Clubhopping. Britföldön így nevezik, amikor az együgyű partyzó felkerekedik, hogy mozgáskényszerét kiélje egy-egy prominens klubban. Szombathelyen nincs belőlük sok, ám ha egy errefelé tévedt turista diszkó felől érdeklődik, válaszként szinte mindig a következő nevet kapja: Papaya...
Igazi antropológusi feladat várt rám azon a langyos szombat éjszakán, amikor is egy zenei ízlésben gyökeresen eltérő, és a bulizás mibenlétét egészen másképpen gondoló közönség között kellett észrevétlenül elvegyülnöm, hogy feltérképezzem városunk egyik legkedveltebb diszkóját.
Mindent túlél
Előítéleteim levetkőzéséhez bőven elég volt két üveg jófajta sör és némi sóhajtozós nosztalgia, hiszen évekkel ezelőtt - több száz rokon lélekkel együtt - jómagam is szerves részét képeztem a Papaya színes forgatagának. Cáfolhatatlan tény, hogy a szóban forgó hely valódi bulitörténelmet írt megyénkben: hiába nyíltak az újabb és újabb konkurens klubocskák, a Papaya Dance Club népszerűsége a kisebb-nagyobb hullámvölgyektől eltekintve mind a mai napig töretlen.
Egyes kutatások szerint egy szórakozóhely közönsége nagyjából két-három évente lecserélődik - esetünkben is így van ez: jóformán már a második-harmadik generáció tapossa itt a táncparkettet, a régi ismerős arcok helyett új társaságok vették be a placcot.
Itt a széken ülnek, a lépcsőn meg nem fekszenek...
A felső szinten az újdonság erejével hatott az arcomba nyomuló jégdara, a levegőt pengeként hasító zöld lézerrel együtt igazán úgy éreztem, mint a harmadik típusú találkozást átélő grönlandi fókavadász. Vizuális lenyűgözés tekintetében tehát minden környékbeli mulatóhelyet leköröz, noha jelentéktelen véleményem szerint az alsó szint - már csak a felül hallható slágerdömpingnél jóval nívósabb elektronikus hangzásvilág miatt is - jobban megérdemelné azt a lézernyalábot.
Budapesti partyélményeim után örömmel és meglepve tapasztaltam, hogy itt a helyet mindenki igyekszik a rendeltetésének megfelelően használni: saját szememmel láttam, hogy az emberek a bárpultnál italért állnak sorba, a boxokban ülnek (vagy éppen felállnak azokból), az alsó szintre vezető lépcsőn pedig - valóban hihetetlen, de - általában közlekednek.
Tombolás helyett tánci-tánci
A középfül-stimulátorok - köznapi nevükön lemezlovasok - a maguk nemében remekül kezükben tartják a hangulatot és a pótmétereket, bár az EU-standard eléréséhez még hosszú út vezet. Ottjártamkor a sláger roomban (felső szint) DJ S'Rátz a tőle jól megszokott, narrátor-körökben akár aranyat is érő bársonyhangján keltegette a nagyérdemű figyelmét, mely esetenként a whiskey-kóla hatásmechanizmusának és az egyes nem kifejezetten minőségi magyar zenék következtében valóban keltegetésre szorult. A house roomban (alsó szint) Jankec gyűrte a bakeliteket, ám az emlékeimben élő hajdani önfeledt tombolásokból mára inkább csak szolid tánci-tánci maradt - persze ez alighanem a nyári zsongásnak és a kánikula okozta általános lustaságnak tudható be.
Egy szórakozóhely esetében valamennyi kritérium közül legfontosabbak azok, amelyek az önfeledt kikapcsolódást közvetetten szolgálják: ezek pedig a ruhatár, a mellékhelyiség és az italárak. A Papaya mind a három szempontból megfelel az igényeknek, és a személyzet sem hagy kívánnivalót maga után: nem egyszer fordult már elő például, hogy a ruhatáros brilliáns memóriájának köszönhetően sikerült kabátlopási kísérleteket is megakadályozni.
Jóllehet, néhány aprócska design-beli változtatás igazi vérátömlesztésként hatna és még több klubbert késztetne az éjszakai gyümölcshabzsolásra, a kivívott népszerűséget elhódítani már nem lehet. Mindössze a közönségen múlik, hogy a kulturált szórakozást elősegítő összetevőket milyen hatásfokkal használja ki, egyvalami azonban bizonyos: a Papaya Dance Club minden valószínűség szerint még sokáig fogja boldogítani a felületi feszültséget mozgási energiává alakítani igyekvő arcokat.
Ui. Egyedül azt nem érjük, hogy miért nem került fel a Papaya honlapjának vendégkönyvébe az enyhe kritikát megfogalmazó észrevételünk. Csak nem cenzúrázzák a beérkező üzeneteket? Ha mégis így lenne, akkor megértjük, hogy miért csak szép és jó olvasható abban a könyvecskében.
A Papaya honlapja: www.papaya.hu
Az illusztrációink a honlapról származnak
További helyeink:
Art Café, hab nélkül
Helyek: Égszínkék paradicsom
Helyek: Pannónia dicsérete
Royal söröző
Helyek: Söröző a Vörös királyhoz
Helyek: Mátyás Pince
Helyek: Mojo
Helyek: Kávézó a Feketéhez
Helyek: Malombéli Fészek hangulat
Helyek: Vaosz
Helyek: Vajon miért ülünk itt mindig?
