A választások másnapján, április 13-án robbant a hír: azbeszttel szennyezett kőzúzalékot találtak Szombathelyen, az Oladi Platón. Azóta kiderült, hogy nemcsak Vas, hanem Zala és Győr-Moson-Sopron vármegye is érintett az ügyben.
A Fidesz kommunikációjának változása jól követhető Ágh Péter és V. Németh Zsolt Facebook-oldalain. A kezdeti tájékoztató, együttműködő hangnem idővel egyre inkább átcsúszott a kormányt kritizáló, majd nyíltan támadó kommunikációba. Megnéztük, hogyan jutottak el idáig.
Ágh Péter, az útépítő
Ágh Péter április 29-én posztolt először azbesztügyben. Akkor még a kormány és az önkormányzatok együttműködése volt a fő üzenet: a képviselő a leköszönő kormány friss határozatáról számolt be, és a választókerületéhez tartozó valamennyi polgármestertől rendszeres tájékoztatást kért.
Másnap már a Magyar Közlönyben megjelent határozatot másolta ki, amelyet Orbán Viktor jegyzett saját kezűleg. Aztán egy időre eltűnt azbesztügyben: május 14-ig nem nagyon akadt mondanivalója. Ekkor Gajdos László miniszter Szombathelyre látogatott, Ágh pedig egyetértett az általa elmondottakkal, és ismét előkerült a közös cselekvés szükségessége.
Május 21-én már személyesen is bejárta a választókerületének néhány érintett területét. A kommunikáció ekkor még egy felelős, együttműködő politikus képét mutatta: üdvözölte a kormány vizsgálatait, és gyors megoldást sürgetett.
Kérdések válaszok nélkül
Néhány nappal később, május 26-án viszont már írásbeli kérdést intézett a kormányhoz az ügyben. A poszt önmagában még nem volt különösebben támadó, de a kommunikációban ekkor jelent meg először az a hangulat, hogy a képviselő számon kéri a kormányt. Másnap pedig újabb kérdést nyújtott be, miután Kőszegről is levelet kapott.
A levelezés júniusban is folytatódott. Június 17-én Ágh már választ is kapott a korábbi kérdéseire, amit egyetlen, semmitmondó mondattal le is tudott. A válasz konkrét tartalma így gyakorlatilag eltűnt a kommunikációból, miközben az együttműködésről szóló korábbi toposz is egyre inkább formalitásnak tűnt.
Június 18-án pedig jött a V. Németh Zsolt vezette politikai show-műsor: az Élő Környezetért Felelős Bizottság kihelyezett ülése Szombathelyen. Az ülésen csak a fideszes képviselők jelentek meg. Ágh erről már egészen más hangnemben írt: értetlenségének adott hangot a tiszás képviselők távolmaradása miatt, és az ügyet már a Fidesz központi narratívája szerint értelmezte. A korábbi együttműködő hangnem helyét egyértelműen átvette a politikai támadás.
Július 3-án Ágh újabb, ezúttal szintén egy levélről szóló posztban számolt be a kormány válaszáról. A válasz tartalmából azonban csak annyit emelt ki, hogy az „biztató ígéreteket” tartalmazott, miközben a poszt többi része már arról szólt, hogy az előző kormány mindent megtett, az új kormány pedig majd meglátja, mit kezd a helyzettel.
Ez már itt valami más
A következő azbesztes posztra július 15-ig kellett várni. Ágh ismét levélben kérdezett, másnap pedig már azt kifogásolta, hogy a kormány csak Szombathely ügyében hozott döntést, a kistelepülések azonban nem kaptak érdemi segítséget.
Az utolsó, augusztus 21-i posztban pedig már egyenesen azt állította, hogy az önkormányzatok magukra maradtak az azbesztügyben. A szentgotthárdi polgármester egyik videójára is hivatkozott, azt azonban nem linkelte, így nem derül ki pontosan, melyikre gondolt. Huszár Gábor polgármester május 22-én közzétett videójában mindenesetre arról beszélt, hogy elkészült a szennyezett területek regisztere, amely a további mérési eredmények alapján még bővülhet.
