Helyek: Marokba a dákót, muzsikát a fülbe!

Átlagos szombat este, a meteorológusok hideg, de tiszta időt jósoltak, az autóban mégis viharfelhők tornyosulnak a baráti társaság feje felett. Már vagy fél órája azon megy a para, melyik szórakozóhelyet részesítsük abban a kegyben, hogy ott hágunk a fenekére rögtönzött osztálytalálkozónk kedvéért feltankolt pénztárcának, de képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni. Tibó biliárdozni akar, Steve-nek megint nincs itthon a nője, szóval a zenés-táncos csajozást kultiválja, Bazsi automatát bűvölne, én meg csak simán úgy be akarok rúgni, mint hat talicska úthenger. Chris haláli nyugalommal kussol a hátsó ülésen, majd hirtelen szolíd hangorkánnal tölti tele a fater Renault-ját. "Ekkora állatokat, vazze, mé nem megyünk má a Premierbe?" - löki be a salamonit, oszt milyen igaza van!

Ha jobban belegondolok, a Premier egy multi-funkcionális hely. Itt aztán majd mindenki azt csinál, amit akar - villan át az agyamon a gondolat, mint kóbor áram a villanyszerelőn: Tibó lökhet egyet a dákóval, Steve úgyszintén, csak nem a biliárdasztalon, hanem a buliban felszedett pipikkel teli kocsi hátsó ülésén, Bazsi teletunkolhatja a játékgépeket, én meg keresek majd egy szabad asztalt, amin felsorakoztathatom az Unikum-sör hadseregemet (hajrá szerepjáték!). Kicsit mondjuk morci vagyok, miért nem nekem jutott először az eszembe a men(t)ő 5let, hogy a Premierbe menjünk, hiszen itt töltöttem a gimnáziumi évek felét. A négy (+egy ráadás) év - no, igen, az a szemét matektanár!- alatt szinte egyhuzamban a kocsiban csücsülő arcok néztek velem szembe a sörös krigli barátságos szemüvegén keresztül, ergo tökéletes az alakalom egy laza kis nosztalgia-feeling bevállalásához.

Irány tehát a belváros szíve, az Uránia Udvar kellős közepe! (Jippiáé, van egy csomó parkolóhely!) Az ajtón belépve aztán a nosztalgiaélményünk kissé nehezen startol, mivel alig ismerünk rá a helyre: a jól bevált biliárd-szekción és az általam inkább preferált pulton kívül szinte minden megváltozott. Mint kiderült, novemberben szolid vérfrissítésen ment át a Premier, amin mi azért nem keseregtünk sokáig, mert az átalakítás után még tágasabbnak, otthonosabbnak találtuk a placcot, nem utolsó sorban a melegséget sugárzó festésnek, a virágoknak (még az asztalon is!) és a remek térelrendezésnek köszönhetően. Nem tudom, ki hogy van vele, de én prompt kiszúrtam egyik nagy kedvencem, a jó öreg bajuszfenomén, Salvador Dali képeit a falon. Az ipsét egyébként néhány karika után lehet csak igazán élvezni (ha nem hiszed, próbáld ki!), de ha már a magas-művészet kapuit döngetjük, szabadjon megjegyeznem, hogy a Premier a tisztes kocsmaipari helytállás mellett mindig is híres volt arról, hogy egy vagon csúcs jó programot szervez azoknak a bulee-animal-öknek, akik szeretnek emelkedett szellemi közegben bizseregni a gin-tonikra.

Ilyen telitalálat megmozdulás például a Premier Padlására szervezett Lamantin klub, amely elsősorban a város intellektuális és igényes zenére kihegyezett fülű műértőire van ráhangolva. Ez a klub kéthetente érdekelt minőségi koncertek tető, azaz Padlás alá hozásában, és olyan csemegéket szervíroz azokra a bizonyos szerda estékre, mint például dögös kis blues koncertek és ütős jazz estek. Hogy a színházrajongók se maradjanak ki a szórásból, gyakran kísértenek itt a Mesebolt Bábszínház rászedett és félelmetes kísértetei, valamint egyéb kocsmaszínházi nyalánkságok. Ha szörnyen elcsépelt akarok lenni, írhatom azt is, hogy bármikor érdemes ide benézni (vagy stílszerűbben: benőzni - már ami az egy négyzetméterre eső jó nők feltűnően magas számát illeti!), mivel ad hoc jelleggel rengeteg alkalmi progit organizálnak a lelkes hangulatfelelősök (lásd a legközelebbit: nőnapi ereszd el buli - koktél-partival megtűzdelve, bigéknek ingyenes!). A jól bevált, ám újabban megújult hangulattal taroló pénteki-szombati dizsiket pedig valószínűleg úgysem kell bemutatni senkinek, mert ezek már annyira hozzátartoznak városunk szórakoztatóipari ikonjaihoz, mint a "csá csumi csá" Majka papához...

Az üresjárat a Premierben tehát kizárva, a vegyes közönség (a diákoktól a kórházi főorvosig) garantálja a hely jó fejekkel való permanens ellátását, szóval, ha az érdekes emberekkel szemben inkább a kozmikus magányt részesíted előnyben, ne telepedj le a belváros szívének - mondhatni - mediterrán hangulatú szigetén. Na, öcsém, ezután egy percig se törd azon a fejed, hová vidd a haverokat bulizni - a Premier még egy olyan vegyes csapatnak is sokrétű és színvonalas szórakozást kínál, mint a Tibó, Steve, Bazsi, Chris és szerénytelenségem alkotta ötös-fogat, pedig mi aztá egytől-egyig súlyos arcok vagyunk ám...

És ha nem tudnád még fejből a nyitva tartást:
hétfő - csütörtök: 9.00 - 01.00
péntek - szombat: 9.00 - 6.00
vasárnap: 14.00 - 24.00

Cím:
Uránia Udvar 6.
Tel.: 94/330-792

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!