Tavaly azzal zártam a Sziget fesztiválról való hangulati képsorozatot, hogy mustráltam, milyen öltözködési trendek tűntek ki. Ez idén se lesz másképp, csak előtte teszünk egy nagyon rövid kultúrtörténeti kitekintést.
A kortárs zenei fesztiválok mai formáját megalapozó Woodstock egy erős politikai töltettel rendelkező, háborúellenes és kormánykritikus megmozdulás volt. Addig azért nem csavarnám a sztorit, hogy hagyományőrzőnek nevezzem a már előző cikkünkben futva megemlített „mocskos Fidesz” mantrát néhány magyar előadó koncertjén, de érdekes látni, hogy több mint fél évszázaddal később hogyan integet vissza a történelem.
És nem is állt meg itt a jelenség, vasárnap már nemzetközi szinten is lehetett kapcsolódni. EV koncertjén a „fuck Orbán” skandálástól volt hangos a dropYard, majd késő éjszaka még Hundred Sins-en is ment egy „mocskos Fidesz & macskás fadísz” kombó. Azt mondanám, egy finomabb vonalon, de a Portugal The Man zárta a témát tegnap a nagyszínpadon a „Szabadságot Kneecap-nek” (akinek az országból való kitiltását már itt megírtuk) szlogennel, amit utolsó számuk előtt teljes kivetítőre raktak.
Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a fesztivál összességében mégiscsak egy töredéknyi szelet, de a Pride illegalizálása után kicsit aggaszt, hogy a Sziget is egy kétharmadra van-e attól, hogy a Fidesz betiltsa, ellehetetlenítse, vagy irányítása alá vonja. – A beszerzők változását nézve az utolsó tűnik legvalószínűbbnek. (Egyik legrosszabb fehér bor, amit életemben ittam.)
Száradgasson ez az ördög a falon, mi meg térjünk is át arra a témára, amiért mindenki itt van: divat, stílus, öltözködés! (Igen, érzem az iróniát, de akkor is ez lesz.)
Szóval! Már első naptól szemezgettem, hogy idén mik lesznek a befutó darabok. Legalább négy napig tartott, amíg elfogadtam, hogy idén az emberek egyéniségek! Ezért tök büszke is vagyok mindenkire, aki kijött! Szép munka!
Ez nem csak azért tartott ilyen sokáig, mert annyira hozzászoktam a divattrendekben való mozgáshoz, de azért is, mert az első nap pont mindenki a szemgolyó-kínzó kiemelő filc zöldben volt Charli miatt, úgyhogy finomítok is kicsit: nagyon büszke vagyok mindenkire, aki nem Charli-merchben jött, a kis zöld klónok pedig remélem, jól érezték magukat és jót partiztak, semmi para, tolják csak, ha jól esik.
Akkor hogy is néztek ki az emberek: volt minden. Sokan vannak olyan cuccokban, amit ilyen kreatív turi-mixnek írnék le. De ez már alapból egy nagyon tág fogalom. Van egy-két klasszikus rave-lány, hosszú haj, neon tincsek, nagy csizma, a kettő között valami szűk és valami hálós. Vannak még mindig ezek az enyhe BDSM-inspirálta csajok is, ami tavaly is ment, főleg a Bolt Aréna környékén.
Sok a bikinifelső. Vannak Barbie-rózsaszín szettek, pillangós fejdísz, tüll, szőrös, a szokásos, fiúkon és lányokon is. Vannak másrészről nem kifejezetten nőies férfiak, többnyire rövid női ruhákban – ezt csak azért írom így, hogy itt nem drag queen-eket kell elképzelni, csak srácokat ruciban. Lányokon is van elég sok olyan nyári egyberuhácska, amit igazából dolgozni vagy randizni is fel lehetne venni. Vannak kis country Swiftiek csizmában és vajszínű, csipkés ruhácskákban – készült is rájuk a Sziget egy gyenge-közepes színvonalú Taylor Swift-tematikájú zárópartival a JukeBoxban.
A fiatalok közül van pár, aki csordába öltözött: hárman-négyen ugyanazt a stílust kis variációkkal. Amit idén először látok említésre méltó mennyiségben, az a „princess” copfok, ami így pár centinként össze van fogva, és közte fel van tupírozva. De semmiből nincsen túl sok, és az, hogy épp milyen stílusú emberek milyen koncerten vannak, azt is az entrópia uralja.
Szerintem abszolút dicsérendő a szabad, bátor, egyéni önkifejezés – mind az öltözködésben, mind a politikai véleménynyilvánításban –, hogy ezzel még egyszer utoljára összefogjam a cikk két összeegyeztethetetlennek induló témáját.
Akkor… jövőre ugyanitt?