Ágh ekkor már azonnali segítséget követelt az önkormányzatoknak, többek között azért, mert az előírt, háromhavonta elvégzendő légszennyezettségi mérések egy-másfél millió forintba kerülnek, amelyek így egy év alatt ez akár hatmillió forintos kiadást is jelenthet településenként.
V. Németh Zsolt, a vizek ura
V. Németh Zsolt első azbesztes posztjára április 28-ig kellett várni. Addig ugyan foglalkoztatta a „minden is”, az azbeszt-ügy azonban nem került elő nála. Április végén viszont rögtön ugyanazzal kezdett, mint fideszes kollégája: levelet írt a választókerületéhez tartozó polgármestereknek. Emellett az új kormánnyal való együttműködés szükségességéről beszélt, és külön egyeztetett Lantos Csabával, a környezetügyért felelős miniszterrel.
Május 1-jén már a frissen megjelent kormányhatározatról posztolt. A dokumentum források elkülönítését, a szennyezett területek felmérését és a szükséges intézkedések megtételét írta elő az illetékes minisztereknek. Ekkor még az Orbán-kormány ügyvivő kormányként hozta meg a döntést. Hogy mindebből mi valósult meg, azt V. Németh közösségi médiájából nem tudhattuk meg, ugyanis a következő azbesztes bejegyzésig több mint egy hónap telt el.
Június 9-én aztán a Parlamentben kérdezte Gajdos László Élő Környezetért Felelős minisztert arról, hogy mit kellene tenni az ügyben. Ezt követte az Élő Környezetért Felelős Bizottság szombathelyi kihelyezett ülése, amelyről június 15-én, 16-án és 18-án is posztolt. Az utolsó már az esemény utáni értékelés volt: V. Németh szerint ők a kezüket nyújtották, de érdeklődés hiányában nem tudtak együttműködni.
Ezen a ponton már jól látszik az első fordulat: a korábbi együttműködési szándék mellé megérkezett a politikai felelősség áthelyezése is. Nem érdektelen az sem, hogy V. Németh a közösségi médiában nagyjából egy hónappal a szennyezés hírének kirobbanása után kezdett érdemben foglalkozni az üggyel.
Ráfordulás az ismerős panelekre
Június 23-án aztán végképp visszatért a kampányban megszokott kommunikációhoz: Magyar Pétert vádolta azzal, hogy letiltotta a Tisza képviselőit a rendezvényéről. Még aznap a Parlamentben is felszólalt. A miniszterelnök helyett ugyan a külügyminisztertől kapott részletes választ, ezt azonban némi értetlenséggel fogadta. Orbán Anita viszontkérdése pedig láthatóan felbőszítette V. Némethet.
Június 25-én még ellátogatott az MTA Pósfai Mihály által szervezett, az azbeszttel foglalkozó tematikus napjára. Erről már azt emelte ki, hogy a megoldáshoz minden tudás rendelkezésre áll, miközben szerinte a kormány inkább boszorkányüldözést folytat.
A párt színre lép
Másnap a Fidesz-frakció is beszállt a buliba: egy videóban vágták össze az addig történtek egy részét. A film inkább alkalmas volt hangulatkeltésre, mint hiteles tájékoztatásra, de egy dolgot jól mutatott: az azbesztügy ekkorra már bekerült a Fidesz országos politikai kommunikációjába is.
Néhány falunappal és némi pálinkalovagoskodással később, július 11-én V. Németh egy út mellől jelentkezett be, és továbbra is a kihelyezett kormányülés miatt kesergett. Azt kifogásolta, hogy még mindig nem kapott információt a mentesítő technológiákról. Július 17-én pedig már magát a kormány döntését bírálta, mondván, hogy a települések nem erre számítottak.
