Megnyíltak a schengeni határok - Végső visszaszámlálás (Képes beszámoló)

Nyomon követtük a bucsui és kőszegi határátkelők utolsó napját, járhattunk a korábban szigorúan őrzött területen.

Nézd meg galériánkat!

Utazó bódék
December 18-án, kedden délután a nyugat.hu egyik olvasója telefonált izgatottan: előtte viszik a bucsui határátkelő ellenőrzőbódéit. Kocsiba pattantunk és Olad magasságában még sikerült elcsípni a kamiont, amely négyet szállított a nevezett építményekből. Mint megtudtuk, a szállítmányt a határőrlaktanya udvarára vitték, ahol már jópár hasonló bódé állt. A sorsukról egyelőre semmit nem lehet tudni, de valószínűleg értékesítésre kerülnek. Van, aki szerszámosnak, van, aki lángossütőnek szeretné megszerezni a légkondis, konnektorokkal felszerelt bodegákat. A szállítást végző vállalkozótól azt is megtudtuk, hogy a következő napokban Bozsokról és Kőszegről is elszállítják a mozdítható értékeket.

Búcsúkép születik
Másnap Bucsu felé vettük az irányt. A határ előtt felhívtuk Gábriel őrnagyot, a határőr igazgatóság sajtóreferensét, és engedélyt kértünk a fotózásra. Ezúttal már nem kellett részletesen magyaráznunk jövetelünk célját, szabad kezet kaptunk. Azt fotózunk, amit akarunk. Így aztán a határőröknél történt lejelentkezés után gyalog átbóklásztunk osztrák oldalra, közben megörökítve a figyelmeztető táblákat, amelyeket azóta letakartak. A senki földjén sétálgatva bevillant a közelmúlt, amikor néhány éve a határ mellett szántó traktor fotózásából adódott kisebb kalamajka, a háttérben ugyanis ott virított a bucsui határátkelő, azt pedig szigorúan tilos volt fotózni. Most pedig azt fényképezhetünk, amit akarunk.

A magyar oldalra visszatérve kicsit csevegtünk még a szolgálatban lévő határőrökkel. A huszonhárom éves Berki Rita határrendész mosolyogva mesélt élményeiről, miközben ellenőrizte a kilépők okmányait. A kamionosok bókoltak a fiatal lánynak, egyikük kijelentette: neki hiányozni fognak a csinos határőrök. Több autóvezető közben csaknem eltévedt, mivel az útra már felfestették az új haladási iránynak megfelelő záróvonalakat. A járművek kb. percenként érkeztek. Rita végül búcsút intett nekünk, feje felett a Bucsu névvel, mi pedig megörökítettük a pillanatot. Másnap ezzel a képpel búcsúzott a nyugat.hu a vasi határőröktől.

Nézd meg galériánkat!

Kísértetház a határon
Kőszegen nagy munkálatok folytak éppen érkezésünkkor. Osztrák kamionról magyar munkások beton terelőelemeket pakoltak le, amelyek az irány kijelölése mellett megakadályozzák az autókat abban, hogy megálljanak a határépület mellett. Az ügyeletest keresve bementünk az épületbe, de minden szinten már csak kipakolt irodákat találtunk. A ráccsal védett előállító helyiségben a széken még ott sorakoztak az angol, orosz, arab és kínai nyelvű, fogvatartottak jogairól szóló tájékoztatók. Az egész épületben csupán három zubbonyt és két asztalt találtunk. Csupán néhány ajtó volt zárva, zavartalanul sétálhattunk. Mindössze egy fütyörésző határőrrel találkoztunk, köszöntünk egymásnak, és mindenki ment tovább. Húsz évvel ezelőtt egy ilyen találkozás után feltehetőleg lett volna időnk alaposan átböngészni az előbb említett arab ismertetőt. (Már ha akkoriban is ennyire ügyeltek a korrekt tájékoztatásra, amit kötve hiszünk.)

Nézd meg galériánkat!

Éjfélre várva
Csütörtök éjjel ismét Bucsuba robogtunk. Választhattunk volna mozgalmasabb helyszínt is, pl. Szentpéterfát, vagy Hegyeshalmot, de a protokolltól való ösztönös távolságtartás miatt inkább a már korábban megismert, Szombathelyhez közeli határátkelőhöz húzott a szívünk. Mint később kiderült, jól választottunk. Éjfél előtt húsz perccel már sorban érkeztek az autósok, akik útlevelet pecsételtetni jöttek. Ezt mi sem hagytuk ki, magyar és osztrák oldalon is csattant a bélyegző, mindenhol mosolygó határőr adta a nyomatokat. A hazai oldalon például az a Berki Rita, akit korábban lefotóztunk. Örömmel mesélte, hogy nagyon sok SMS-t és hívást kapott ismerőseitől, hogy a nyugat.hu címlapján integet. (Akkor még nem tudta, hogy fotónkat a legnagyobb példányszámú országos napilap is átvette és ők is ezzel a képpel illusztrálták a határőrök búcsúját.)

