A „Szentek meg minden” névre keresztelt projekt egyetlen nap alatt, forgatókönyv és kötöttségek nélkül állt össze egy szombathelyi műteremben. Zene, bibliai szöveg, olajfesték, graffiti és improvizáció ért össze egy olyan ritka helyzetben, amikor a résztvevők nemcsak saját műfajukban alkottak, hanem egymásból is inspirálódtak. A végeredmény egyszerre dokumentum, performansz és önálló mű: annak a pillanatnak a lenyomata, amikor az alkotás folyamata legalább annyira izgalmas, mint maga a kész mű. A projektről a készítőkkel beszélgettünk.
Honnan jött a projekt alapötlete? Volt egy konkrét történet, érzés vagy hangulat, amiből kiindultatok?
ashaniro: Az előző, zenés, irodalmas, videós kísérlet után, amit a saját születésnapomra raktunk össze októberben (50-1), terveztem idénre még egy projektet. A november elsejére, mindenszentekre időzített “Szentek meg minden” gyakorlatilag csak egy címmel indult.
Kéner Balázs, akivel közösen alapítottuk a “Szabadon foglak” elnevezésű zenés irodalmi kezdeményezést, ebben a második kísérletben a saját szövegek helyett választott egy részletet Pál apostol korinthusiakhoz szóló első leveléből, amely a szeretetről szól. Ez egy nagyon régi, őskeresztény szöveg, amely része a Bibliának.
Akkor én már aktívan haladtam a zeneírással, aminek a kiindulási pontja egy 15 másodperces felvétel volt, amit még régebben készítettem a szintén “Szabadon foglak” alapító Symphorától kölcsönbe kapott Mutable Instruments Anushri félmoduláris szintetizátorral. A szintetizátort Miski Ádám, egy közös barátunk rakta össze annak idején és egy rendkívül mókás szerkezet: szinte lehetetlen rajta kétszer ugyanazt a hangot létrehozni.
Az irodalmi rész változásával én is változtattam a zenén, ami végső formáját csak a forgatás után kapta meg, mert volt egy olyan szál a vizuális történésben, ami inspirálta a zene végleges felépítését.
ViZiO21-el tíz évvel ezelőtt egy gyárban dolgoztunk együtt itt, Szombathelyen, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ő zenéket is ír és emellett fantasztikus rajzai vannak. Videókat is készít a rajzolás folyamatáról, - az egyik ilyen videóhoz választott egy zenét a “Tele van a város szerelemmel” minifesztiválon bemutatott, eddig még nem publikált anyagomból.
Ez a rajzos videó nekem azonnal megmozgatta a fantáziámat, jeleztem is Barnamásnak, mi a terv körvonalakban: szintetizátor, sampler, templomi orgona, Pál apostol, graffiti. Amihez Ő hozzátette: A végtelent is meg kell festeni! Kékkel!
Barnamás: Az alapötletet nagyon jónak találtam, a helyszín, a "Lila szoba", hétköznapilag: műterem. Adott volt, gondoltam, illő környezet a nemes koncepcióhoz.
Miért éppen a „Szentek meg minden” címet választottátok? Mit jelent számotokra a „szentség” ebben a kontextusban?
ashaniro: A Szentek meg minden címet én adtam a projektnek és ez egy reflexió a mindenszentek ünnepére, valamint a mindenre, amin dolgoztunk: zene, szöveg, festés, graffiti, videó. Szentség: Pál apostol gondolatai a szeretetről. Mindig aktuálisak.
Volt valamilyen közös üzenet vagy gondolat, amit mindannyian fontosnak tartottatok?
ashaniro: Mindannyian egy olyan dolgot szerettünk volna létrehozni és bemutatni, aminek a valóság az alapja, ami betekintést ad az alkotás folyamatába és kívül áll az unalomig ismert sémákon alapuló zenék és zenei videók világán.
Miért döntöttetek az összművészeti megközelítés mellett?
ashaniro: Ez egy tudatos döntés volt: adta magát.
Milyen műfajok és művészeti ágak jelentek meg végül a projektben?
ashaniro: A zene, az irodalom, az előadóművészet, a festészet, a graffiti, a rajz és a fotós, filmes ágak vannak jelen.
Hogyan hatottatok egymásra munka közben? A zene inspirálta a festést vagy fordítva?
ashaniro: Minden résztvevő nagyon lelkes volt és szerintem mindannyiunknak jöttek az ötletek, ahogy közelítettünk a forgatás felé és aztán közben is. A zenét beraktam reggel a műteremben és kisebb szünetekkel, de a forgatás alatt végig ez ment közepes hangerőn, hogy meglegyen a ritmus és a hangulat. Aztán amikor a vágásra került a sor, akkor már a forgatott anyag történései adtak inspirációt a zene végleges felépítéséhez: tehát az inspiráció oda-vissza működött.
