Tóth-Ersing Anna idén tavasszal érettségizett a kőszegi Jurisich-gimnáziumban, és mivel mindig is szeretett volna külföldön tanulni, az egyetemi jelentkezését - bár eleinte ausztriai intézményekkel szemezgetett - az egyik hollandiai egyetemre adta be. Szeptembertől Maastrichtban tanul, európai tanulmányok szakon.
Véletlenül ismertem meg a történetét, a fodrásznál ülve festékes hajjal, amikor néhány napra hazajött és ő is beült a székbe szépülni, pont mellém. Hamar kiderült, bár egyre több magyar diák dönt a külföldi felsőoktatás mellett, keveset tudunk arról, hogy mekkora váltás és kihívás ez egy 18 éves fiatalnak, tulajdonképpen gyereknek, még úgy is, hogy Anna három másik magyar egyetemistával költözött ki.
Már februárban tudta, hogy felvették Hollandiába, elég volt ehhez, hogy elküldte a hitelesített félévi eredményeit, de persze teljesíteni kellett az érettségit. Mivel Kőszegre kéttannyelvű iskolába járt és nagyon jól beszél angolul, nyelvi tesztet sem kellett írnia.
Anna augusztusban költözött ki. Egy teljesen üres, nem túl jó állapotú házat béreltek ki a többiekkel Roermondban, egy 57 ezer lakosú városban, amely fél órára van vonattal Maastrichttól.
Nem volt könnyű albérletet találni, de jött Rob
A ház kiválasztásánál szempont volt, hogy minél olcsóbban ússzák meg az albérletet, másrészt nem tudtak még munkaszerződést felmutatni, hogy az egyetem mellett dolgoznak, így nehéz volt albérlethez jutni.
Ám szerencsére megtalálták Robot, az ingatlanközvetítőt, akinek a segítségével végül lett albérletük, sőt azóta Rob szinte pótapaként segíti őket, ha bármi problémájuk akad. Ha kell, akkor az eldugult WC-t szereli meg, de bútorokat is kaptak tőle a fiatalok.
A bútorokat a holland market place-en keresztül szerezték be, ráadásul sok mindent ingyen.
"Nagy váltás volt, hogy anyukám itthon mindent elintézett helyettem, aranyéletem volt, ott viszont fel kellett nőni, kénytelen voltam mindent magamnak intézni, például telefonelőfizetést, vagy BSN-számot, ami kell a munkavállaláshoz, bankkártyához, egészségügyi szolgáltatásokhoz, tehát sok mindenhez" - sorolja Anna. Édesanyja is úgy látja, hiába csak három hónapja él kint a lánya, más lett, szinte pillanatok alatt felnőtt.
Teljesen mások az emberek
Anna szerint Hollandiában teljesen mások az emberek, mint itthon. Sokat mosolyognak, szívesen elegyednek szóba a boltban, a szomszédok messziről köszönnek, megállnak beszélgetni és odafigyelnek egymásra.
„Az első két hét nagyon nehéz volt, még nem kezdődött el a suli és még nem minden lakótársam költözött ki, nem volt munkám, honvágyam volt, egyedül éreztem magam. Sokat ücsörögtem az ablakban, ahonnan szép kilátás nyílik a közeli folyóra. A szomszéd, akinek van egy kis üzlete, észrevette, hogy hosszú idő után újra laknak a házban. Megkérdezte jól vagyok-e és lehívott beszélgetni. Ez sokat jelentett, később, amikor már mind a négyen beköltöztünk, lementünk hozzá, vittünk neki palacsintát” – mesélte Anna, aki az egyetem mellett az egyik helyi élelmiszerüzletben helyezkedett el árufeltöltőként.
Még a kisvárosban is szinte mindenki beszél angolul. „Hollandiában nem kell hollandul tudni, hogy az ember elboldoguljon” – mondja a fiatal lány. A boltban is nagyon segítőkészek a kollégái. Anna vagy vonattal, vagy biciklivel közlekedik, bár az egyetemi városban a biciklijét már szinte az első nap ellopták, de ettől függetlenül szerinte jó a közbiztonság. Legális a fű, de nem látni bódult embereket az utcákon. Eddig csak két hajléktalannal találkozott, és még ők is tudtak angolul.
2500 euró a tandíj egy évre
Havi 32 órát kell dolgozni egy hónapban, hogy utazási támogatást kapjon, ami azért fontos, mert a közlekedés nagyon drága. Ha kint tanul és dolgozik valaki, akkor pénztámogatást is kap. Ennek összege függ a szülők jövedelmétől is. Ha valaki nem fejezi be az egyetemet 10 éven belül, akkor viszont azt az összeget vissza kell fizetni.
