Idén is tiszteletünket tettünk a báli szezon egyik-másik, illetve bocsánat, gyakorlatilag mindegyik estéjén: képgalériák egész sorában mutatjuk meg, hogyan vágta magát puccba a gyáriparos, gimnazista, jogász vagy akár a bálintnapozó elit. A január első napjaiban lezavart megyebálon pedig még az a jóslatunk is realizálódott, hogy kinek a kezébe fújja a testes politikai hátszél a 2006-os Év vasi embere kitüntetést (annak viszont már egyre kevesebb reményt jósolunk, hogy hamar elfelejtődik ez a mutyi-bari alapú díjosztás, de kopogjuk le, egy év alatt még nagyot fordulhat a Föld).
Úgy látszik, jövőbelátásunk javasasszonyokat megszégyenítő módon később sem hagyott cserben. Mert ekkor ugyan még se híre, se hamva a parlagfűirtásra és temetők rendbetételére felesküdött, ehelyett nemrég falusi cigánygettóba menetelni indult Magyar Gárdának, mi már éreztünk valamit a levegőben. Bemutattuk Önöknek az első ifjúsági nemzetőr egységet, ami ki hitte volna Szombathelyen alakult meg. Aztán erődemonstráló egyenruhásoktól inkább a gyengébbik nem pőre bőre felé fordultunk, és értekeztünk a női lábról, de nem hagytuk ki a cicimutogatós playmate-eket sem a városszéli diszkóban.
A szokásos szalagavató-dömping után februárban olyasvalami
történt, ami még szerkesztőségünk meglepetésektől harcedzett tagjaiból is
ötperces őzgidás egymásrabambulást váltott ki: a megyei közgyűlés egy
csettintéssel Szentgotthárdra helyezte a Markusovszky Kórház központját.
Aztán ott voltunk, amikor Szombathelyen első ízben vonultak képviselő háza elé
demonstrálók, és videóval is
megörökítettük a megszeppenést, amit az váltott ki, hogy Hankó Faragó
Miklós, az ellenszenv céltáblája maga is odaszegődött a tömeg mellé. A
meglepetések hónapjában jött az helyi zenekar is, ami No Thanx
néven lelkük ébredő vulkánjával lépett az ország elé, majd vált
későbbi akcióival lassan a magyar popzene röhejének újabb tárgyává. Kérdés, mi
lesz az egyébként jobbsorsra érdemes fiúkkal
Szexjátékok tárháza, gyárüzemi lángok és jogtiprás, osztrák
shoppingriport, Drazsé szabadon
Bár csak március elején kerültek figyelmünk látókörébe, azt hamar megtudtuk, hogy
a
helyi szexshopok egész évben virágoznak, csendben és diszkréten. Sajnos
hasonló nagy kussban építették le szemünk láttára Szombathely egyik, legtöbb
dolgozót foglalkoztató üzemét is: exkluzív
riportunk a Jabil parkolójából szólt, megszólaltatva az elbocsátásra
váró dolgozókat is. Mi is elmentünk shoppingos honfitársainkkal visszafoglalni
a Habsburg földet, aztán láttunk egy helyenként röhögőgörcsökkel
kecsegtető városi diákpolgármester-választást,
nemzeti ünnepünkön kokárdás
kínaiakat, a korcsolyapályán pedig pucér
csúszkálókat.
Áprilisban elsőként, és a helyszínről tájékoztattuk Önöket arról, amikor Drazsét kiengedték az előzetesből: a közéleti bulvárgyáros 45 kiló mínusszal, a zokogás szélén nyilatkozott kameránknak. Zajos Magellán-ügyek közepébe csöppentünk, a háziasszonyokat hasznos tanácsokkal láttuk el egy tisztítószer-teszt formájában. Majd a már patyolattisztára mosott leplet lerántottuk arról, hogyan tiporják sárba a Delphi dolgozóinak személyiségi jogait. És ha már gyárak, egy újabb szomorú esethez is az elsők között értünk oda: tavaly tavasszal vált lángok martalékává a körmendi sajttgyár.
