Molnaszecsődnél, a 8-asról lekanyarodva, toldozott-foltozott, hepehupás úton jutunk el a kicsit több mint 100 lelket számláló, a fiatalabbaknak most már inkább csak a taváról ismert aprócska, nyugodt településre, Döröskére. A tónál egy horgászverseny utolsó órájába léptek a pecások, az asztalon kupák sorakoznak. Megtudjuk, nincs ok a panaszra, dévérkeszegek, pontyok, kisebb keszegek és kárászok kerültek a szákokba a szeles, de napsütéses vasárnapon. 20-25 évvel ezelőtt viszont nemcsak horgászni jöttek ide az emberek, sokan életük legjobb bulijának emlékét őrzik innen.
A hely nem akart több lenni, mint ami
„Erre jártál volna napközben, biztosan megkérdezted volna: ez most komoly, itt van az a híres szórakozóhely? Mert fényes nappal hullámpalás, sátortetős tákolmánynak tűnt az egész, aztán eljött az este, besötétedett, felgyúltak a fények, elindult a zene, kígyózó sorokban álltak az emberek, hogy bejussanak, és akkor már elhitted, hogy igen, ez Nyugat-Magyarország legmenőbb szabadtéri diszkója, a Tropical Strand Disco Döröske” - kezdi Dj Ewing, a legendás döröskei stranddiszkó egykori lemezlovasa, akit arra kértünk, nosztalgiázzon egy kicsit, fejtsük meg együtt, vajon mit tudott ez a hely, ahová az ország másik végéből is eljöttek bulizni, vagy éppen a magyar diszkóélet akkori fellegvárából, Siófokról.
Mint mondja, szerinte az alaptitok az volt, hogy Döröske nem akart több lenni, mint ami volt. Nem hájpolták túl, hogy ide kell jönni, mert itt van a világ legjobb bulija.
A stranddiszkó a közeli, körmendi Zsade Dance Pub nyári megfelelője volt. Májustól szeptember közepéig működött. Mindkét helyet Török Csaba, vagy ahogy a legtöbben hívták „Zsade” üzemeltette családjával. A 1990-es évek közepétől 2005-ig élte fénykorát a Tropical, amelynek létezéséről - a későbbi átalakítások ellenére - még tanúskodik a fedett, lebetonozott tánctér, a dj-pult és a kiszolgálóépületek. No meg persze azok, akik hétről hétre, vagy éppen csak olykor-olykor, de Döröskén engedték ki a gőzt.
„Ez nem egy réteghely volt, mindenféle ember megfordult itt. Tehetős és kevésbé tehetős, jól menő vállalkozó, középiskolás, falubeli, vagy éppen celeb, élsportoló” - idézi fel Ewing, aki játszott aktuális slágereket, amik a legtöbb klubban mentek, de magyar zenéket is, és a buli vége felé elektronikusabb muzsikákat, hogy azok a vendégek is megkapják, amiért mentek, akik ezt a stílust kedvelték.
Ma a világ összes zenéjét letölthetjük, akkoriban viszont még nem volt elterjedt az internet. Ő a neten olyan verziókhoz is hozzáfért, amikhez a vendégek többsége nem, vagyis tudott újdonságokat mutatni, amiket máshol nem hallhattak. „A diszkós feladata nem az, hogy egyik dal után berakja a másikat, hanem megtalálja, hogy melyik zene után mi ütne nagyot, bemutasson új számokat, mixeljen, kommunikáljon. De az sem mindegy, mikor szólal meg, lüktetnie kell a közönséggel” – emeli ki, és hozzáteszi, régen volt diszkós vizsga, ma már gyakorlatilag a közösségi médiának köszönhetően bárki lehet dj. Már nem fontos, hogy a lemezlovasnak legyen egyénisége, pedig szerinte addig jó, amíg valaki beleteszi a saját személyiségét a zenélésbe, és úgy szórakoztat.
Döröskén nagy figyelmet fordítottak a világítás- és hangtechnikára, amit Ewing a hely korábbi rezidens dj-vel, a népszerű Shepherddel tervezett meg. Úgy gondolták, számít, hogy összhangban legyenek a fények a zenével. Például egy felfokozott résznél sötét lett, és amikor robbant a zene, akkor mozdultak meg a lámpák nagy fényerővel. Ezekben az években még nem nagyon volt lézerfény a diszkókban, de Döröskén igen. Egy idő után olyan teljesítményű hangtechnikát használtak, hogy fent a halas büfében minden egyes basszusnál villant a lámpa, mert akkora energiát vett fel a zene. Sokat logisztikáztak "Shepivel" és a csapattal azon, hogyan lehet a legjobbat kihozni a lehetőségekből.
