Első pillantásra csak egy régi ezüstéremnek tűnik, rajta Horthy Miklós jobbra néző portréjával. A felirat azonban elárulja, hogy ennél jóval többről van szó: „A KORMÁNYZÓI DÍJAT NYERT DALOSOK EMLÉKÉRME”.
A 35 milliméteres érmet Reményi József szobrász- és éremművész tervezte. Ugyanő készítette azt a békegalambos mintát is, amely később a magyar 10 filléresen vált ismertté. Az érem előlapján Horthy portréja mellett az 1929-es évszám és a tervező neve szerepel, hátoldalán pedig a verseny helyszíne és évszáma, valamint a vándordíjra utaló felirat kapott helyet.
A történet tehát 1929-ben kezdődött Debrecenben. A városban rendezték meg a XXII. Országos Dalosversenyt, amelyre 202 dalegylet mintegy tízezer tagja érkezett. A rendezvény fővédnöke Horthy Miklós volt, aki még a szervezés időszakában megalapította a Kormányzói vándordíjat.
Az első győztes az Egri Dalkör lett. A fődíj egy díszes vándorserleg volt, de a győztes dalkör tagjai emlékérmet is kaptak. A debreceni első példány hátoldalára a „DEBRECZEN 1929 VÁNDORDÍJ” került, a győztes dalkör – vagy annak vezetőjének – neve pedig utólag kerülhetett rá.
A versenynek természetesen komoly politikai és nemzetépítő jelentőséget is tulajdonítottak. A korszakban a dalárdamozgalmat a nemzeti összetartozás egyik eszközeként támogatták. A két világháború közötti Magyarországon a dalkörök nem egyszerűen éneklő társaságok voltak: a korszak kulturális és közösségi életének fontos szereplői közé tartoztak.
Az éremből 1936-os szombathelyi változat is készült, amely ma is felbukkan a gyűjtők világában. Vagyis egy mindössze 35 milliméteres fémdarab egyszerre mesél a két világháború közötti magyar dalkörmozgalomról, Horthy Miklós kultuszáról, a korszak nemzeti ideológiájáról és Szombathely egy kevésbé ismert, 1936-os történetéről.