A május fekete tónust és döbbenetet hozott a városi beszélgetésekre. Nem elég, hogy szatír bukkant fel a buszpályaudvaron, és szál cigiért szúrtak meg egy főiskolást, de Wagner András, Szombathely egykori polgármestere egy autóbalesetet követő komplikációban életét vesztette; tömegek kísérték utolsó útjára a mára posztumusz díszpolgárrá választott városatyát. A reményt ebben a hónapban is, mint minden évben, a ballagók testesítették meg. Rólunk szólt képgalériánk.
Szombathelyi zsarubotrány, felhabosított bőrgyár, fesztiválok sorakozóban
Ráleltünk, hogyan adják át egymásnak a hamis
orvosi igazolások stafétáját a lógásra hajlamos diákok, és a jövő
tudástársadalmának érdekében jól meg is írtuk. De utánajártunk annak is, hogyan
vándorolhatott egy többmillió forintos nyomravezetői díj egy rendőrségi
alapítvány számlájára. Voltunk a Markusovszky Kórház sürgősségi
tömbjének átadásán, a Greenpeace tüntetésén, amikor habbal
árasztották el az osztrák bőrgyárat, és klasszikmercik
felvonulásán is.
A nyár a könnyed szórakozás jegyében időzött el portánkon, meg attól kicsit messzebb is: igaz, hogy a szombathelyi szimfonikusok komoly összetűzésbe keveredtek a rallysekkel, ami miatt a koncertjük is elmaradt (később pótolták). A VOLT Fesztivál újfent színpompásan sült el, és talán még ennél is jobban a 2007-ben először megrendezett Balaton Sound, amit mi is lekövettünk fényképezőgépünkkel. A 2007-es Sziget sem maradhatott ki, Nine Inch Nailstől és a Cassiusig.
Akadt azért szégyenfolt is az örömhormonos nyárban: a szombathelyi vasútállomás tőszomszédságában árválkodó, jubileumi old school villamost áthelyezték a Smidt Múzeumba, köszönhetően azoknak, akik azt illemhelyként, és folyamatos rongálás célpontjaként vették igénybe. Levezetésképp tarzankodtunk egyet a gyöngyösfalui Holdfényligetben. Aztán gyakorlatilag kedvenc karneválunk előestéjén választották meg nagy dérrel-dúrral Savaria Szépét, aki később Jordán Tamással a felvonulók élén furikázhatta körbe a várost, antik szerkóban.
Magyar nyelvvel küzdő mélymagyarok, alkohollal küzdő kezdőgólyák
A nyarat hamarosan már csak a BDF
gólyatábor vadfruttis kezdése idézte fel, s mire lehullott az avar, már
ismét a hazai politika és a mögötte felgyűlt acsarkodások bűzös mocsarában
tapicskolhattunk: a kormányellenesek papírból
tanultak felolvasni a Fő téren, a magyargárdás Vona Gábor Körmendre
jött buzizni, végül az egészségügyi
dolgozók tartottak egy politikamentesnek mondott, de azért izmos
bolsevikozásba hajló demonstrációt.
Ha elvonatkoztatunk a bűzös mocsártól, akkor el kell még mondanunk, hogy nem várt indulatokat idézett még elő egy valószínűsíthetően gyorsulási versenyben kettészakadt Honda esete az északi elkerülőn, és seregnyi kattintást kapott az is, amikor a Szombathelyen végigszántó jéggfüggönyről közöltünk képeket. Fotómasinával felfegyverkezve meglátogattuk a bálozó gólyákat, a felavatott gólyákat, a vandálok által helybenhagyott Perintparti sétányt, a feltörekvőben lévő szombathelyi amerikaifutball-klubot úgyszintén.
Kiszimatoltuk az elhagyatott Casino Szombathely sorsát, azt is, hogy miért diszkriminálnak egyes szülőket a fedett uszodában, megörökítettük a Fő téren eldőlt karácsonyfát. Végül végigszánkáztunk négy keréken a környező utakon, amikor lehullott az első hó, szavakba és képgalériába öntve a ránkszabadult ítéletidőt.
Ezek után egyvalamit ígérhetünk: 2008-ban sem fogjuk vissza magunkat.
Boldog Új Évet Kívánunk Minden Kedves Olvasónknak!
