, a SZÖSZO polgármesterjelöltje