Hogy az olasz foci Dantét is olvasó rajongója találta-e ki ezt a szókapcsolatot egy világbajnoki győzelmet követő önfeledt pillanatban, vagy valami más ihlette? Tény, hogy Szombathelyen, az egykori Uránia udvar helyén kialakulóban lévő bevásárló utcában ezen a néven fut egy olasz kisvendéglő.
Az étterem egésze szokatlanul derűs hangulatot áraszt magából. Bár a belső tér festése nem hasonlítható ahhoz, amit Michelangelo hagyott maga után a Sixtus-kápolnán, s nem igazán emlékeztet a trattoriák enteriőrére sem, a belépőt még szomorkás napokon is jobb kedvre hangolja.
Ez a derű aztán elkíséri az embert az étkezés végéig, még ha szemébe ötlik is néhány apróság, amely idegen mindattól, ami olasz. Jó magyar szokás szerint az első kérdés itt is az italra irányul, holott a napfényes Itáliában erre csak azt követően kerülhet sor, hogy az ételt már megrendeltük. És ez rendjén is van így.
Az étlap kimondottan tetszetős, bár a Szombathelyen megforduló egyre nagyobb számú olasz vendég indokolttá tenné, hogy az ő nyelvükön is feltüntessék az ételeket. A borító Menü felirata pedig már-már kiborító. Az olasz nyelv nem ismer ü betűt, így az étlapot is Menu-nek hívja. Magyarul viszont a menü menüt jelent, ami kapható ugyan az Égszínkék paradicsomban, ám nem szerepel az étlapon.
A mosdók ellen is csupán nyelvi kifogása lehet az embernek, ugyanis hazai viszonyok között rendkívül tisztának számítanak. Feliratként azonban - ha már olaszul kerül az ajtóra - vagy a Donne-Uomini, vagy a Signori-Signore szópár a helyénvaló, de semmiképp nem a Donne-Signori.
Tegyük még szóvá, hogy étkezés közben rendkívül jó ízléssel válogatott háttérzene serkenti emésztésünket, aztán lássuk végre a harapnivalót. Az étlap az olasz konyha gyönyöreiből azt kínálja, ami nálunk is különösebb gond nélkül elkészíthető. Tengeri tüneményekre így sajnos itt sem számíthatunk.
Apróbb fogalomzavarok persze ezen a téren is előfordulnak. A zöldség az olasz gasztronómiában kicsit mást jelent, mint nálunk. Nem számít zöldségnek se a zöldborsó, se a sárgarépa, se a kukorica. A zöldséges Cannellone-ba így aligha kerülhet a globalizált mexikói zöldköretre emlékeztető mix. Helye van ugyanakkor a túróval kevert spenótnak - a tésztán belül és nemcsak öntetként -, s jobb napokon a sütőtöknek.
Igen jól készítik az Égszínkék paradicsomban a Penne különböző fajtáit. Igaz, az étlapon is szereplő szardellás változatát csak ötödik próbálkozásra sikerült megízlelni, de megérte. A kísérőként hozzá ajánlott parmezán azonban (halas ételhez soha!) épp oly bizarr, mintha a vaddisznópörköltet áfonyalekvárral kérné a boldogtalan vendég. Az állatvédők ugyanakkor örülhetnek, hogy - ismét a globalizáció jegyében - a tonhalas penne távol-keleti konzerv felhasználásával készül s nem szicíliaiból. A sziget környékén ugyanis a mai napig a hagyományos módon fogják a tonhalat: a szigony segítségével a hajó mellé vontatott állatot nemes egyszerűséggel még a vízben agyonverik.
Nevében igazi élvezetet kínál a sült porcini gomba. Csalódás akkor ér csupán, amikor az eléd helyezett tányéron a természeténél fogva illatos, fűszeres és zamatos vargánya helyett megpillantod a globál-eklekt-univerzál, jellegtelen, ízetlen és unalmas champinont.
Olasz fordítás híján a hazánkba tévedt itáliai vendégnek az étlapon szereplő Vongole szó láttán csorogni kezd a nyála s képzeletében sült kagyló vagy kagylóval telepakolt tészta jelenik meg. Elképzelni is szörnyű, milyen képet vág szerencsétlen, amikor megkapja a sertésszeletet.
Ha egy kisvendéglő olasznak mondja magát, úgy adnia kellene arra, hogy mindig legyen gyümölcs is az étlapon. A desszertek között szereplő tiramisut azonban csak dicsérni lehet. Az viszont joggal vált ki ingerültséget minden jó érzésű emberből, amikor cappuccinot rendel s a Pellini feliratú csészében felszolgált kávé tetején gőzölt tej helyett borotvahab szerű tejszín éktelenkedik.
Ezek ugyan apróságok, de fontosak. Az Égszínkék paradicsomot talán épp csak ennyi választja el attól, hogy 2-3 éven belül a belváros egyik legnépszerűbb, igényes olasz kisvendéglője legyen.
Végül az árak: teljesen korrektnek mondhatók: 1000-1200 Ft-ból itt bárki jóllakhat. Van azonban valami, amiben az Égszínkék paradicsom messze felülmúlja bármelyik trattoriát. Az olasz éttermek pincérei ugyanis többnyire középkorú, bajszos férfiak...
A. Timon
Helyek: Pannónia dicsérete
Royal söröző
Helyek: Söröző a Vörös királyhoz
Helyek: Mátyás Pince
Helyek: Mojo
Helyek: Kávézó a Feketéhez
Helyek: Malombéli Fészek hangulat
Helyek: Vaosz
Helyek: Vajon miért ülünk itt mindig?
