Úgy tűnik, Gyurcsány túl van a nehezén. Megtörtént a számára nyilván kínos bocsánatkérés. Most már csak egy dolog van hátra: köszönetet kell mondania Orbánnak és a Fidesznek.
Merthogy hálával tartozik. Hálával, hiszen a nyilvánosságra került ominózus beszédet követően az ellenzék által teremtett helyzet számára csakis előnyöket hozott. Kiderült ugyanis s a legtöbben talán épp ezt kérdőjelezték meg , hogy programjának valóban nincs alternatívája. A köztársasági elnöktől a Fideszig szinte mindenki kimondta: a megszorítások elkerülhetetlenek. Ezzel egyszersmind legitimálták Gyurcsány csomagját.
A baloldal összezárt
Ennél is jelentősebb eredmény azonban a kormányfő számára, hogy a koalíció
sarokba szorításával összefogásra kényszerítették a kormányoldalt. Ha létezett
is belső ellenzék, mozgástere most jó időre alaposan beszűkült. A kiváló
politikai taktikai érzékkel rendelkező Orbán ekkora bakit talán még soha nem követett
el eddigi pályafutása során.
Nemzetközi pénzügyi és politikai reakciók
Szakértő elemzők feladata lesz megítélni, hogy valóban tényleges összefüggés
volt-e a szembenálló felek emblematikus figuráinak megszólalásai és az utóbbi hetek
árfolyamváltozásai között. Határozottan úgy tűnt azonban, hogy Orbán minden, az
amúgy is feszült helyzetet tovább élező megnyilatkozására, fizetőeszközünk néhány
forinttal gyengült az euróhoz képest. Ezzel szemben, amikor Gyurcsány eltökéltségének
adott hangot, s tudatosította, hogy se programjából nem enged, se posztjáról
lemondani nem hajlandó, a forint az előzőhöz hasonló mértékű erősödést
mutatott.
Mindez határozottan jelzi, a nemzetközi gazdasági környezet egyértelműen a jelenlegi koalícióban látja a garanciát arra, hogy Magyarország továbbra is megbízható befektetői célország maradhat, illetve a korábbiakhoz képest azzá válhat. Ennek persze óriási hatása lehet hazánk politikai megítélésére is. Orbán folyamatosan érzelmekre építő politizálásával, valamint az Eu pénzügyi biztosának címzett otromba beszólásával lassacskán kiírja magát a komolyan vehető politikusok köréből.
Tovább pörög politikai hazugságok búgócsigája
A tegnapi Kossuth téri események a rendszerváltás egyik legkarizmatikusabb személyiségének
politikusi agóniáját jelzik. Az Igen, Magyarország! charta meghirdetésével
gyakorlatilag semmi újat nem tudott mondani egyre fogyatkozó, ám kétség kívül
lelkes táborának. Sólyom László tudomásul vette a parlamenti bizalmi szavazás eredményét.
Dávid Ibolya elfogadta, hogy a történtek után 2010-ig a koalíció kormányoz
Magyarországon.
Orbán ezzel szemben továbbra is el akarja hitetni szekértáborával, hogy vitatható erkölcsi fölényük birtokában reális lehetőségük van a kormányváltásra. A koalíció nyilván csak egy megtorpanásnyi időre kilépni látszik a politika megállíthatatlan hazugságspiráljából. Az ellenzék azonban veszettül, búgócsigaként pörgeti tovább hazugságait.
Mert nem nyilvánvaló hazugság-e üvölteni hagyni az Aki magyar, velünk van! megosztó kórusát?
Nem nyilvánvaló hazugság-e az ellenzék által is tisztelt köztársasági elnök által köztörvényesnek bélyegezett gyújtogatókat forradalmároknak, politikai foglyoknak nevező transzparensek előtt erkölcsről beszélni?
Nem nyilvánvaló hazugság-e továbbra is népszavazásnak nevezni az önkormányzati választásokat?
Nem nyilvánvaló hazugság-e a szavazati jogukkal október 1-én élő választópolgárok egy vitathatatlanul jelentős részének szimpátiáját bírva népakaratról papolni?
Nem nyilvánvaló hazugság-e a Kossuth téri tömegbe azt sulykolni, hogy egy ilyen erőnek semmiféle karhatalom nem tudna ellenállni, s aztán, mintegy látszólag visszavonva az előbbit, a demokraták kitartására apellálni?
Bizony kell a kitartás. Úgy 2010-ig. Addig meg el kellene gondolkodni, hogy ezzel a vezetéssel lehet-e a Fidesz nemzetközileg elismert, szalonképes párt? Vagy a jobboldali politikai értékrendet megjelenítő erő szerepét végleg átengedi az MDF-nek?
