Mottó:
"Majd gyermekeink egy szép napon
Azt fogják hinni, hogy szüleik békés
rendezett, nyugodt életet éltek.
minden reggel felkeltek és
büszkén elindultak az élet járdáján..."
Ha enni vagy inni való kedved támad, egy nyugodt helyre vágysz, ahol funky, rhythm &blues kísér, keresd a Semmelweis utca végén a Mojo-t! A techno itt már rég rave-be ért, szelleme maximum a bejárat melletti, velorexre helyezett kőtábla szövegében kísért. A felirat fennhangon hirdeti: a rap és techno halott (74-es születésűek kedvéért: a velorex amolyan ős denevér-bölény, a csehszlovák ipar gyártotta rokkantkocsi Jawa motorral. Három kerék, bőrtető, hatvan lóerő. Havaj.).
A kockás flanelinges hosszú hajúak mellett a kopasz csuklyások, csipő-gatyások és vasalótalpúak is korlátlanul elférnek. A bútor
zat családias, benne a historizáló polgári keveredik a cowboy-filmekből ismert kricsmik hangulatával, Tombstone kontra Abbázia. A zsúfolt, ettől meghitt, sőt barátságos felhalmozott tárgyakat szemlélve gyanítom, a tulaj a klubélet előtt a régiség-bizniszben utazhatott. Este a fotelekhez gyertyafény jár, hetenként egyszer élő tánczene van. A Mini és Tátrai mellett megfordult itt az öreg Bill, visszatérőként Zsoldos Báró.
A kocsma igényes, árai sem útszéliek, fröccsöntöttek. Sörből sokfélét csapolnak, a hazai kedvencek helyett van cseh, ír, angol, rozs, búza, kukorica és többféle barna, a korsóért 340-550 forintot, egy pohárért 300 forintot kérnek el. A whiskyből is nagy a választék, a tizenkét-féle centiliterjéért 200-500 forintot fizethetünk. Akinek mindez nem elég, huszonöt-féle rövid közül választhat még (ráakadhat a nyolcéves Bacardira, melyet háromszázért meg is kóst
olhat). Borozgatni is lehet (90/2 dl), ott-jártamkor édes gyanánt a vaskeresztesihez hasonlatosra leltem. Van traubi, és kapható a menők ásványvize, az Evian is (220-ért).
Az étlap számos meglepetést rejteget, ilyen a csülkös bableves, amelyet a hozzá járó "Tapsi Hapsi" ( krumplis pogácsa) miatt érdemes megkóstolni. A minestrone leves itt nem paradicsomos, izgalmas és kellemes, jobb, mint a zacskós, esküszöm. A szedett-vedett, igényesen összehordott berendezéshez passzol az étlap specialitásokból álló, innen-onnan összeválogatott, nemzeti ételeket felvonultató és vegyítő kínálata. A pizza (310-640) és a négyféle spagetti (260-460) mellett (helyett) libazsíros, túrós, tejfölös és pljeszkavicás (hús különféle húsokkal) lepények, rostonsültek (650-690), hajában főtt krumplivariációk (220- tól felfelé) várnak még ránk. A desszert már kevésbé izgalmas, fantáziátlan: gesztenyepüré (300) vagy gyümölcstál (260).
A Mojo jó hely, beszélgetős, étkei igényesek, azonban ízeit, miután már végigettük az étlapot, azért meg lehet unni. De addig még van hátra egy-két mérföld a hatvanhatos úton...
Pais
Mojo (angol, amerikai) = talizmán, ékszer, mágikus erővel bíró tárgy, amellett zenei repertoár.