A tandíj egyébként 2500 euró egy évre, ezt havi részletben is lehet fizetni, más költség nincs az egyetemen, ami teljesen máshogy működik, mint a magyar felsőoktatási intézmények.
Kevés az előadás, inkább kiscsoportos munka zajlik az órákon, amik nagyon interaktívak. Együttgondolkodásra, problémafelvetésre és annak a megoldására fókuszálnak. Az órán elolvasnak egy összegzést az anyagról, ami alapján feltesznek kérdéseket a diákok. Otthon elolvassák a kijelölt olvasmányokat, mindenki saját jegyzeteket készít hozzá. A következő órán közösen beszélik meg a jegyzeteket, a tanár segít, tereli, irányítja a beszélgetést, de van, hogy ez is a diákok feladata.
Magyarországgal is példálóztak
„Nehéz ezt megszokni, mert a többiek jobb oktatási rendszerből jöttek, könnyebben hozzászoktak ehhez, de az biztos, könnyebb ezzel a módszerrel átlátni az összefüggéseket.” – tudjuk meg Annától, ahogy azt is, hogy az egyetemen periódusok vannak, periódusonként egy-két tantárgyat tanulnak.
Kéthavonta kezdődik új periódus, aminek a végén vagy szóbeli vizsga van, vagy beadandót kell írni. A lány egy mentorprogramban is részt vesz, amelyben egy tanár segíti őt.
A hároméves európai tanulmányok szakon most többek között a modernkori Európáról tanulnak, arról beszélgetnek, hogyan képzelik el Európát, de arról is szó volt, hogy a politikusok hogyan gyártanak ellenségképet, és itt előkerült az órán példaként Magyarország.
A következő periódusban tárgyalás tantárgya is lesz Annának, aki ezzel a szakkal az Európai Unió bizottságainál is elhelyezkedhet majd. Rendszeresen kapnak e-maileket, hogy mehetnek gyakornokoskodni az Európai Unióba. Ez is szerepel az egyetemista tervei között, annál is inkább, mert Maastrichttől Brüsszel mindössze két óra.
Jé, van WC papír, szappan az egyetemi mosdóban
Amikor Annát arról kérdezem, magyarként milyen furcsaságokat tapasztalt Hollandiában, megemlíti, nagyon furcsa volt neki, hogy az egyetemi mosdóban van WC papír, folyékony szappan, ingyen tampon, és a férfi, női mosdók mellett van egy a semleges neműeknek.
Anna főz magának, legutóbb dödölle készült. Hollandiában sok a tengeri herkentyű, ezért nincs túlsúlyos ember, odafigyelnek magukra, meg persze sokat bicikliznek. Az egyik nemzeti étel a nyers hering, amit eddig még nem mert megkóstolni, hiába biztatják őt a kollégái. Ott nagyon szelektíven gyűjtik a szemetet, és erre oda is kell figyelni, mert, ha valaki nem így tesz, annak a szemetét nem viszik el.
Kedvenc program a piacozás
Ami az anyagiakat illeti, Anna azt mondja, mivel dolgozik és olcsó az albérlet, ahol él, elég jól ki tud jönni a pénzéből. Az egészségbiztosítás és különböző szolgáltatások drágák Hollandiában, mint például a körmös, vagy a fodrász, de ezeket itthon elintézi, amikor hazajön. Az élelmiszerárak viszont nem magasabbak, mint nálunk, sőt, zöldséget a helyi piacon sokszor olcsóbban tud venni. A piacozás lett az egyik kedvenc hétvégi programja.
Sok az ingyenes rendezvény, szabadtéri koncert Roermondban, ami nemcsak emiatt, hanem a Designer Outlet miatt is vonzza a turistákat. Ez Európa egyik legnagyobb és legsikeresebb designer outletje, évente átlagosan közel hatmillió vásárlóval, így Hollandia egyik legnagyobb turisztikai látványossága.
Anna, ha ideje engedi, akkor kirándul. Biciklizés közben megismerkedett egy magyar kozmetikussal, aki mellett magyar körmös dolgozik. Ők szintén felajánlották a segítségüket.
„Nem mondom, hogy nincsenek hullámvölgyek, de a barátaimmal egymást átlendítjük ezeken. Volt, hogy már majdnem kiiratkoztam az egyetemről, mert annyira nehéznek éreztem, de a többiek akkor elbeszélgettek velem, megölelgettek, biztattak, hogy majd a következő hét könnyebb lesz. És igazuk lett. A munkába is eljöttek elém, hogy ne egyedül kelljen hazajönnöm. De az is jó érzés, hogy itt az ismeretlenek is segítőkészek. És így az otthoniak is nyugodtabbak” – összegez Anna.
Az biztos, sokat jelent, hogy a fiatal lány nem egyedül vágott neki Hollandiának, példája pedig akár motiváló is lehet mások számára.