Július 31-én és augusztus 1-jén aztán jött a nagy videós minisorozat, amelyben V. Németh már személyesen keretezte az azbesztügyet. A videókban következetesen ugyanoda jutott: a kialakult helyzetért az új kormány a felelős. A kommunikációba közben még a kolontári vörösiszap-katasztrófa is bekerült, mint referenciapont, tovább erősítve a politikai üzenetet.
Augusztus 6-án a friss vasvári mérési eredményeket már úgy értelmezte, hogy azok azt bizonyítják: a kormány cserbenhagyta a településeket. Nem sokkal később pedig egy, a Tisza-kormány első száz napját értékelő videóban is előkerült az azbesztszennyezés.
És itt jutunk el a kommunikáció következő szintjére: a központilag készített videókhoz. Ezek már kifejezetten a Tisza-kormány első száz napjának hibáit veszik sorra. Az egyikben Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere beszél arról, hogy városa és a környező kistelepülések tehetetlenek az azbesztszennyezéssel szemben. Állítása szerint minden készen állna a beavatkozáshoz, de a kormány döntésére kell várniuk.
Ennek van egy érdekes mellékszála is: Huszár Gábor a videót a saját Facebook-oldalán nem osztotta meg, pedig abban meglehetősen súlyos állításokat fogalmaz meg a kormány felelősségéről.
Így csúszott rá a Fidesz az azbesztre
Azt viszonylag hamar felismerték a fideszes képviselők, hogy az azbeszt rendkívül káros, és ez ellen tenni kell valamit. A Fidesz még megmaradt kommunikációs, vagy sokkal inkább propaganda-gépezete pedig azonnal rárepült a témára, amelyet gondosan felépítve kezdtek el adagolni április végétől.
Az jól látszik, hogy a két képviselő posztjai ugyanazt az utat járták be. Az elején még ott volt az együttműködés, a polgármesterek megkeresése, a kormány intézkedéseinek üdvözlése és a közös megoldás keresése. Aztán megjelentek az első kérdések, majd a kérdőjelek, aztán a politikai ellenfél, végül pedig maga a kész válasz is: mindenért az új kormány a hibás.
Az azbeszt közben ugyanaz maradt: veszélyes anyag, amelyet fel kell mérni, el kell távolítani, és amelynek kezelésére valódi megoldás kell. A politikai kommunikáció azonban szépen lassan elvált a probléma tényleges természetétől. A kezdeti együttműködési szándékból előbb számonkérés, abból politikai vádaskodás, végül pedig egy jól csomagolható propaganda-termék lett.
Ebben az átalakulásban különösen érdekesek azok a pontok, ahol már nem az számított, hogy mi szerepelt a kormány válaszában, milyen intézkedések történtek, vagy éppen mi nem történt meg, hanem az, hogy abból mit lehetett kommunikációs panelbe becsomagolni. Egy biztató ígéretből így lett elhallgatott részlet, egy politikai vita pedig az azbesztszennyezés kezelésének bizonyítéka.
A csúsztatások sem egyszerre érkeztek. Szépen, fokozatosan kúsztak be a rendszerbe, nagyjából úgy, ahogy az azbesztrostok kerülnek a levegőbe: eleinte alig kimutathatók, aztán egyszer csak mindenhol ott vannak.
A végére pedig már nem is kellett különösebben magyarázni, mi történt. Elkészült a történet: az előző kormány megtette, amit lehetett, az új kormány nem tesz semmit, az önkormányzatok magukra maradtak, a Tisza pedig – természetesen – mindenért felelős. Az azbesztből pedig, amely eredetileg egy valódi környezeti és közegészségügyi probléma volt, szépen lassan politikai termék lett.
A Fidesz tehát nem egyszerűen rárepült az azbesztre. Előbb felmérte, aztán feldolgozta, végül pedig becsomagolta. Mire a csomag elkészült, már nem az volt a kérdés, hogyan lehet megszüntetni a szennyezést, hanem hogy hogyan lehet a lehető legtöbb politikai hasznot kovácsolni belőle.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
