A szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze, Kelemen Zoltán ezúttal annak járt utána, vajon valóban a Szent Flórián körúton áll-e Magyarország leghosszabb lakóépülete. Egy személyes történetből kiindulva, várostörténeti, építészeti és társadalomtörténeti kitekintéssel bontja ki a szalagházak világát, miközben nemcsak métereket és adatokat mér, hanem egy korszak gondolkodását is bemutatja.
A méret a lényeg?
Kisfiammal gyakran sétálunk az iskolából hazafelé a Szent Flórián körút déli oldalán található, végtelen hosszúságúnak tűnő házsor mellett. Néhány héttel ezelőtt zavarba ejtő kérdést intézett felém:
„Ez a leghosszabb ház Magyarországon?”
„Szombathelyen biztosan igen, de Magyarországon nem feltétlenül” – válaszoltam magabiztosnak tűnően a kíváncsi kisiskolásnak. Utóbb kiderült, válaszom csak részben bizonyult valósághűnek.
1980-ra a szombathelyi ipari termelésben dolgozó munkások száma már meghaladta a 22 000-es létszámot, a város lakossága elérte a 82 851 főt (a legmagasabb hivatalos szám 85 617 fő volt a rendszerváltás idején, 1990-ben). A sok, családra vágyó fiatal, a korabeli születésösztönző intézkedések, továbbá az abortusz 1973-as szigorításának következtében az 1970-es évek eleje demográfiai csúcsot hozott a szocialista tömb „legvidámabb barakkjában”.
A kádári gulyáskommunizmus jórészt hitelekből finanszírozott, társadalmi „kiegyezésen” alapuló (viszonylagosan) kiszámítható életszínvonala, a gondoskodó állam illúziójából fakadó langyos optimizmus megtette hatását.
Amikor Szombathely elkezdete kinőni a méreteit és jött a Derkovits, meg a Joskar-Ola…
Szombathely is kezdte kinőni önmagát, a korábbi nagy lakótelepi építkezéseket, fejlesztéseket követően (KISZ, Derkovits, Joskar-Ola) újabb – relatíve kis területen sok embert elszállásolni képes – nagy beruházásokra volt szükség. A 70-es évek végén, 1980-ban egyszerre két ilyen zajlott Szombathelyen, a város egymástól távol eső pontján, a megye két legnagyobb építőipari vállalatának kivitelezésében.
Északon a VASÉP (Vas Megyei Állami Építőipari Vállalat) az új, Váci Mihály utcai lakótelep kialakításán dolgozott (1200 lakás), mely a Paragvári utat volt hivatott összekötni a város nyugati részével, a Derkovits lakóteleppel és Oladdal; délen a TANÉP (Vas Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat) munkálkodott az akkori Rózsa Ferenc körút (ma Szent Flórián körút) délnyugati felére eső beruházáson (mintegy 500–600 lakás), mely a KISZ-lakótelepet kötötte össze a tágabb értelemben vett belváros bevezető szakaszával, valamint a város keleti részén elterülő Joskar-Ola lakóteleppel. (Néhány évvel később újabb lakótelepek, az oladi és a Stromfeld végleges kialakítása is megtörtént.)
Tárgyalt épületünk (pontosabban épületeink, hiszen a hosszú épület mellett, a Jászai Mari utcai kereszteződés után készült egy ugyanilyen, kisebb is) egy Quintor, csúsztatott zsalus technológiával épült szalagház. De mi az a csúsztatott zsalus technológia, és főleg: mi az a szalagház? Lássuk:
A szalagházak technológiai háttere
A szalagház ötlete egy francia építész, Le Corbusier koponyájában született meg. Ezek az óriási, hosszú, összefüggő épületek befogadhatják a szűkös városok kevésbé tehetős lakóit, megoldást találva a lakásgondokra. Elsősorban Franciaországban, Oroszországban, Ukrajnában és Ausztriában vannak hasonlók. A szalagházaknál a lakóegységek közös oldalfalakkal kapcsolódnak egymáshoz, általában keskeny és többszintes elrendezésűek, egységes, folytonos és szalagszerű homlokzattal és tetővonallal.
A csúsztatott zsalus eljárást az USA-ban szabadalmaztatták 1913-ban. Az ilyen épületek szerkezete egybefüggő monolit vasbeton. Az eljárás lényege a gyorsaságon alapszik. Itt nem előregyártott elemeket alkalmaznak, hanem a vasbeton falakat közvetlenül az építés helyszínén öntik ki, egy folyamatosan mozgó zsaluzat segítségével. A zsaluzatot folyamatosan felfelé húzzák, miközben az alatta lévő friss beton megszilárdul, innen a „csúsztatott” elnevezés. Az ominózus szombathelyi szalagház kivitelezőjének, az 1962-ben létrehozott TANÉP-nek egyébként kifejezetten ez, valamint az ehhez rendkívül hasonló alagútzsalus (itt az öntött betonfalak és a födémek egyben készülnek el, alagútszerű zsaluelemek segítségével) technológia volt a specialitása.
Az híres szombathelyi építész, akit még nem bírtak követni
Ha szalagházról beszélünk, pár mondat erejéig meg kell emlékeznünk egy legendás építészről, Zalotay Elemérről (ő tervezte Szombathelyen, a kámoni városrészben fekvő csillagászati obszervatórium híres, futurisztikus épületét).
Az 1956-os forradalmár Zalotay (ült is emiatt) a 60-as évek elejének egyik legvakmerőbb építészeti tervét alkotta meg: egy függesztett épületként elkészíthető szalagházat. Több verziót is készített. Először a Pilis és a Duna között, majd a Csillaghegy–Békásmegyer útvonalon. Ebben a frissen telepítendő erdővel körülvett, 3–5 kilométer hosszú szakaszon, 30–50 emelet magas, egybefüggő lakótömbben 25–30 ezer lakás épült volna, benne üzletek, iskolák, színház, mozi, koncertterem, sportpályák; a területet gyorsvasút kötötte volna össze Budapest belsejével.
Először 1959-ben, majd 1961-ben publikálta koncepcióját. Zalotay terveit nem követte megvalósítás, 1965-ben emiatt vitába keveredett az ÉM Tervezési Főosztályával. 1966-ban Szombathelyre száműzték, ahol az 1960-ban alapított VASITERV (Vas Megyei Tervező Vállalat) munkatársa lett. Rövid, de termékeny alkotói időszak következett az életében, ám 1971-ben elbocsátották állásából, mivel pert indított munkahelye ellen, mert úgy vélte, hogy a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökség székházának általa készített terveit a vállalat és annak igazgatója „lenyúlta”, vagyis saját magának vindikálta.
1973-ban elhagyta Magyarországot, és Svájcban telepedett le, ott élt és dolgozott közmegbecsülésnek örvendően 2020-ban bekövetkezett haláláig. Szalagház-koncepcióját tehát megyénkben sem tudta megvalósítani (celldömölki elképzeléseiből sem lett semmi, 1972-es tapolcai szalagháztervét pedig „kiherélték”). Ám – ha nem is olyan grandiózus méretekben – megvalósította más, máshogyan.
A szombathelyi szalagház tervezője egy építésznő volt
A Szent Flórián körúton található szalagházat és kistestvérét a híres Brenner építészdinasztia leszármazottja, a VASITERV egykori munkatársa, Pankotay Marietta okleveles építészmérnök tervezte.
Pankotay Marietta 1969 és 1989 között a VASITERV tervezője, majd vezető tervezőjeként dolgozott. 1989-től 2005-ig Szombathely Város Tanácsa VB Műszaki Osztályán, jogfolytonosan a Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályán, majd a Városüzemeltetési Osztály Főépítészi Irodáján folytatta munkáját. Előbb a Műszaki Osztály csoportvezető főmérnöke, műszaki főtanácsosa, műszaki osztályvezetője, végül 1995-től a Főépítészi Iroda városrendezési, illetve városfejlesztési referense, egyben a főépítész helyettese volt, továbbá ő végezte a város helyi védelem alatt lévő épületeire, valamint területükre eső ingatlanokra vonatkozóan az építési engedélyezéssel kapcsolatos tervek szakmai véleményezését.