Volt előre egyeztetett dramaturgia, vagy inkább spontán alakult, hogy ki mikor és hogyan kapcsolódik be?
ashaniro: Barnamással reggel 6-kor kezdtünk. Ez tervezett volt, hogy elcsípjük a napfelkeltét, ahogy az első fénysugarak megcirógatják a műterem falait, vagy éppen az ott lévő kész alkotásokat. Pár óra itt lepereg pár másodperc alatt a videó elején. Nekem ebédszünetben be kellett rohannom a kórházba megnézni édesapámat, onnét lefelé liftezésnél telefonnal rögzítettem egy hangmintát, amikor a női hang bemondja a liftben: Nulladik emelet következik. Ez is hallható a zenében, és ennél mélyebbre is fogunk még menni. Mármint a nulladik emelet alá. ViZiO21 munka után érkezett valamikor koradélután. Este nyolckor végeztünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Fantasztikus hangulat volt és mindenki azt csinálta, amit szeret. Így elfáradtunk, de egyúttal fel is töltődtünk.
Pontosan ki mit tett hozzá a kész műhöz?
Barnamás: Olajfestmény készítése, közreműködők ápolása (kávé, üdítő, pogácsa, stb.),
ViZiO21: graffiti készítése vászonra,
Kéner Balázs: szövegválasztás és előadás,
ashaniro: koncepció, zeneírás, hangfelvétel, keverés, fényképezés, forgatás, vágás.
A zene, a festés és a graffiti — ezek hogyan egészítették ki egymást?
ashaniro: A zene, a bibliai szöveg, a festés, a graffiti: ezek voltak a minden a Szentek, meg mindenből. Ha kiegészítették egymást, az azt jelentené, hogy csupa egymáshoz nem illő dolog működik egy egységként. Ha így van, annak örülök.
Barnamás: miért éppen a többszöri „kékbe átfestés” lett a képek íve? Mit jelképeztek a fehér vonalak, majd az alakok, végül az elkészült kép?
Barnamás: Az akció teljes mértékben improvizáció: a szín általam kedvelt választás (nincs szimbólum), kontraszton a hangsúly, az Anyagon! a hangsúly, a munkán a hangsúly!
Órákon át (reggeltől estig) rendkívül intenzív kísérlet, intuitív játék, tulajdonképpen permanens eksztázis. IIyenkor a külvilág nagyon apróra zsugorodik, zavaró ha "beszól".
Addig gyűrni, gyúrni, kenni, faggatni az anyagot, amíg kész, sőt, jó nem lesz. Részben inspirált a témamegjelölés, bár az elején még nem gondoltam, hogy egyáltalán figurális képződmény születhet (ashaniro például 6 képet látott), végén estére jött létre, ami.
Akkor, ott elégedett voltam, lehettem, - úgy összességében mindennel. Akkor és ott. Később belém bújt a kisördög (ahogy szokott). Megjegyzem "az" már nem létezik. Másnap (az olajfesték előnye, hogy nagyon lassan szárad és sokáig mozgatható) éreztem a belső, zsigeri nyugtalanságot, hogy mégsem, ez nem lehet a teljes, ez így befejezetlen, nem és nem... Úgyhogy ismét nagy nekibuzdulással jó alaposan megmozgattam, átkentem. Végül is úgy lett jó. Kivételes nap volt, csapatmunka!
ashaniro: Barnamás színválasztása - még ha nem is tudatos volt – extra jelentéseket hordoz már önmagában is, nézzen csak utána bárki a kék színnek. Az, hogy micsoda kontrasztot képez ez az egyszínű sötétkék olajfesték, az anyagszerűséget hangsúlyozó, masszával való alkotás ViZiO21 sokszínű, élénk graffitijével, vagy akár anyagszerűségében a spray hajtógázokkal kevert festékeivel, amely átsuhan a levegőn mielőtt a vászonra ér: egy juxtapozíció, amit én kifejezetten szeretek és ami mostanában úgy látszik, nem ereszt.
ViZiO21, a fal helyett vászon — de miért beltérben készült el a graffiti?
ViZiO21: Graffiti bármire készülhet, egy kollektív alkotómunka részeként a műterem adott volt.
A zenébe ágyazott vers-szerű szöveg honnan született, és hogyan illeszkedett a hangzásba?
Kéner Balázs: Emlékszem, a Petőfi utcai zebránál vártam, hogy a piros zöldre váltson és akkor kaptam ashaniro üzenetét, hogy válasszak szöveget a projekthez. Egyből ez a részlet, Pál apostol levele jutott eszembe; akkor és most is azt hiszem, hogy ez így nemcsak összkulturális tud lenni, hanem összművészeti jelleget is tud ölteni – fontos üzenetekkel.
ashaniro: Balázsnak igazi karizmatikus, rádiós hangja van. Több felvételt is készítettünk már, így pontosan tudtam, hogy mire számíthatok, és nem is csalódtam: nagyon jól sikerült a hangfelvétel.