Viktor nélkül nem volt Döröske
És ha már a csapat: olyanok voltak, mint egy család. Mindenki egy kis fogaskerék volt a gépezetben, de nagyon fontos alkatrész.
„Viktor volt az első számú biztonsági ember, egy hatalmas szikla. Környékbeliként ismerte az itteni viszonyokat, és őt is sokan ismerték, nagy tekintélye volt. Ott állt a kapuban és ránézésre megmondta, ki az, akit be szabad engedni, és ki az, akit nem. Legutóbb, amikor összefutottam vele, kicsit nosztalgiáztunk” – mondja Ewing. Viktor mellett alapembernek számított Kembi és a többi pultos is.
Egy-egy zenénél megállt a kiszolgálás, ők felálltak a pultra, verték a lámpát és táncoltak, ebből is érződik, hogy milyen volt a hangulat. „Esküszöm nem egyszer volt, hogy extázisba estem attól, amit itt láttam. Emlékszem, a haverom böködött zenélés közben, hogy nézzek már fel. Tele volt a hely, de még mindig hosszú sorban álltak az emberek, hogy bejussanak. Voltak, akik átúszták a tavat, hogy belógjanak.”
Már a falu kacskaringós belsejétől egészen le a partig nem lehetett parkolni, annyi volt az autó. Annak is megvolt a feelingje, amikor valaki fentről sétált le az úton és ahogy közeledett egyre jobban és jobban dübörgött a zene, cikáztak a fények.
Nemcsak a közönség, a sztárvendégek is nagyon szerették Döröskét. Aki akkoriban menő zenekarnak számított, az fellépett a stranddiszkóban: Fiesta, Groovehouse, országosan ismert DJ-k: Spigiboy, Dj Newl és még sorolhatnánk. Sterbinszky is szívesen vállalta a döröskei bulikat. DJ Budai pedig még azon is gondolkodott, hogy egyszer nemcsak zenélni, horgászni is eljön.
Le kellett zárni az utat, de az emberek így is eljutottak Döröskére
„Semmivel sem voltak többen, amikor sztárfellépő volt, mint amikor nem. Zsade ugyanis azt mondta, megköszönjük az embereknek, hogy idejárnak azzal, hogy hívunk néha sztárvendéget, nem pedig azért hívunk sztárvendéget, hogy sokan legyenek, mert nem megy a hely. Döröske nagyon ment” – teszi hozzá a lemezlovas, akinek emlékei szerint, a legtöbb fizető vendég több mint 1500 fő volt a 2003-as szezonnyitó bulin.
Megtörtént egyszer, hogy a már említett döröskei bekötőutat Molnaszecsőd után elöntötte a belvíz, lezárták. Motorszintig állt a víz, nem tudtak volna átjutni az autók. Veszélybe került a buli, a csapat végül mégis úgy döntött, hogy kinyitnak. Másik irányból egy nagyon szerpentines úton lehetett megközelíteni a helyet. Nyolcszázan voltak azon az éjszakán, hiába nem ismerték elvileg a szombathelyiek, zalaegerszegiek azt az eldugott utat, megtalálták.
Belegondolva az 1000-1500-as jegyeladásokba, azért is nagy eredmény ez, mert akkoriban nem volt közösségi média, plakátokon hirdették a bulikat.
A csúcson hagyták abba
Hatalmas habpartik is voltak. „A medence – amit ilyenkor felfújtak a tánctéren – oldala tele volt levegővel, puha volt, de az alja csak egy vékony réteg, alatta beton. Soha nem felejtem el, egyszer egy srác poénból körülbelül öt méterről beledobta a barátnőjét, aki eltűnt a habok között. Nagyon megijedtünk. Aztán jött ki a lány, vérzett a könyöke, a térde, talán még a feje is, de mondta, köszöni jól van, táncolt tovább” – ilyen és ehhez hasonló sztorikat jó nénányat fel tudna idézni még Ewing. Persze miután leengedték a habot, sok minden előkerült a medencéből: melltartók, bugyik.
