Vannak emberek, akik vezetnek listákat, és vannak, akik nem. Bevallom, én az első csoportba tartozom.
Van listám könyvekről, zenékről, filmekről, ahogy azokról a helyekről is, ahová el kellene még jutni.
Ez utóbbi listán már évek óta szerepelt a Farkas-erdő. Máig nem értem, miért nem mentem el eddig a Szombathelytől 30 kilométerre található helyszínre, de most már mindegy is.
Az biztos, hogy a végső lökést a Nárai-erdő története adta. Emlékeznek az olvasók?
A WWF környezetvédő szervezet a „szentélyerdő” fogalmát az idős fákból is álló, természetes működés elemeit mutató erdőmaradványokra használja, amelyekből Vas megyében öt is van 
Készült egy térkép Magyarország háborítatlan erdőiről - Vas megyében öt, illetve már csak négy és fél található belőlük March 24. 07:07 . (Illetve most már csak négy és fél.)
Ezek között található a Farkas-erdő, amelynek a nevét talán mindenki hallotta, de nem biztos, hogy tudja, mitől különleges.
Nos, a Kemenesháton, az Országos Kéktúra útvonalán található Farkas-erdő a Dunántúl egyik legnagyobb összefüggő erdőtömbje. Az óriási, 7200 hektáros területet mintegy 12 község határolja.
Valószínűleg nem az állatokról, hanem egy családról kapta a nevét még a 13. században. Aztán többször is tulajdonost váltott.
Ezek közül a legfontosabb, hogy 1875-től a második világháború végéig a sárvári bajor királyi hercegi család fennhatósága alá került. Wittelsbach Lajos bajor herceg kezelésbe vette a lepusztult területet, szakszerű gazdálkodást vezetett be, és bajor erdészeket szerződtetett. A legismertebb Scherg Lőrinc volt, aki 1884-ben érkezett Magyarországra, és 1909-től közel 30 évig volt a Farkas-erdő főerdésze. Az ő nevét viseli az a kilátó, ahová elgyalogoltunk.
Nem ritkák itt a 150–200 éves fák, és számos túraút, tanösvény és egyéb természeti érdekesség található az erdőben. Ha valakit érdekelnek a részletek, keresse fel a már említett WWF leírását vagy a Vas Megyei Értéktár oldalát.
A séta
A hatalmas erdőbe természetesen bárhol bemehetünk, de mi a legegyszerűbb és legismertebb megoldást választottuk. Káldon, a temetőnél leállítottuk az autót, és a „főbejáraton”, azaz a jelzett kapun át haladtunk be.
Itt egy pihenő- és tűzrakóhelyet is találunk, majd nem sokkal később egy gondozott tanösvény is felbukkan lehetőségként.
Ha valaki csak egy rövid sétát tervez az erdőben, akár ez is lehet úti cél.
Mi egy picit hosszabb túrára készültünk, így tovább haladtunk a Kéktúra útvonalon, egy széles, kaviccsal felszórt úton.
Nem sokkal később egy újabb kapuba, pontosabban egy sorompóba botlottunk. Eddig csak tábla jelezte az autósoknak, hogy nem kívánatosak errefelé, innentől kezdve fizikailag is ki vannak tiltva.
Az erdő szép, mint mindig és mindenhol, de egy kicsit másra számítottunk. A sóderrel felszórt „főút” nem túl romantikus, letérni róla viszont nem akarunk – és nem is nagyon lehet –, mert körülöttünk szinte őserdőként burjánzik a vegetáció.
A turistatérkép szerint van egy rövidebb út, de elsiklunk mellette, így maradunk a Kéktúrán, amíg meg nem pillantjuk a megfelelő táblát.
Innen már egy szűkebb, de még így is kényelmes ösvényen haladunk a kilátó felé, amelyet csak azért választottunk úti célul, hogy mégis legyen valami.
Ha tömegre nem is számítottunk, arra igen, hogy találkozunk túrázókkal – elvégre híres helyszínen bolyongunk. Ehhez képest egy teremtett lélek sem jön szembe, sem az úton, sem a kilátónál, amit kb. egyórás, laza séta után érünk el.
A viszonylag új, 2015-ben épült, a vasi haranglábak mintájára készült szerkezet 20 méter magas, a kilátószintje 12 méteren található.
Hiába áll az erdő szélén, az erdőből magából gyakorlatilag semmit sem látni, mivel a környező fák magasabbak.
A másik oldalra tekintve viszont megkapó látványban lehet részünk: egy olyan Vas megye és Nyugat-Dunántúl (Kemeneshát, Ság hegy, Somló stb.) tárul elénk, amelyet valószínűleg így még sosem láttunk.
Ha lenne néhány pad a kilátó alatt, az hasznos lenne, de azt is el tudjuk képzelni, hogy az erdészet szándékosan nem erőlteti a tömegturizmust.
Visszafelé határozottabban keressük a rövidebb utat, de nem találjuk. Pontosabban: a térképen jelölt utakon már annyira átvette az uralmat a természet, hogy nem merünk belevágni a felfedezésbe.
Így visszaballagunk először az útjelzős táblához, aztán ismét következik a sóderes út.
Összességében kellemes, könnyed túrát tudhatunk magunk mögött. Ízelítőt kaptunk a Farkas-erdőből, de abban maradtunk: ha visszajövünk – és miért ne jönnénk vissza –, eltérünk a fősodortól, és belevetjük magunkat a mélybe. Mert az lehet az igazi.