Bár közeledett az utolsó pecsét ideje, a határrendész hölgy tartotta magát a szabályzathoz. Kiszúrta a lejárt útleveleket és hiába kérlelték, ezekbe -nagyon helyesen- nem adott pecsétet. Így nem születtek áldokumentumok, csak azok dicsekedhetnek el az utolsó percek bélyegzőivel, akik érvényes útlevéllel érkeztek. Az átkelő nagy Bucsu felirata alatt közben gyűltek az érdeklődők, többek között a frissen alakult Magyar László Egyesület tagjai is izgatottan várták az éjfélt. Végül felhangzott a közös visszaszámlálás -10,9,8...-, majd ujjongás és taps jelezte: megszűnt a határ!

Nézd meg galériánkat!

"Énekeljük el a Himnuszt!" -javasolta az egyik látogató és nem kellett kétszer kérnie. Két tucat érdeklődő félkörívben, mögöttük hat határőr egy sorban énekelte el csendben a Himnuszt, miközben egy magyar zászló is lobogott a -7 fokban. Megható pillanat volt. A következő fél órában előkerült a pezsgő, forralt bor, isteni pogácsa és egymást érték a határőrökhöz, határhoz köthető történetek. Emlékbe készült csoportkép a határon, mindenki aláírta a magyar zászlót is, amit a jelenlévő határőr alezredes kapott meg. Az autók pedig már megállás nélkül gurultak át a bucsui átkelőn, amely a következő években teljesen eltűnik majd.

Már vinnék a fémtetőt
Unokáink fotókból, filmekből csodálkozhatnak majd rá, hogy volt idő, amikor meg kellett állni az osztrák határon. Ők talán majd mosolyognak azon, hogy nagyszüleik gyomorgörcsöt kaptak ki- és belépésre várva, a vasfüggönyről nem is beszélve. Pénteken délelőttre már számos határátkelőhöz köthető táblát letakartak vagy áthúztak a szakemberek. Eltűnnek az építmények is. Magyar oldalon majd akkor, ha lesz rá pénze a VPOP-nak, akihez tartoznak. Bucsunál egy ideig még őrzik az épületeket, megelőzendő, hogy széthordják azt az élelmes ügyeskedők. A hatalmas fémtetőre is szemet vetett már egy vállalkozó és jelezte, ha másnak nem kell, ő szívesen elvinné hulladékként. Úgy tudjuk, egyelőre udvariasan eltanácsolták.

Nézd meg galériánkat!

A határnyitást követően rémhírekkel is találkoztunk, miszerint az osztrák rendőrök néhány kilométerrel a határ után minden magyart megállítanak, és szigorúan ellenőriznek. A puding próbája az evés, így hát elgurultunk Felsőőrig (Oberwartig), hátha belefutunk mi is egy jó kis ellenőrzésbe, vagy tumultusba, de sem oda, sem vissza nem találkoztunk rendőrrel. Felfegyverzett határvadászokkal viszont igen. Ők Csajtán vonultak -lásd képünket-, de csak addig állították meg a forgalmat, amíg átkeltek egyik oldalról a másikra. Sikerült beszélnünk két emberrel, akik maguk is terjesztették a szigorú ellenőrzés hírét. Mint kiderült ők is ismerősüktől hallották, akiknek az ismerősével történt meg. Jobb helyeken ezt hívják urban legend-nek, azaz városi legendának.

Történelmi pillanatok
A bucsui átkelőhöz kilátogató két tucat ember úgy gondolta, történelmi pillanatot éltek át, a nagy csinnadrattát pedig egyáltalán nem hiányolták. A határ megnyitása családias légkörben zajlott. Aki nem volt ott, az képgalériánkból kaphat betekintést a határátkelő utolsó napjaiba. Még láthatja a sorompókat, jelzőlámpákat, kamerákat, amelyek szintén eltűnnek a közeljövőben. A határőrök többsége rendőrként folytatja pályafutását. Az egyenruhák még nincsenek meg, így néhány hónapig láthatjuk a Határőrség feliratú zubbonyokat és jelvényeket, de a tavasz végére már teljesen lecserélik ezeket. A határőrök modern terepjárói továbbra is zöld színben, de rendőrségi jelzéssel cirkálnak majd és többször találkozhatunk osztrák rendőrautókkal a határmenti magyar településeken. Hamarosan videóbeszámolót is közlünk a határnyitásról.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet