A 16 év feletti magyar társadalom zöméhez eljutott az édesanyák SZJA-mentességéről szóló kormányzati tervek híre. A többség ugyan inkább támogató állásponton áll, ezzel együtt jogosnak érzi az egygyermekes édesanyák (részleges) "kihagyásával" kapcsolatos kritikákat, érzi, hogy nem igazán fér ez bele jelenleg a költségvetési keretekbe, az intézkedések mögötti elsőszámú megfontolást pedig a jövő évi választásokban látja. Ezek a legfőbb megállapításai az Europion 1000 fős mintán elvégzett reprezentatív kutatásának.
A megkérdezettek 44%-a nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt hetekben bejelentett, a legalább 2 gyermekes édesanyákra vonatkozó SZJA-mentességgel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket részleteiben is ismeri, további 45% pedig hallott róla szalagcímek szintjén. Az iskolai végzettség és a politikai aktivitás sem döntő tényező e tekintetben: a gimnáziumi érettségivel nem rendelkezőknek és a pártnélkülieknek (pontosabban azoknak, akik nem vettek részt a 2024-es Európai Parlamenti választásokon) is mindössze 13%-a állította, hogy nem hallott még a kormányzati tervekről, a teljes népességben pedig mindössze 11% ez az arány.
Egy 5-ös támogatási skálán a teljes népesség 44%-a adott “inkább”, vagy “teljes mértékben” támogató választ és csak 34% elutasítót a bejelentett intézkedésekre. Ha azonban az egygyermekes édesanyák “kihagyásával” kapcsolatos kritikáról kérdeztük a válaszadókat, akkor a többség (59%) jogosnak, azon belül is 40% teljes mértékben jogosnak érzi a kritikát. Mind az általános támogatottság tekintetében, mind a konkrét kritikával kapcsolatban éles a szakadék a támogatások közvetlen haszonélvezői ás a társadalom többi szegmense között. A többgyermekes, 25 és 50 év közötti nők közel kétharmada (64%-a) támogatja az intézkedéseket és csak 45%-a ért egyet az egygyermekes édesanyákkal kapcsolatos kritikával. Érdekesség, hogy a többgyermekes férfiak oldalán még nagyobb is a támogatók aránya (77%) és a kritikával is valamennyivel alacsonyabb arányban (43%) hajlamosak egyetérteni. Mindez feltehetően nem független attól a ténytől, hogy az adóelengedésnek háztartási szinten ők is kedvezményezettjei. Mindehhez képest merev elutasításba ütközik a javaslat az eggyermekes szülők körében: az eggyermekes édesanyáknak csak 31%-a ért egyet az elképzeléssel és 78%-uk egyetért a kritikával (azonbelül is 64% teljes mértékben egyetért).
A háztartásszerkezeten túl a pártpolitikai hovatartozás alapvetően meghatározza a véleményeket: a kormánypárti szavazók 70%-a támogatja az elképzelést és csak 36%-a érzi jogosnak a kritikát, a Tisza-szavazók körében csak 17% a támogatók aránya és 76%-uk szerint jogos a kritika. A pártnélküliek (ebben is) középutas álláspontot képviselnek: relatív többségük (43%) ugyan általánosságban támogatja az adókedvezményeket, de 64%-uk a kritikát szintén jogosnak tartják.
A lakosság 43%-a szerint egyáltalán nem bírja el jelenleg a magyar költségvetés az adókedvezményre vonatkozó terveket, míg egy további 24% az egy fokkal árnyaltabb, de szintén kritikus válaszopciót választotta a kérdésre: “nagy terhet jelent a költségvetésnek, de valahogy azért megoldható”. A legkritikusabbak a diplomások (54%-uk szerint egyáltalán nem bírja el a költségvetés), a megyei jogú városokban élők (52%) és különösképpen a Tisza-szavazók (66%).
Széleskörű egyetértes mutatkozik meg annak tekintetében is, hogy az intézkedések mögötti elsőszámú motvációs tényező a kormányzat részéről a jövő évi választások (63%). Ezt még a kormánypárti szavazók több mint harmada (35%-a) is (f)elismeri, bár ők ennél nagyobb arányban gondolják tartják a népesedési szempontokat elsődleges tényezőnek (47%) a teljes népesség 25 és a Tisza-szavazók 9%-ához képest. E két szemponthoz képest az egyéb lehetséges indítékokat (mint például a gazdaságélénkítést, vagy a nők megsegítését a munkaerőpiacon) csak elenyésző arányban választották.
