Vasárnap látványos show-műsorral startolt el a Fidesz új, internetes trollhadserege, a Harcosok Klubja a budapesti BOK Sportcsarnokban. A névválasztás egy utalás az 1995-ös Chuck Palahniuk regényre, amelyből 1999-ben David Fincher készített egy remek adaptációt Edward Norton és Brad Pitt főszereplésével. A történet alapkoncepciója, hogy a Norton által megformált narrátor disszociatív identitászavarban és kóros álmatlanságban szenved, és a film egésze alatt ő maga volt a Pitt által megformált Tyler Durden is.
A film cselekményében nem igazán az egymást megagyaló, kiégett emberek klubja a fontos, hanem az, ahogy a narrátor egyre jobban elszakad a valóságtól és egyre jobban elveszíti az irányítást az általa létrehozott csoport felett. A vége pedig egy öncélú terrortámadás lesz, amelyben felrobbantják a város üzleti negyedét. Ez az akció a társadalmi rend megbontását célozza meg, mert képtelenek voltak beilleszkedni, és kezelni a saját problémáikat.
Orbánnak ezekről az apróságokról vagy nem szólt senki, vagy ez egy nyílt üzenet a világ felé, hogy itt bizony elszabadult valami. Bár utóbbi esetben az Egy bolond százat csinál című magyar filmklasszikust is megidézhették volna, az legalább hazafias lenne, és nem valami idegenszívű történetet próbálna magyarként eladni.
„Apu fortyogó epéje vagyok..."
Ezek után a rendezvényre érkezőknek vélhetően fogalmuk sem volt arról, milyen előadást játszik majd a népnemzeti cirkusz. Azóta persze ez változott, próbáltak akkorát durrantani a tízezer netharcossal, amekkorát csak bírtak, hogy motiválják őket. Bár az is lehetséges, hogy a színjáték elsősorban az általuk ellenzékinek, vagy már inkább hazaárulónak bélyegzett embereknek szólt, hogy legyen miről beszélniük a következő héten.
Pedig a valóságban a „Harcosok Klubja” inkább egy mémalapanyag, semmint eszmei tér – egy digitális díszlet, amelyik a kormányzati narratívát böfögi vissza. Ilyen az, amikor már bérkommentelők sem elegendőek. Ebből is látszik, hogy már a sajátjaiknak sincsenek válaszaik, csak nagyon-nagyon hangosak akarnak lenni, és ehhez a falusi Marikanénik és Jóskabácsik lesznek az elsőszámú közvetítőközeg.
Amíg Tyler Durden anarchiát akart és fel akarta robbantani a rendszert, addig Orbán Viktor a „Farhátkommandóval” próbálná meg még pár évre bebetonozni magát a magyar közéletbe. Azért az egyre viccesebb, ahogy forradalomként próbálja eladni azt az autokrata rendszert, ahol mégiscsak vetemednek a mindenre is.
A magyar harcosok klubja következésképp nem megdönteni akarja a regnáló hatalmat, hanem lefelé taposni, felfelé pedig nyalni. Ehhez pedig olyan arcok adták a lelkesítő beszédet, mint a habosszájú Menczer Tamás, a luxizás-ellenes urizáló Lázár János és a kaszinós amazon Szentkirályi Alexandra. Igazi erőt azonban egyikük sem tudott mutatni, inkább tűnt az egész valami teleshop-műsornak a ’90-es évekből: „Orbán a legjobb mosógép! A Fidesz hatvan fokon is kiviszi a nemzeti konzultációt a kórházi ágyakba!”
„Apu ökölbe szorult keze vagyok”
Orbán „elitklubos” bejelentésével szemben létezik már egy régebbi, a 2000-es évek óta jelen lévő, főként szélsőjobboldali körökben elterjedt „harcos”-identitás — elsősorban ruházati formában. A „Harcos” feliratú pólók, pulóverek és dzsekik a szkinhed és nacionalista szubkultúrák, a Betyársereg tagjai, valamint szurkolói ultracsoportok (például a Fradi és az Újpest) körében váltak népszerűvé. Ennek az eszmei önmeghatározása a következő: „Harcos vagyok – a nemzetemért, a hagyományért, a rendért.”