A dj úgy gondolja, sok apróság jól összegyúrt elegye okozta, hogy Döröske ekkora durranás lett, nem elhanyagolható tényező a hely atmoszférája: a tó, a part, az erdő. Inkább minifesztivál volt ez szombatonként, mint diszkó. És persze ne felejtsük el, hogy a 2000-es évek elején még bőven lehetett dohányozni a szórakozóhelyeken, ha valaki felvette a szép ruháját, itt nem lett füstszagú.
Akkor még osztrák tulajdonosa volt a tónak, Török Csaba pedig nemcsak a diszkót vitte, hanem az egész strandot, a horgászat is hozzátartozott. Megtudjuk, amikor arról volt szó, hogy le kell engedni a tavat, mert baj van a gáttal, akkor saját költségén megerősíttette azt.
Amikor arról kérdezem a lemezlovast, miért ért véget a sikerszéria, azt mondja, ez egy szomorú történet. Csaba 2003-as halála után a család még két évig üzemeltette tovább Döröskét, 2005-ig működött.
Úgy érzi, nemcsak Körmendnek, hanem a Vas megyei szórakoztatóiparnak és a vendéglátásnak is nagy veszteség volt Csaba halála. Később voltak még, akik kibérelték Döröskét, kísérleteztek, de ezek a próbálkozások már nem tudták azt a sikert hozni, mint "Zsade" idejében.
Még most is megállítják az utcán
„A mai napig kiráz a hideg, ha beszélek az eredeti Tropical Strand Discóról, annyira jó évek voltak. Vége volt a bulinak, párában úszott a tó, kelt fel a nap, ültünk a parton és sokszor nem hittük el, hogy ez velünk történt, előtte néhány órával ott tombolt 1000-1500 ember" - meséli Ewing. Még most is előfordul, hogy megállítják az utcán, hogy micsoda partik voltak húsz évvel ezelőtt, kérik, legyen újra Döröske, de azt gondolja, ugyanazt már nem lehetne reprodukálni, hasonlót se nagyon. Szerinte ahhoz a világ, az emberek közösségi hajlandósága és a szórakozási kultúra is megváltozott, túlszabályozott lett minden. Ráadásul már nem lehetne megcsinálni, hogy ekkora teljesítményű hangtechnikát elvigyenek egy tópartra és hajnalig szóljon a zene.
Régebben tervezgette, hogy csinál egy utolsó nagy bulit felelevenítésként magánszervezésben, úgy, hogy felkéri a régi személyzetet, segítőket. Felhúztak volna egy ideiglenes létesítményt. Ezt az ötletet még mindig nem vetette el, lehet, hogy egyszer még megvalósítja.
Fényképek a múltból
Sokan kérnek tőle régi fotókat is, hogy a baráti társasággal visszanézzék magukat. A telefonokkal akkor még csak SMS-t lehetett küldeni, kevés digitális fényképezőgép volt. Döröskén viszont végigfotózták a bulikat, így sok-sok fénykép megmaradt, amiket Ewing őriz. Nemsokára létrehoz egy zárt csoportot a Facebookon, ahová feltölti a képeket, hogy ne csak ő, mások is nosztalgiázhassanak.
A zenéléstől pedig nem tud elszakadni, ősztől Körmenden egy ismerősével nyit szórakozóhelyet, aminek reméli, ugyancsak meglesz az egyedi hangulata. Abban bízik, ha nem is tudják majd megfogalmazni a vendégek - ahogy Döröskénél sem -, hogy miért annyira jó a hely, de érzik majd, hogy valamiért különleges. A sok apró, de mégis nagyon fontos részlettől. Igényes szórakozóhelyet szeretnének üzemeltetni.
Mi a helyzet most a tóval?
A Döröskei-tó 2018-ban került osztrák magántulajdonból magyar köztulajdonba. A Magyar Országos Horgász Szövetség a vagyonkezelő és a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége hasznosítja a területet. Sokat szépült a tó és a környéke az elmúlt időszakban. Az önkormányzat és a szövetség között jó az együttműködés. A vasi vizekre kiadott megyei horgászjegyek már ide is érvényesek. Puskás Norberttől, a vasi szövetség elnökétől megtudtuk, diszkó nem, de egy kisebb strand szerepel a hosszútávú tervek között, valamint a jövőben a régi épületeket felújítanák, és a mai kornak megfelelő turisztikai létesítményekként hasznosítanák.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
