Hol vannak az emberek?
Szombaton kilenc óra előtt tíz perccel még kong az ürességtől a Ferences kert környéke, pedig elvileg innen indulnak majd a huszárok. Bent, az udvarban már nagyobb a mozgás, a lovak és lovasaik is megvannak és a jelek szerint nézők nélkül indulnak majd útnak. Nem így történt. Kilenc órára már kisebb tömeg verődött össze a Thököly út kereszteződésében. Szülők hozták ki gyermekeiket, és a 19 lóból alkotott menet után indultak. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, a Városházánál például három újabb lovas is.
A Szentháromság szobor körül most a húsvéti vásár bódéi állnak, ezért a tavaly látott bemutatóra ezúttal nem került sor. Mint kiderül, sok olyan nézelődő is akad, akik véletlenül csöppentek a menetbe. Egy osztrák házaspár is kíváncsian fotózza a felvonulást és egy darabon a menettel tartanak. Érdekes lenne megtudni, ők mit tudnak a 160 évvel ezelőtt történtekről, hogy tanították nekik az iskolában, de mire megkérdeznénk, eltűnnek valahol.
Horváth Boldizsár szobránál
Az első megállónál megtriplázódik a vonulók száma. A politikusok, érdeklődők zöme a Savaria Múzeum előtt álló Horváth Boldizsár szobornál várta be a menetet. A szobornál a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred katonái állnak díszőrséget. Vers és rövid megemlékezés következik, a résztvevők betekintést kaphatnak az igazságügyi miniszterként is tevékenykedő Horváth Boldizsár munkájába, majd koszorúzás után a fúvósokat követve a tömeg átvonult a Március 15. térre.
Az országzászló felvonása
A Nap időnként elbújt egy-egy kisebb felhő mögé, de összességében kellemes tavaszi időben zajlottak a programok. A magyar zászló a Himnusz dallamára emelkedett a magasba, a már említett győri ezred katonáinak segítségével.
Sok kisgyerek házi készítésű papírzászlót lobogtatott, volt, aki kivágott huszárokat vitt magával hurkapálcán. A kézi színezésű lobogók vitathatatlanul sokkal hangulatosabbak voltak, mint a bolti papírzászlók és talán a kicsik is tudtak beszélgetni szüleikkel, óvónőikkel, tanáraikkal arról, mit is ünnepelünk most valójában.
A Nemzeti dal elhangzásakor örömmel tapasztaltuk, hogy több kisgyerek is a szónokkal együtt mondta a verset. A néptáncosok színes és mozgalmas bemutatója után az MMIK felé vették az irányt az ünneplők.
Ünnepi beszéd és előadás
Petőfi Sándor szobránál már korábban letűzött zászlók, huszárok és virágos ágak jelezték: jártak már itt óvodások és kisiskolások. A Nagy Lajos Gimnázium tanulóinak előadását rövid felolvasás, majd a diákpolgármester, Cservék Judit beiktatása után Feiszt György lépett a mikrofon mögé ünnepi beszédével (lásd keretes írásunkat). Az ünnepi programot koszorúzás zárta. Az ünnep végig méltóságteljesen zajlott, nyoma sem volt a fővárosihoz hasonló agresszivitásnak. Ezúttal a pártzászlók otthon maradtak, annak ellenére, hogy a tavaly és tavalyelőtt ezeket lobogtatók most is eljöttek. Ezt kimondottan pozitív változásnak értékeljük. Archívumunkban a korábbi évek ünnepségei is megtekinthetők.
Szomorú utózönge
Az MMIK homlokzatán új, még nem látott március 15-i díszítőelemek jelentek meg, ami sok ünneplőnek feltűnt. A megemlékezés után, miután a tömeg szétszéledt a ház emberei levették a hatalmas kokárdát és az arcképeket. Az egyik magyar zászló helyére fekete gyászlobogó került. Mint megtudtuk, az MMIK egyik meghatározó embere, Draskovits László hunyt el, súlyos betegségben.
És akinek még nem elég, itt láthat még több képet a szombathelyi ünnepségről!
| Feiszt György kulturális tanácsnok (SZDSZ) beszéde 2008.március 15-én
1848 emlékét ünnepeljük ezen a napon. Az 1848-as forradalom mérföldkő újkori történelmünkben, döntő lépés volt hazánk polgárosodásában. Ez vezetett nemzetünk függetlenségéhez. Magyarországot megcsapta a nagy francia forradalom szele. A magyar reformkor legjobbjai fölfigyeltek a kor parancsszavára, megkezdték a feudális rend lebontását. A márciusi ifjak Pozsonyban és Pesten egymás mellé állították a reform-kor nagyjait: Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt, Batthyány Lajost. Mindannyian ismerjük a történelmi eseményeket: Tragikusnak látszó történet, hiszen a szabadságharcot leverték, de megnyíltak a jövő útjai, Mert bármilyen súlyos volt is 1849 megtorlása, nem volt benne akkora erő, amely az egyszer már talpra állt országot, tartósan, térdre tudta volna kényszeríteni. A nemzeti függetlenséget a Bach-korszakkal ideig-óráig lehetett csak elodázni és a feudalizmus nem tudott visszatérni. A szellem erősebbnek bizonyult az elnyomásnál. 1848-ban, nemzetünk sorsának alakításában a szombathelyiek, a mi őseink is részt vettek. A Szent Márton úti temetőben több 1848-as hős nyughelyét is felkereshetjük. Közülük most Hübner Jánosról szeretnék megemlékezni, aki nemzetőrként harcolt a szabadságharcban, a világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, végül építési vállalkozóként Szombathelyi polgár lett. Érdemes elővenni a 12 pontot és érdemes megvizsgálni, teljesültek e a polgári követelések? Működik e az egyenlőség, a szabadság, a testvériség? Az "alkotmány sáncai" vajon valamennyiünket egyformán védik e? Szemébe tudnánk e nézni a világszabadságról álmodó Petőfi Sándornak? A nemzeti függetlenség, a polgári társadalom alapkövetelései megvalósultak, de ma is megfogalmazhatnánk a magunk 12 pontját. Napjainkban is van ilyen üzenete 1848 márciusának. Mert igaz, hogy - szabad a sajtó, - vannak szabad választások, rendszeresen összeül az országgyűlés, nincsenek politikai foglyok, de az egyenlőség, a közteherviselés, a határon túli magyarság problémái napjainkban is megoldatlanok. A fogyó hazai népesség, a munkanélküliség, a szociális kiszolgáltatottság, a környezetszennyezés, a globális felmelegedés a XXI. század legnagyobb problémái. Ma ezek a váltanak ki ugyanolyan elégedetlenséget és indulatokat, mint 1848-ban az idegen katonaság jelenléte, vagy a törvény előtti egyenlőség hiánya. Március 15-én az a kérdés tudunk e tanulni valamit 1848-tól? Én azt gondolom igen! 1848 számunkra szóló legfontosabb üzenete, hogy a holnapért össze kell fognunk, a holnap ugyanis erősebb a tegnapnál. Hiába hangosabb a múlt, a jövő hangja mindig tisztább! Éljünk bátran '48 örökségével, mert csak így tudjuk megoldani problémáinkat. Vegyünk erőt magunkon, hogy ne kelljen fél évszádot várnunk az új nemzeti összefogásra, sem országosan, sem itt Szombathelyen. |