A Harcosok Klubja márkanévként ezért is jól rezonál azzal a férfias erőkultusszal, és folyton harcokat, háborúkat vívó, sértett igazságérzettel, amelyik az Orbán-rendszer elmúlt 15 évét is jellemezte; elmúltnyolcév, Soros-terv, migránsok, Brüsszel, Ukrajna. És az már csak idő kérdése, hogy mikor öleli a keblére a magyar szélsőjobbot, vagyis azokat, akik Harcosban járnak.
Bár az eredeti történet, amerikai ízig-vérig rendszerkritikus, addig a magyar még inkább megpróbálja két táborra szakítani a nemzetet, így a vagy maradunk, vagy egyfajta polgárháborút robbantunk ki kettős mentén pozícionálja magát. Ez a mentalitás pedig egyfajta kórképe is a magyar kormánynak. Azonban a film végén a narrátor rádöbbent arra, hogy a saját víziói taszították nyomorba és káoszba, ez a felismerés Orbán Viktornál aligha fog bekövetkezni. Ő még hisz a saját mítoszában, és most még internetes harcostársakat is toboroz maga mellé.
Így a Harcosok Klubja a „mindenki hozzon magával még egy embert” szlogen egybites megfelelője, ugyanis a Fideszes polgármestereknek is kiadták, hogy harcostársakat kell toborozni. Ezzel év végére egy 10 ezres tábort akar a magáénak tudni a miniszterelnök, és ezt a létszámot jövőre meg is duplázná. Az viszont még kérdés, hogy ha ez az orbáni film tényleg elszabadul, akkor ki lesz az, aki kikapcsolja a vetítést?
„Apu mardosó féltékenysége vagyok..."
A Vas megyei kontingens viszont már megkezdte a működését, Vámos Zoltán, Vas megye főispánja a Facebook-profilján tett közzé néhány képet a BOK-csarnokban történtekről és a helyi résztvevőkről. Nem meglepő módon Fideszes képviselők és képviselőjelöltek is beálltak a sorba, köztük Pehi Orsolya, Jagodits Zsuzsa, az MMIK frissen kinevezett igazgatója, Horváth Gábor, Gál Sándor, Kecskés László és Szijártó László a lányával.
Az elbukott választás után most közülük páran biztosan a második esélyüket kaphatták meg ezzel, kérdés, hogy ki hogyan él a lehetőségeivel.
„Én vagyok Apu abszolút egykedvűsége”
Azt meg kell hagyni, hogy a felépített politikai performansz látványos volt és talán némi szorongást is kelthet az emberekben. Érdemi változást viszont csak a mennyiségekben hoz, hiszen az állami propaganda már eddig is mesterségesen felfuttatott témákra, Facebook-csoportokra és YouTube-videókra alapozott. Most ehhez a paranoiához toboroznak még embereket, hátha azzal még hatékonyabbá tudják tenni a már recsegő-ropogó gépezetet.
Azonban ez semmiképp sem a realitásokról szól, sokkal inkább a belső félelmekről. A hatalom már nem bízik az organikus támogatottságban, és a saját narratíváikat sem tudják kézben tartani. A véleményformálást is a „teli rüszttel” brutalitása nyomán szervezik újra, vagyis addig kommentelnek, amíg csak az ő kommentjeik látszanak még a Holdról is.
Emellett azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy ha a miniszterelnök a narrátor/Tyler Durden szerepet szánta magának, akkor jelen esetben ki lehet apu? A trollhadsereg internetre szabadítása inkább az orosz mintát idézi, így ez is egyfajta kiállás lehet Vlagyimir Putyin politikája mellett, ahol a megtorlás az elsődleges válasz az elégedetlenkedőkkel szemben.
És, hogy mennyire nincsenek tisztában a saját popkult utalásukkal, azt az a tény bizonyítja a legjobban, hogy a film végén a narrátor már szabadulni akar az ultraagresszív Tyler Durdentől, mert belátja, hogy amit „megoldásként” alkotott, az maga a probléma. Orbán Viktortól viszont ne várja senki, hogy belássa, nem a világ harcol ellene, hanem ő harcol indokolatlanul mindenki ellen.
Végül pedig Thuróczy Szabolcsot idéznénk: „A gyógyszert kellene bevenni, nem Brüsszelt”.
