Szombathelyen sok apró, rejtett kincset lehet találni, főleg, ha az ember beleveti magát a kis mellékutcák szövevényes sűrűjébe. Persze nem kell Indiana Jonesnak lenni ehhez, elég, ha az ember nyitott szemmel és elmével jár-kel a városban, esetleg jobb egyben ül az autóban, és a szélvédőre tapadva bámészkodik, mintha valami turista volna.
Így bukkantunk erre a földgömbbel, cipővel és karácsonyi díszekkel ellátott fára a Szinyei Merse Pál utcában, és nem tudtuk nem észrevenni az életfa jellegét.
Az életfa szimbolikája több kultúrában is megjelenik, a kereszténység gyakorta a Paradicsom fájához kapcsolja, ami az örök élet jelképe. Az északi mitológiákban, főleg a vikingeknél az Yggdrasil egy hatalmas fa, amely a különböző világokat és dimenziókat köti össze, illetve az élet és halál körforgásának is ez a középpontja. Az ókori Egyiptomban a Dzsed oszlop volt hasonló, az az isteni erő és stabilitás szimbóluma volt, amely a halál utáni életre is utalt. A keltáknál a szellemi összeköttetést szimbolizálta, hiszen a fa is kiterjed minden irányba, így az emberi élet és az univerzum kapcsolatának szimbóluma lett. A buddhizmus és hinduizmus az életfát a tudatosság és a spirituális fejlődés megtestesítőjének tartja. Az életfa gyökerei a földben vannak, a törzse az emberi életben található, míg az ágai a megvilágosodás, vagy a spirituális ébredés irányába törnek.
Bármi is volt a valódi cél, annyit biztosan elértek az alkotók, hogy pár percre megálljunk, kiszakadjunk a napi nyüzsgésből, és elgondolkodjunk az élet törékenységén és múlandóságán.
