Lassan kezdődik a választási kampány hajrája, felpörögnek az események, így még csapból is a politika folyik. Pedig nem a politikusok csatározásáról szól kérem minden: március elején berobbant a tavasz, többször is 20 fok közeli hőmérsékletet mérhettünk, ami végre kimozdította az embereket a szabadba – köztük engem is.
Éppen ezért úgy döntöttem, felpattanok a biciklimre és megnézem, mi újság van mostanában a Szombathelyi Parkerdőben. Cinkostársam is akadt fotós kollégám személyében, akinek szintén nem volt ellenére, hogy kitekerjünk a várostól úgy 4 kilométerre lévő, kirándulásnak tökéletes helyszínre.
Biciklizni akkor az igazi, ha az ember kellemes, szélcsendes, esőmentes időben teheti. De pechünk volt, az idő ezen a délutánon hűvös és nagyon szeles volt.
Kalandos közlekedés
Azt beszéltük meg, hogy az Emlékmű mellett, a Jégpince utcán keresztül fogunk menni, leginkább azért, mert ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Annak ellenére, hogy aki gyakran jár ki a Parkerdőbe, az pontosan tudhatja, milyen ezen az úton közlekedni:
Meddig várunk még? A szombathelyi Jégpince utca már nem csak szégyen, hanem életveszély
2025.
September
10.
16:15
– na nem az autók, hanem a finoman szólva is rossz állapotú út miatt
Így inkább én nem az úton, hanem az út melletti kis ösvényen tekertem, hiszen a (föld)út jobb állapotban van, és nem is annyira meredek. A kolléga viszont nem hallgatott rám, szereti a kihívásokat, így kettéváltunk.
A valóságban ez valahogy így nézett ki:
Végül húsz perc tekerés után, délután két óra körül érkeztünk meg a Parkerdő központjához, ami még nagyszerű hely, ha az ember sütögetni vagy sportolni akar.
Akkor még autók nem parkolnak és embereket is alig láttunk – mondjuk ez nem meglepő, délután kettőkor még az emberek többsége dolgozik.
Új korszak kezdődött a Parkerdei Büfé életében
Miután felmértük a helyzetet, betértünk a kultikus Parkerdei Büfébe, ahol az elmúlt hónapokban komoly változások történtek. Többször írtunk 
Megint eladó a szombathelyi parkerdei büfé 2025. September 04. 07:37 arról, hogy eladósorba került a hely, ugyanis a tulajdonos, Stieber Csaba úgy döntött, visszavonul. Lapunknak később azt mondta, szívügye, hogy jó kezekbe kerüljön a hely, így az eladással nem siet.
Néhány hete aztán a Facebookon bejelentették: új csapat viszi tovább a helyet.
„A lehetséges vevők mind éttermet szerettek volna csinálni ebből a helyből. Nekünk meg régi vágyunk volt, hogy vigyük további a régi hagyományokat” – mondja Miklós Mónika és Miklós Zoltán, a büfé új üzemeltetői.
Lehet, hogy most nincsenek sokan, ám a hétvégéken tele van a hely – mesélik, aztán arról beszélnek, a régi törzsvendégek megmaradtak, és nyitottak azokra az ötletekre, amiket szeretnének bevezetni: például kibővítenék a téli kertet, frissítenék az étlapot - természetesen a zsíros-kenyér és a velős pirítós marad - és különböző rendezvényeket is tartanának.
A víz az ÚR, de az azbeszt nem izgatja az embereket
Miközben beszélgetünk, egyre többen érkeznek a büfébe – igaz, csak aláírni. Amikor kérdezem, miről van szó, rögtön mondják: a vízről.
A Parkerdő Fekete fenyves felőli részén lévő kiskerteknek ugyanis saját kútjuk van. Ám az utóbbi években annyian csatlakoztak rá a rendszerre, hogy az – főleg nyáron – leterhelődött, így előfordult, hogy a kiskert-tulajdonosok egy része nem jutott vízhez.
Ezt a problémát az utóbbi években már megoldották, most viszont az a terv, hogy a rendszert rákötik a Vasivíz hálózatára. Ehhez az elképzeléshez gyűjtöttek aláírásokat - úgy tudjuk, több százan csatlakoztak a kezdeményezéshez.
Majd előkerült egy másik téma, az úgynevezett azbeszt-ügy. Lapunk is beszámolt 
Azbesztveszély - Most a szombathelyi Síp utcáról terjed a hír, hogy mérgező anyagot találtak az útburkolatban February 18. 14:03 korábban arról, hogy mérgező anyagot találtak a (Parkerdő Lakóparkhoz tartozó) Síp utca útburkolatában. Később több helyről is azt hallottuk, hogy a parkerdei utcákat is ugyanazzal a kőzetzúzalékkal szórhattak le, így jogosan merült fel a kérdés, tartanak-e ettől a helyiek.
De hamar kiderült: az itt élők egyáltalán nem foglalkoztak az üggyel. Úgy gondolják, az itteni utakat egy szomszédos bazaltbányából hozott zúzalékkal szórták le, tehát őket ez a probléma nem is érinti.
Már egy órája beszélgettük, mikor úgy döntöttünk, fotóskollégámmal továbbállunk és a kiskertek felé vettük az irányt. A cél, hogy megtudjuk, miért költöznek ki egyre többen a Parkerdőbe.
Mi olyan vonzó a Parkerdőben?
Sokáig csak bolyongunk és nézzük a kiskerteket – pontosabban az építkezéseket, az állatokat, meg a fákat. De ember sehol.
Mikor már majdnem feladtuk volna, hirtelen szembe jött velünk egy idősebb úr. Ő nem lakik itt életvitelszerűen, csak gazdálkodni jár ki, így aztán csak feltételezi, miért költözhetnek ki egyre többen.
Szerinte a legfontosabb ok, hogy manapság annyira elszálltak a lakásárak, hogy itt sokkal olcsóbban hozzá tudnak jutni egy kiskerthez, mint egy városi társasházi lakáshoz. Meg hát, a természet közelsége is vonzó lehet – főleg a kisgyermekes családok számára - tette hozzá.
Aztán siet is tovább a helyi járatos buszra, mert ha ezt a járatot lekési, csak két órával később tud hazamenni.
Barangolunk tovább a környékbeli utcákban, de több emberrel nem találkoztunk.
Cicákkal viszont igen, akik nagyon szerettek pózolni a kollégának:
Visszafelé végül mégis sikerül összefutnunk egy "ősparkerdőssel", aki azt mondta, azért jár ki ide sokat, mert
imádja a Parkerdőt.
Na meg azért, mert szeret gazdálkodni, vannak állatai és imádja a természet közelségét.
Az óra ekkor már négyet mutatott, ideje volt hát a város felé venni az irányt. Úgyhogy felpattantunk a biciklinkre, és elindultunk haza.
Miközben tekerünk, a kollégával megtárgyaltuk a beszerzett élményeket. Beszélgetésünket csak a száguldozó autók és a rengeteg kátyú kikerülése szakította félbe, majd egyikünk balra, a másikunk jobbra kanyarodott, így véget ért A Parkerdei Kaland.