Milyen volt egymás mellett, egy időben alkotni?
ashaniro: Remek energiák voltak, mindannyiunknak egy új és izgalmas élmény volt ez a fajta alkotás.
Kéner Balázs: Van ám ebben némi intimitás, nem is egyszerű feladat. De ezeket könnyen áthidaljuk, volt erre példa az élet más területén is.
Volt olyan pillanat, amikor az egyikőtök „átvette az irányítást” a hangulaton vagy a ritmuson?
ashaniro: Mindenki a saját mozdulatait irányította, a saját részére figyelt. Nem hiszem, hogy ebben a felállásban működött volna a domináns szerep bármelyikünknél.
Mennyire volt fontos a spontaneitás?
ViZiO21: A legfontosabb, hisz a művészetet nem lehet korlátok közé zárni. Mindennek ez az alapja.
ashaniro: A videó szempontjából is lényeges volt, mivel nem volt forgatókönyvünk és valami közvetlen, életszagú dolgot szerettünk volna kapni a végén.
Mi volt a legnagyobb kihívás a közös munkában?
ashaniro: Tartani a határidőket. Mintha egyre kevesebb idő jutna mindenre, ahogy haladunk előre: fogy. Ehhez hozzátartozik az is, hogy minden résztvevő dolgozik a mindennapokban, így a projektek tervezése és kivitelezése rengeteg lemondással jár és komoly erőfeszítéseket igényel.
A videó inkább dokumentáció vagy önálló mű lett a végére?
ashaniro: A videót lehet értelmezni önálló műként, ezt nem zárja ki a dokumentációs jelleg.
Mit szerettetek volna megmutatni a folyamatról?
Barnamás: Betekintést nyerni a teremtés aktusába. Szerintem kiváltság. Részesedés. Nem a kész mű, hanem a vajúdás, a létrejövés, a játék öröme akár, az egyediség szabad megnyilvánulásának ünnepe. És nem elsősorban a létrehozó, nem!, maga a mű számit és mi más a "Magnum Opus" mint az Univerzum? Nevezetes névtelenség. Szentek. Meg minden. Hiszen oly sok minden belefér. A jövő főleg.
ashaniro: A fény születését, az alkotás örömét. Mindent amit Barnamás leírt előttem. A végére beraktam egy werk jellegű felvételt: azt a pillanatot amikor ViZiO21 Barnamásnak ajándékozza a kész művét. Amit nem rögzítettem, de ugyanilyen szép gesztus volt: Barnamás egyik fantasztikus képét kapta viszonzásként ViZiO21. A nap végére mindenki gazdagabb lett, ha nem is milliárdokkal.
Volt bármilyen előzetes elképzelésetek arról, hogyan néz majd ki a végső felvétel?
ashaniro: Nekem volt, de alakult, változott folyamatosan.
Szerintetek milyen élményt ad ez a nézőnek?
ashaniro: Az hiszem mindenkinek mást, mivel nem vagyunk egyformák, így a dolgok sem egyformán hatnak ránk. Generációs szakadékok is vannak és az értelmezés keretei ezen kívül is elég széles spektrumon mozognak ma. Ráadásul sokszor egy vélemény többet árul el a személyről akitől származik, mint amiről szól, legyen akár pozitív, akár negatív.
Ha újra megcsinálnátok, min változtatnátok?
ashaniro: Ha újra megcsinálnánk, valószínűleg teljesen más lenne az egész. Az eddigi projektek kivétel nélkül hoztak új ötleteket, rávilágítottak hiányosságokra, valamint felvetettek új megközelítési lehetőségeket. Kőkemény tanulópénz mind, ami elengedhetetlen a fejlődéshez.
Terveztek folytatást vagy ehhez hasonló performatív projektet?
ashaniro: 2025-ben ez volt az utolsó, de jövőre folytatjuk, ráadásul további művészeti ágak bevonásával, eddig meglévő vonalak újragondolt, finomított koncepciókkal, sokkal több időt hagyva a részfeladatokra, mert az élet mindig hoz valami váratlant, amivel nem tudsz számolni. Szerencsére a dobozon kívül való gondolkodás végtelen lehetőségeket kínál.
A „szentség” vagy „megszentelés” motívuma hogyan szűrődött át a kész műbe/művekbe?
ashaniro: Láthatóvá tudjuk -e tenni a láthatatlant? Ami látható, az csak látható vagy létezik egy másik szinten is? Ha látunk valamit, annak részt veszünk a létrehozásában? Programozott valóságban élünk, - a kérdés, hogy meg tudjuk-e törni ezt valamivel, ami kiszakít és felszabadít.
Linkek: ashaniro; Szabadon foglak