1998–2011 között Bük főépítészi teendőit is ellátta. 2005-től 2018-ig a Vas Megyei Építész Kamara, 2005-től 2014-ig a Vas Megyei Mérnöki Kamara titkáraként is tevékenykedett. Életművét 2019-ben Rauscher Miksa-díjjal ismerték el.
Akkor lássuk tárgyalt épületünk paramétereit:
1980 májusának végén megtörtént a szombathelyi szalagház műszaki átadása. (Az utca másik oldalán lévő emeletes házakat kicsit később vehették birtokba az ott lakók.) Az épület ívelt, harmonikusan követi a Szent Flórián körút természetes kanyarulatát.
A négyemeletes, szinte utcahosszúságú tömb méreteiről nem tudtam pontos adatokat beszerezni, ezért különböző módszerekkel magam végeztem méréseket, számításokat. A 17 lépcsőházból, 255 különböző méretű lakásból (lépcsőházanként 15 lakás) álló szalagház hossza 340 méter (a lépcsőházak közötti távolság 20 méter, az épület két sarka és a két oldalsó lépcsőház közötti távolság 10–10 méter), szélessége 8,5 méter. Az épület déli, Krúdy Gyula utcára néző oldalának földszintjén – ha üzletek és más közösségi funkciók nem is, ilyenek általában más szalagházaknál megtalálhatók –, de garázsok azért kialakításra kerültek. A kisebbik tömb 80 méter hosszú, négy lépcsőházában 60 lakással. Tehát összesen 315 lakás van a két tömbben; ha a kettő hosszúságát összeadom, 420 métert kapunk, de koncentráljunk továbbra is a nagyobb komplexumra.
Csak összehasonlításképpen: a világ leghosszabb szalagháza 1750 méter hosszú, és az ukrajnai Luckban található; a második leghosszabb 1475 méter a dániai Hvidovre városában, az 1100 méteres bécsi Karl-Marx-Hof pedig a harmadik ebben a nem hivatalos „méretversenyben”.
A budapesti “Faluház” is komoly vetélytárs
Természetesen Szombathelyen kívül több más magyar városban is épültek szalagházak. Ezek közül a két leghíresebb az 1969-ben átadott, 7 emeletes, 288 lakásos kecskeméti tömb, valamint az óbudai Szőlő utcában található, Mező Lajos és Hollai György által tervezett, 15 lépcsőházas, 10 emeletes, 884 (más adatok szerint 886) lakásos ún. „Faluház”, Budapest legnagyobb társasháza, mely 1970-ben épült, és 1975-re készült el teljes egészében (bár az első lakók már 1971-ben beköltözhettek).
A hivatalos adatok szerint ez Magyarország legnagyobb és leghosszabb egybefüggő lakóépülete (kb. 3000 ember él itt). Itt azonban meg kell állnom egy szóra, mert ezek az adatok véleményem szerint csak részben állják meg a helyüket. Népesség és épülettömeg szempontjából minden bizonnyal valóban a „Faluház” az ország legnagyobb lakóépülete. De nem a leghosszabb!
A legtöbb publikációban 315 métert adnak meg ezzel kapcsolatban, néhol felmerül a 338 méteres hosszúság is (ez a „legoptimistább” adat).
Vagyis kijelenthető, hogy a szombathelyi nagy szalagház a maga 340 méterével Magyarország leghosszabb lakótömbje.
Ma már nincs sem VASITERV, sem VASÉP, sem TANÉP; kiveszőben a Zalotayhoz hasonló lázadó fantaszták; egyre gyorsuló tempóban fogy a város, az ország népessége…
De a szalagházak még állnak, bennük még emberek lélegeznek, örülnek, szomorkodnak, szeretnek, gyűlölnek, esznek, isznak, álmodnak. És bízom benne – bármilyen nehéz nap után is borítja be őket az éjszaka –, majd azt álmodják: az élet mégis szép.
Megígérem, kisfiamnak minél hamarabb korrigálni fogom korábbi válaszomat a leghosszabb házról. Persze mindez csak játék a számokkal, de mint József Attilától tudjuk:
„Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartotékadat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
