Egy nemzetközi kutatás új megvilágításba helyezi, miként alakulhatnak a jégesők és zivatarok a következő évtizedekben Európában. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint a jégesők ritkábbak, de időnként hevesebbek lehetnek, miközben a zivatarok száma növekedni fog. A kutatás magyar szakértői, Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársai is elemezték az eredményeket.
A jelenség elsőre ellentmondásosnak tűnik: hogyan lehet, hogy a több zivatar kevesebb jégesőt hoz? A magyarázat a légkör melegedésében és a felhők belső folyamataiban rejlik. A jégeső kialakulásához erős feláramlás szükséges, ami a vízcseppeket a fagypont alatti rétegekbe emeli. Ott jégmagokra fagynak, majd a fel- és leáramlások során növekednek, végül, amikor túl nehézzé válnak, lehullanak. Ha elég idejük van elolvadni, már csak esőként érik el a felszínt.
A melegedő klíma hatására ez az egyensúly megváltozik. A jégképződési szint magasabbra kerül, így a jégszemeknek hosszabb útjuk lesz az olvadásig, és több esetben el is olvadnak, mielőtt földet érnének. Ezért várható, hogy a jégesők gyakorisága csökken, miközben a zivatartevékenység nő. Ugyanakkor a tanulmány szerint ritkábban előfordulhatnak extrém méretű jégdarabok is, amelyek súlyos károkat okozhatnak.
A kutatás arra is rámutat, hogy a jégesős zivatarok éves eloszlása Európában átalakul: a korábbi júniusi csúcs helyett kettős maximum alakulhat ki, májusban és szeptemberben. Emellett a déli térségekben – főként a Földközi- és Adriai-tenger környékén – megjelenhetnek a trópusi eredetű, „meleg típusú” zivatarok, amelyek akár hatalmas jégszemeket is hozhatnak.
A magyar égbolt sem marad érintetlen. Szabó Péter és Pongrácz Rita számításai szerint a májusi és szeptemberi hónapok között több zivatar várható Magyarországon, főként, ha elegendő nedvesség áll rendelkezésre. Ez több heves esőzést, erős szelet és villámtevékenységet jelenthet, miközben a jégesők száma csökken, de ritkán nagyobb károkat okozhatnak.
A tanulmány különlegessége, hogy az eddigi statisztikai modellekkel szemben nagy felbontású, ún. konvekciót megengedő klímamodelleket alkalmazott, amelyek a fizikai folyamatok alapján írják le a feláramlásokat és a jégképződést. Ezek segítségével pontosabban meg lehet határozni, hol és mikor várhatók a zivatarok.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a módszer újszerűsége miatt még jelentős a bizonytalanság az előrejelzésekben, ezért további regionális modellezésre és hosszabb távú megfigyelésekre van szükség. Egy azonban biztosnak látszik: a klímaváltozás nemcsak melegebb nyarakat, hanem új típusú, szélsőséges időjárási mintázatokat is hoz Európa – és Magyarország – egére. A teljes cikk ITT olvasható.
